Letelepedett kizsákmányolás

A tulajdon megszületése előhozta a rosszabb énünket?

"A legtöbb embert csak a személyes tulajdon és a karrierlétra megmászása érdekli. Nem igazán fontos, hogy milyen falhoz van a létra támasztva, csak az számít, hogy másszanak rajta." (Mark Boyle)

Erős birtoklási vágy munkál a legtöbbünkben. Ugyan tudjuk, hogy semmit sem vihetünk magunkkal a síron túlra, de azért igyekszünk minél több mindent magunkénak tudni. Meg aztán hagynunk kell valami örökséget is magunk után. Egyes vélekedések szerint a tulajdonlással indult meg az emberiség a lejtőn.

Az én földem, az én házam, az én váram. Amikor valaki egyszer körbekerített egy darab földet és azt mondta, hogy ez az enyém, elkezdődött egy végeláthatatlan folyamat. Nem idiótázták le és bontották le a kerítését, hanem példát véve róla, a többiek is ezt csinálták. Ezzel vége szakadt a szabad életformának. Amíg az emberek nem voltak helyhez kötve, ki voltak szolgáltatva a természetnek, de ez bizonyos előnyökkel is járt. A környezetükkel összhangban éltek. Azt ették, amit találtak, vagy vadásztak. Az éhezés is benne volt a pakliban, de az évszakokhoz szabott táplálkozás változatos és egészséges volt. Nem igazán volt tulajdonunk, a kedvük szerint jöttek és mentek, kisebb kolóniákban éltek. A férfiak és a nők szerepe kiegyenlítettebb volt, hiszen mindkét nemnek megvoltak a fontos feladatai. A letelepedést követően új problémák merültek fel. Nem is igazán tudatosult problémák voltak ezek, inkább az addig természetes életformánktól eltérő életmód nyűgjei. Például a földműveléssel egyoldalúbbá vált a táplálkozásunk, leginkább gabonaféléket fogyasztottunk. Sokkal több munkát is jelentett ez a fajta élet, hiszen a földet művelni, az állatokat ellátni kellett. A betegségek is szélesebb teret kaptak, hiszen egy zárt közösségben a higiénia hiánya, a szemét, a háziasított állatok, melegágyai lettek a különböző vírusoknak és mutálódásaiknak.

Az én irigységem. Míg korábban az enyém, tiéd fogalma nem jelentett olyan sokat, mert osztoztunk egymással, a tulajdonlással ez megváltozott. Kinek mije van? Kinek mennyi van? Kinek mennyi jutott? Az enyém fogalma jelentőségteljessé vált. Megkezdődött a gyanakvás, a rosszindulat, az irigykedés, az áskálódás korszaka. Egy lélekölő belső harc arról, hogy a tulajdonunk miként határoz meg minket a társadalomban. És ez a kor a mai napig tart. Lettek szegények és gazdagok, kialakultak a vagyoni különbségek az emberek között, amely a társadalomban elfoglalt státuszukban is megmutatkozott. Egyes vélekedések szerint, a háborúskodások is azt követően váltak jellemzővé, miután a magántulajdon megjelent. Már volt miért harcolni. A földért, az alattvalókért, a rabszolgákért. A jelenlegi ismeretek szerint jóval békésebb természete volt az ősembernek, mint a letelepedett utódjának. A tulajdon és a vagyon megszületésével előtérbe került a hatalom. Magával hozta a háborúkat, az erőszakot és a befolyása egyre csak nőtt. Az étvágyát máig nem sikerült csillapítania.

A férfiak Földje. A nők is másodrangú szerepbe kényszerültek. Míg a vadászó és gyűjtögető hordák egy jóval lazább, femininebb társadalomként működtek, addig a mezőgazdaság megjelenését követően gyakorlatilag visszafokozták a nőket a gyengébb nemmé. A gyermekszülés (lehetőleg fiúgyermek) volt a legfőbb feladatuk. Tárgyiasították, szinte adták, vették őket. Eljött a patriarchális közösségek ideje, amely leginkább a fehér férfiak kiváltságát részesítette előnyben. Furcsa, de ezt is a mai napig nyögjük. Világunk még most is leginkább a fehér férfiakra van szabva. Nagyrészt a fehér férfiak irányítják, úgy, ahogy szerintük helyes. Manapság már figyelembe veszik a kisebbségeket, meg a nőket is, de még mindig minden átszűrődik a már említett fehér vezető férfiak gondolkodásán. Messze nem tökéletes a helyzet.

Az állam is én vagyok. Falvak, városok, államok, országok alakultak. Szabályozásokra volt szükség. Minél nagyobbra nőtt egy település, annál erősebb vezetést és részletesebb előírásokat igényelt. A törvényhozás olyan törvényeket hozott, amelyek biztosították az ott élők jogait, biztonságát, minél békésebb egymás mellett élését. Érdekes, hogy az egyszerű társadalmakban erre nem volt szükség. Azonban a nagyobb, összetett közösségek úgy tűnik életképtelenek efféle szabályok nélkül. Van, ami változott az elmúlt korokhoz képest. Mondjuk, közösen teszünk erőfeszítéseket a szegénység és a nyomor felszámolására. Ez, ha nem is teljes siker, de azért jelentős a javulás. Támogatjuk az elesetteket és a gyengéket. Ez sem volt mindig így. Ugyanakkor a kontraszt a szegények és gazdagok között növekszik. Nyílik az olló az egyes személyek és csoportok tulajdonának mérete között. Egészen új dolgok jelentek meg a föld mellett, ami vagyont és hatalmat jelenthet. Ilyenek a különböző befolyással bíró cégek, vagy épp a médiumok. Birtokosaik óriási hatalom felett rendelkeznek. Egyesek akár az egész világra hatást gyakorolhatnak. Eljutottunk a szomszéd fűje mindig zöldebb közmondástól, a világ nem elégig. Mert gyakran ezt látjuk. Hogy semmi sem elég. Hogy nincs józan ész, nincs önmegtartóztatás, nincs erkölcs, csak a korlátlan harácsolás. Ennek ismeretében jogos Dimitri Verhulst megjegyzése: "Nem az ember birtokolja a tulajdont, hanem a tulajdon az embert." Ezt akár időszerű kérdésként is feltehetjük.

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor vizsgáld meg a tulajdonod és a hatalmad. Mire használod ezeket?

Néhány további érdekes olvasmány és néznivaló a fejtegetett témában. Az alábbi könyvek a történelem értelmezése kapcsán nyújtanak segítséget: Yuval Noah Harari Sapiens - Az emberiség rövid története, Rutger Bregman – Emberiség - Mégis jobbak lennénk, mint hittük?
A nők visszás helyzetéről az alábbi könyvet érdemes lapozgatni: Caroline Criado Perez - Láthatatlan ​nők - Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban
Ryan Gosling Ken-je a Barbie című filmeben rácsodálkozik az említett patriarchális társadalmunkra, amikor átruccan a valóságba.
És két sorozat, amelyek jól szemléltetik az említetteket. A Yellowstone nagy sikerű széria bemutatja egy nagy hatalmú család életén keresztül, mennyire ragaszkodik az ember a tulajdonához, a földjéhez és ezért milyen durva eszközöket is hajlandó bevetni.
A Deadwood sorozat kiválóan játszik el a gondolattal, milyen piszkos üzelmek mentén épül ki egy település és hogyan alakul ki előbb-utóbb valamilyen kényszerű szabályozás, vezetés.

Fotó: freepik