Megtaláltuk az igazit?

2017.10.01

6 ismertetőjel, hogy az igazival élünk

"Mindenkinek olyan társra lenne szüksége, aki tudatos döntést hoz arról, hogy szeretni akarja házastársát." (Gary Chapman)

Mindannyiunk életének nagy projektje, hogy keressük az igazit. És nem csak keresni akarjuk, hanem meg is találni. Azt a személyt, akivel leélhetjük az életünket. Jóban rosszban, de leginkább boldogságban, harmóniában, szeretetben. Miről ismerhető fel az a kapcsolat, amelyben az ember valóban megtalálta az igazi társát?

Törődünk a másikkal és szeretjük őt. Akkor is, ha nincs túl jó napunk. A párunk szeretete nem attól függ süt-e a nap vagy esik-e az eső, hanem attól mennyire elkötelezett a vállalásunk. Amikor döntöttünk a párunk mellett, akkor döntöttünk amellett is, hogy szeretjük minden időben. Akkor is ha mi nem vagyunk a toppon, és akkor is ha ő nincs ott. Életünk hullámhegyek és völgyek váltakozásából áll. Nekünk pedig a mélypontokon is mellette kell állnunk. Szeretetünk állandó és feltétlen. Attól mert mérges vagyok a másikra, még szerethetem. És szeretem is. A szeretet hosszútávú döntés a kedvesünk irányába, a düh rövidtávú érzelmi kitörés egy cselekedet vagy annak hiánya kapcsán. Vagyis ez utóbbi lecseng. De addig is míg megtörténik szeressük a társunkat.

Nincsenek is igazán rossz napok. Ez egy kissé túl idealista megfogalmazás. Vagy mondhatjuk ebben a formájában kissé hatásvadász. Mert igen, lesznek a létünk során kemény idők, nehézségek, tragédiák, amelyek elkerülhetetlenek. Azonban bármilyen embert próbálók a napjaink, minden sokkal elviselhetőbb, ha tudjuk, hogy támaszkodhatunk valakire. Van mellettünk valaki, aki fogja a kezünket, és nagyon sokat jelent, ha nem vagyunk egyedül. A személyes terheinket ugyan nem veheti le a vállunkról, de nem is ez a dolga. Csak megosztani velünk magát, és tudatni itt vagyok és szeretlek. A legelviselhetetlenebb szituáció is elviselhetőbb egy társsal.

Számíthatunk egymásra. A krízisek idején ugyanúgy, mint a hétköznapokban. Partnerek tudunk lenni abban, hogy a mindennapi élet dolgaiban kiegészítsük egymást. Fel tudjuk osztani az otthoni munkákat, a gyermekfelügyeletet vagy épp a szórakozásra szánt időt egyaránt. Közösen hangoljuk össze a családunk működését és örömet okoz, hogy ezeket az egyszerű ügyeket ilyen flottul meg tudjuk oldani. Gyakori párkapcsolati probléma, amikor a felek ebben nem tudnak közös nevezőre jutni, mert úgy vélik, egyik vagy másik tevékenység a párjuk dolga, nem az övék. Rugalmasnak kell lennünk a kis feladatokban. Ahogy Seneca mondja; "Nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna."

Biztonságban érezzük magunkat. Jó helyen vagyunk, biztos kezekben. Az otthonunk melege, a társunk szerető ölelése és biztató szavain túl, nyugalmat és oltalmat találunk a kapcsolatunkban. Minden hazaérkezéssel letesszük a napi stresszt és az ajtón kívül hagyjuk. Belépve azt érezzük, értékes volt az aznapi munkánk, szolgáltuk vele mások és a családunk érdekét is, de itt most megérkeztünk. Egy helyre, amit nem az elvárás és a versenyszféra durva robotolása vezérel, nem a megfelelés kényszere mozgat, hanem sokkal inkább az elfogadásé, a megértésé. Az otthonunk valóban a szeretetteljes és békés érzelmek színhelye. Deepak Chopra szerint; "Nem számít, milyen ellenségesnek tűnik a világ, egy szerető család a biztonság, a védelem és a gondoskodás fészke marad."

Hűségben. Tudnia kell a társunknak, hogy elkötelezettek vagyunk az irányába. Ez is egy döntés kérdése. Mert a csábítás folyton felbukkan és ott leselkedik ránk. Az egész világ egy nagy kísértés. Azonban ezek viszonzása két személyen múlik. Ilyen esetekben legyünk egyértelműek mindenki számára. És tartsuk meg az adott szavunkat, a hűségünket, a vágyainkat és szeretetünket a választottunk részére. A féltékenység lassan ölő méreg. Kétértelmű üzenetek, gyanús találkozók, eltitkolt kapcsolatok, mind erősítik a féltékeny fél egészségtelen gondolatait. A bizalmatlanság és a kétség egyre inkább elhatalmasodik az elmén, ezért jobb teljesen nyílt lapokkal játszani. Ha a párunk társaságában mások után fordulunk az utcán, ellenkező nemű kollégáinkra előbb teszünk elismerő megjegyzéseket, mint a kedvesünkre, akkor ne csodálkozzunk, amikor későn érünk haza, számonkérés vár minket a feszült hangulatú vacsora asztal mellett. Biztosítsuk a partnerünket arról, milyen fontos helyet tölt be a szívünkben és ne adjunk okot a kételyek felszínre törésének.Megértésre és elfogadásra lelünk. Nem kell mindenben egyetértenünk, de a különbözőséget véleményben, személyiségben el kell fogadnunk. Ami oly vonzó az elején, hogy eltérünk egymástól, az oly idegesítővé válik aztán. Mi nagyon merevek vagyunk, ő meg olyan bohó és szórakoztató, és ez elolvaszt minket. De évekkel később is csak ledobja a ruháit meg a cipőjét, amikor hazaér. Valahogy idővel sokkal inkább esünk orra a szanaszét heverő lábbelikben, mint értékelnénk a vidámságát. Talán jobb, ha nem vagyunk egyformák, mert így színesebb az élet. Ám ezek a színek elkezdenek fakulni, ha állandóan bírálunk, hibát fürkészünk és korrigálunk. Minden tökéletlenségünkkel és másságunkkal együtt, ha elfogadnak bennünket, az annyit jelent, nem hánytorgatják fel, mit, hogyan kéne csinálnunk. Elfogadnak minket úgy, ahogy vagyunk. És szeretnek minket úgy, ahogy vagyunk. Önmagunkért és nem a cselekedeteinkért.

Mindez túl tökéletesen hangzik? Ne misztifikáljuk túl. Egyszer valaki azt mondta, hogy csak a környezetünkben találhatnánk több megfelelő embert is, akivel leélhetnénk az életünket. Az igazi társunk megtalálása nem azt jelenti, hogy egy tökéletes emberrel egy tökéletes külön világban élünk. Nem azt jelenti, hogy soha nem fogunk összezörrenni vagy vitázni, hogy mindig csak a harmónia lesz. Inkább azt, hogy szeretjük és tiszteljük egymást annyira, hogy dolgozunk a kapcsolatunkon, teszünk a másik kedvére és kedvéért, nem egyszer, hanem amíg élünk. Az igazi társsal élni nem egy makulátlan állandóság, hanem folytonos örömteli változás. A magunk és a társunk boldogságára. Az igazi társsal élni annyit tesz, mi magunk is igazi társsá válunk. Gyökössy Endre gondolatával élve; "A társ nem tárgy, nem eszköz, nem is háztartási vagy pénzkereső gép, hanem valóban társ. Úgy összetartoznak ketten, mint a jobb és bal kéz, mint a jobb és bal szem."


Ha te is hiszel abban, hogy az igazival való kapcsolatunk formálása rajtunk is múlik, és tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is.