Maradj és haladj otthon!

9 tipp az otthonmaradás túlélésére

Kivételes időszakon megyünk keresztül. A Maradj otthon! mozgalom jelen esetben az legcélravezetőbb megoldás. De otthon maradni sem könnyű, ha nem ehhez vagyunk szokva. Hogy ne őrüljünk meg vagy ne folyjon ki a kezünk közül minden egyes nap, néhány dolgot észszerű szem előtt tartani. Íme pár hatékony ötlet az otthon eltöltendő idő jobb kihasználásához.

Rendszeresség. Ha állandóan otthon vagyunk és akkor kelünk, amikor akarunk, aztán majd meglátjuk mi lesz, idővel monotonná teszi az életünket. Tervezzük meg a napokat, még akkor is, ha nem túl sok dolgunk van. Keljünk meghatározott időben hétköznaponként és csak a hétvégén lustálkodjunk tovább. Ha más nincs, osszuk be a házimunkát, a lakásban végzett teendőket, de azt is meghatározhatjuk, mikor és mennyit tv-zünk, netezünk, olvasunk stb. Legyen napi, heti tervünk, ez a rendszeresség fegyelmezettséghez és tudatossághoz vezet.

Értelmes elfoglaltságok. Minél értelmesebben foglaljuk le magunkat, annál gyorsabban peregnek a napok és annál jobban élvezzük majd ezt a kényszerhelyzetet. Minden olyasmi jó lehet, amibe bele tudunk feledkezni, amit élvezettel csinálunk, és ami frissen tartja az elménket vagy a testünket. Ne sorvadjunk csupán azért, mert falak közé szorítottak. Egyszer vége lesz ennek a bezártságnak, és ha jól használjuk ki az időnket, akkor fejlődünk, okosodunk, alkotunk ez idő alatt. Az idő a legértékesebb kincsünk. Általában soha, nincs időnk semmire, hát most van, éljünk vele, használjuk bölcsen.

Hatékony home office. Most nem igazán tehetjük meg, hogy nem visszük haza a munkát, de azt igen, hogy napi szinten a helyiértékén kezeljük. Az egyik hiba, amikor otthon úgy akarunk eleget tenni a kötelezettségeinknek, hogy közben a házimunkát is igyekszünk maradéktalanul elvégezni. Gondoljunk bele, ha a melóhelyünkön lennénk, akkor sem mosogatnánk vagy teregetnénk közben, mert sosem végeznénk. A másik probléma pedig, amikor nem tudjuk letenni a lantot és dolgozunk végeláthatatlanul. Azért, mert nem utazunk és minden a kezünk ügyében van, még betarthatjuk a munkaidőnket. Akinek nincs ebben gyakorlata az nagyon könnyen elúszik a szervezéssel és az idővel.

Megfelelő időzítés, munkafelosztás. A home office legnagyobb előnye, hogy önállóan oszthatjuk be az időnket. Vagyis valóban juthat idő egyéb tevékenységekre is, nem kell a klasszikus 8-tól 4-ig ciklust követnünk, de találnunk kell elég időt a minőségi munkavégzésre. Jelenleg, hogy a gyerekek is otthon vannak, ez még körülményesebb. Amennyiben a házastársunk vagy a párunk is otthonról dolgozik, és van módunk felosztani a gyermekfelügyeletet, ez segíthet a nyugodt munkavégzésben. Mondjuk reggel és délelőtt mi, délután és este ő dolgozik. Azt biztos, hogy ebben a rendkívüli helyzetben rugalmasan kell a munkaidőnket kezelnünk, a jól megszokott munkarendünk nem igazán alkalmas a feladatok és a család összehangolására.

Ne együk meg egymást. Ha már család, akkor párkapcsolat, amelyben valószínűleg hirtelen sokkal több időt kezdünk eltölteni egymással, mint eddig. Ez sok kapcsolatban erős feszültségekhez vezet. Nem szoktunk hozzá, hogy huzamosabb időt ilyen szorosan közösen legyünk. Együtt kell működnünk, hogy a napi időbeosztásba minden beleférjen, és mindketten elvégezhessük a ránk szabott fontos feladatokat. A megfelelő támogatás lényeges hátteret jelent, hogy a család is megkapja a magáét és az egyéb kötelességeink is. Türelem, figyelem, empátia és a mindkét fél számára megfelelő megoldások keresése. Ezek nélkül nem lesz könnyű, ám egy szereteten alapuló kapcsolatban megvannak valahol az említett alapok. Csak elő kell kotorni őket.

Ne essünk szét. Ne ezekben a hetekben vagy hónapokban akarjunk mindent megcsinálni, megvalósítani, sőt még a tökéletes hétköznapoktól is eltekinthetünk. Egy idegen környezetben állunk most helyt, örüljünk neki, hogy álljuk a sarat. Egyébként sem sikerülhet minden, de most a legtöbbünkre extra terhek és nehézségek rakódnak. Ismerjük el az erőfeszítéseinket minden egyes nap. Veregessük meg a vállunkat esténként azokért a dolgokért, amelyeket jól megoldottunk. Ha nem így teszünk túlfeszítjük a húrt és elhatalmasodik rajtunk a nem jutok a végére nyomasztó érzése.

Ne mérgezzük az agyunkat. Még valami, amit nem ajánlatos tenni, ne nehezítsünk a gondolataink súlyán. Eleve el van ültetve egy mag a járvány veszélyeire vonatkozóan, ezt magamon is észreveszem, hogy hajlamos vagyok mostanában elkalandozni. Természetesen legyünk tájékozottak, naprakészek, ismerjük a számokat a friss infókat, de ne lovaljuk bele magunkat a témába. Elég rémisztő a helyzet úgy, ahogy van, nincs szükségünk további rém és álhírekre, amik fokozzák a pánik hangulatunkat. Ellenben a helyes és racionális döntéshozatalra annál inkább.

Törődjünk másokkal. Bár a személyes kontaktust tanácsos kerülni, ettől még számtalan mód adódik mások megsegítésére. Jó látni, ahogy napról napra újabb kezdeményezések ütik fel a fejüket. Rengeteg emberség, támogatás és törődés. Milyen kár, hogy egy világméretű krízis kell ahhoz, hogy megmutatkozzon az emberiség embersége. A fölösleges időnket és a céltalan gondolatainkat értékes irányba fordítja, ha lehetőségeinkhez mérten részt vállalunk mások segítésében. Magunkon is legalább annyira segítsünk ezzel, mint másokon, hiszen a gondoskodás pozitív érzelmekkel tölt fel.

Most legyünk online. A folyton átkozott digitális világ egyszerre áldott placcá vált. Kapcsolattartás, tanulás, munkavégzés, biztató közösségi tér és még megannyi minden. Éljünk vele mi is. Tartsuk a kapcsolatot szeretteinkkel, használjuk ki a benne rejlő kreativitást és ösztönözzük a környezetünket. Lehet, hogy manapság nem adhatunk egy baráti ölelést senkinek, de egy baráti öleléssel felérő fotót, pár jó szót küldhetünk. Megmutathatjuk, hogy ennek a személytelennek titulált virtualitásnak igenis van emberi arca. Rajtunk múlik, mert ezt az arcot mi adjuk neki.

Nagy úr a kényszer, tartja a mondás. Gyorsan kellett változtatásokat eszközölnünk a mindennapjainkban és ez bizony kényelmetlen. A közeg bizonytalan akárcsak a mi újdonsült életritmusunk. Amit most tehetünk, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, a józan ítélőképességünket és termővé tesszük a napjainkat. Amikor kialakítunk egy magunk számára élhető napi rutint, akkor alapozzuk meg a hősies túlélésünket. Ahogy Boldizsár Ildikó megfogalmazta: "Nem az a hős, aki sárkányokat öl meg, hanem az, aki egyensúlyban van. Aki kidekázza, hogy kívül-belül mindenből pont annyi legyen benne, amennyi a harmonikus létezéshez szükséges. Ez tényleg heroikus feladat. Viszont ebben az értelemben mindannyiunk előtt nyitva áll a hőssé válás nagyszerű lehetősége. Még a legnehezebb életválságokban is."

Ha tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is ezt a cikket és a benne található gondolatokat.
Fotó: Ri Butov, Pixabay