Megújulás

Időnként új dolgokba kell vagy akarjuk vágni a fejszénket

"A megújulás valószínűleg a hosszú élet titka." (Hernádi Gyula)

Az élet olykor fordulatokat tartogat számunkra. Váratlan események, előre nem látott történések befolyásolják a sorsunkat. És benne van a pakliban az is, hogy mi magunk vágyunk valami másra, valami újra, mint amit eddig csináltunk.

Például. Vannak emberek, akik kifejezetten így élik az életüket. Arnold Schwarzenegger először a testépítésben, aztán a színészkedésben végül a politikában is sikereket ért el. Tudatosan készült minden szerepkörre és szándékosan keresett újabb megmérettetéseket. Sportolói karrierje vége felé már nem vállalt el egy zsíros felkérést, hogy a testépítés nagykövete legyen. Tudta, ha ezt megteszi, azzal a filmes ambícióit hátráltatná. Már más volt a fókuszában. Vagy ott vagy Náray Tamás, aki divattervezőként kezdte pályafutását, majd az írás és a festészet felé fordult. Ezeken a különböző területeken, amelyek közös pontja a kreativitás, mind eredményesnek mondhatja magát. Niki Lauda az 1977-es második világbajnoki címe megszerzését követően elhagyta a Ferrarit és a Brabham csapathoz igazolt. Jóval gyengébben muzsikált ez az istálló, de éppen a kihívás keresése miatt váltott. Ha marad, talán újabb bajnoki címet zsebelhetett volna be, de másra vágyott. Kevesen döntünk a sikeresség közepette úgy, hogy tudatosan lecseréljük életvitelünket egy bizonytalanra.

"És most valami egészen más." Számtalanszor hallhattuk ezt a kultikussá vált mondatot (And Now for Something Completely Different) a Monty Python Repülő Cirkusza tévésorozat szereplőitől, amikor egy új jelenet következett. Miért ne tehetné meg bárki, hogy változtat az addigi életén? Szakértők szerint 5-7 évente érdemes változtatni, különben lemaradásba kerülhetünk a szakmánkban. Bármivel is foglalkozzunk elengedhetetlen a belefásulás. Rutinból végezzük a munkánkat, nagyobb megerőltetés nélkül. Az újrakezdés tiszta lapot nyit számunkra. Lezárjuk az addigi ügyeinket, vállaljuk a személyes felelősséget, nem a múlton merengünk, hanem a jövőbe nézünk. Elképzelhető, hogy nagy teher hullik le rólunk, és felszabadultan érezzük magunkat. Talán nem is tudatosodott addig a pillanatig, mennyire nem voltunk már a helyünkön.

A múlt fogságában. Amikor megújulásról beszélünk, bizonyos dolgoktól búcsút veszünk. Lehetetlen újítani és közben minden korábbit megtartani. Az idő és energiaigénye a változásnak akkora, hogy mellette nem futja a múltra. Ezt el kell engednünk. Mentálisan a legnagyobb akadály a kötődés, a komfort. Amit elértünk, arra büszkék vagyunk és jól esik élvezni az eredménye gyümölcseit. Minden, ami ebbe beleszól kényelmetlen. Megismerkedni új dolgokkal, új ismereteket szerezni, beletanulni valamibe, felépíteni azt, szembenézni a kihívásokkal, megannyi nehezítő tényező. Ki vágyik erre? Kevesen. De van, hogy vágyakozás nélkül is megtörténik. Aki elveszíti a munkáját vagy elválik a házastársától teljesen hétköznapi példái ennek. Vissza a startvonalra, találjuk ki újra magunkat, újuljunk meg!

Megakasztó én. Van, hogy érezzük, hogy változásra lenne szükség, de gátakba ütközünk. Önmagunkba. Nem biztos, hogy jól megy a szekerünk, mégis kitartunk mellette. Ragaszkodunk az igazságainkhoz. Állítjuk, nekünk így jó, minden rendben. Talán igen, talán nem. Megbékélni a sorsunkkal, önigazolást keresni normális reakció. Ez visz a legkisebb ellenállás felé. Ráadásul azt sem kell bevallanunk, ha hibáztunk valamiben. Nem törvényszerű, hogy a váltás oka a hibánkból fakad. De elképzelhető. És ennek felismerése, elfogadása, meghaladása pozitív az életünk további részere nézve. Rossz falnak támasztottuk a létrát, na és? Fogjuk és átrakjuk máshová. Persze meglehet, szó sincs melléfogásról, egyszerűen csak mást szeretnénk csinálni. Egészen mást.

A megújulás a természetben természetes folyamat. Évszakok váltják egymást, ezek következménye a tavaszi újjászületés. Egy emberélet sem élhető le frissítés nélkül. Legyen bár kényszerű vagy önkéntes vállalás a javunkat szolgálja majd. Egy tartalmasabb élet javát. Könnyítse meg a megújulásunkat Réczey Kata természetet megidéző gondolata: "A fák (...) az élet, a megújulás, a tudás és az öröklét szimbólumai. Annyi mindent mondanak róluk. Az idő fája. Az élet fája. A tudás fája. A világfa. Jelképezik magát az embert, de az emberi életutat is: növekednek, virágba borulnak, termést hoznak, végül megöregszenek és meghalnak. Végigkísérik az emberi élet állomásait, készül belőlük bölcső és koporsó is. Ugyanakkor a hosszú életű, hatalmas fák évről évre megújuló lombjukkal, viharoknak ellenálló életerejükkel és holtig való növekedésükkel az időt és a múló időt legyőző életet testesítik meg."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor gondold át, van-e olyan terület, ahol meg kellene újulnod? Mi tart vissza?

A fotó a ChatGPT közreműködésével készült.