Mi kell(ünk) a Földnek?

Hiába vagyunk értelmes természeti lények mégis gyakran értelmetlenül természetellenesen viselkedünk

"Még nem igazán látjuk át a természet óraművét, és ameddig ez így van, nem is kellene azzal kísérleteznünk, hogy megjavítsuk." (Peter Wohlleben)

Kivételes helyzetben vagyunk. Intelligens, személyiséggel és önálló akarattal rendelkező organizmusokká váltunk. Hitünk szerint isten vagy a természet kreált minket. Mi pedig buzgón igyekszünk lázadozni az alkotónk ellen, akár egy rebellis kamasz. De hova vezet ez az út?

Kis lépés az emberiségnek. Rutger Bregman Emberiség című könyve szerint evolúciós értelemben még kisbabák vagyunk. Szemléletes ábrán mutatja meg, hogy mi lenne, ha a földi élet 4 milliárd éves történetét 1 naptári évre sűrítenénk? Október közepéig a baktériumok uralták a planétánkat. Csak ezt követően jelentek meg egyéb életformák, mint a növények és az állatok. Az emberek csupán december 31-én 11 óra magasságában tűntek fel a színen. Az írásbeliségtől napjainkig pedig mindössze 60 másodperc alatt jutottunk el. Ez elenyésző idő. Szinte semmi. A Föld köszöni szépen sokáig megvolt nélkülünk. És még ha eléldegélünk is pár százezer évet, amire kevés az esély, akkor sem jelentünk túl sokat a bolygónknak. Kihever majd minket. Elmúlunk, mint a tegnapi szúnyogcsípés.

Mit adunk a Földnek? Jelentős terhelést. Mikroműanyagokat, például. Meg szemetet. Jó sokat. Egy rakás mű cuccot. Műtrágyát a gyepnek, mondjuk. Nem fűnek, hanem gyepnek! Nekünk is van ilyen kényes gyepünk. Idén nem tetszett neki, hogy sokáig trónolt rajta a hó. Nem levegőzött és megtámadta a hópenész. Bezzeg a gyom! Az csak úgy nő bárhol! Nem kell támogatni mindenféle szerekkel. Aki nem hiszi, az nézzen meg egy gyengén aládolgozott aszfaltozást. Egy héten belül átnövi a gyom. Hurrá! Fűnyírózható útburkolat!

Csupa olyan dolgot teremtünk, ami természetellenes. Az oltott virágok, a fajtakeresztezett kutyák nem sokáig maradnának életben nélkülünk. Ha nincs az emberi gondoskodás, meg üntyünpüntyümözés, meg a tápok, jutifalatok, a pincsik nem sokáig húznák a szabadban. Felfalnák őket a (nagy)macskák. Ehhez értünk. Mű dolgokat előállítani nagy mennyiségben.

Miénk a hatalom? Uraljuk a természetet. Igába hajtottuk. Használjuk a napenergiát, a szélenergiát, a vízenergiát, a különböző természeti kincseket. Bolygónk minden ízében minket szolgál. Ám ha a Föld szeszélyes természete úgy tartja, bármikor földbe tipor minket. Még mindig nem tudunk eleget a tornádókról, a cunamikról és egyéb csapásokról. Ezek ereje mellett eltörpülünk. Rendszeresen megmutatja az anyatermészet, hogy nem packázhatunk vele. Ne higgyük, hogy miénk a világ! Jön, lát és pusztít, megmutatva azt, hogy kihasználhatjuk őt, de az igazi hatalom nála van.

Mi vagyunk az ész. Legalább okosak vagyunk, hiszen ott az intelligenciánk. Annyira lenyűgözőnek tartjuk, hogy muszáj ebből is mesterségeset csinálni. Miért is? Ez jobb lesz nálunk? Ez helyettesít minket? Ez segít nekünk? Ha annyira jók vagyunk, akkor minek ezt is mű valami alapokra helyezni? Talán egyszer összeolvadunk vele. A testünk elsorvad, már nem lesz szükség egy hús-vér külső Hdd házra, csak a szellemiségünk marad. Egy nagy virtuális agy leszünk. Materiálisan nem létezünk többé, búcsút mondhatunk az elavult életformánknak. Talán a Földet is kevésbé szennyeznénk így. Talán. De addig még sok víz csorog le a Dunán. Már ha ki nem apad. Nem az ész vagyunk, hanem az ego. Osbáth Norbi a napokban osztott meg egy videót a kvantumszámítógépekről. Érdekes módon ez a fejlesztés is nagyban az egyén életére lesz hatással. Az egészségére, a kétes biztonságára. Önző életünk további tökéletesítésére. Az egocentrikus világképünk tovább erősítésére. Nem könnyű a természettel szimbiózisban élni, ha magunkat mindig előbbre valónak tekintjük a környezetünknél.

Mentőcsapat vagy gyilkosok? Amikor szóba kerül a Föld megmentése az olyan ironikus. Minden emberi kreativitásunkra szükség van, hogy megmentsük a Földet. Amit egyébként az emberi kreativitásnak köszönhetően pusztítunk a legváltozatosabb formákban. Micsoda paradoxon! És van egy másik félreértés is. A Földnek nincs szüksége megmentésre. Ha mi egyszer eltűnünk, a Föld regenerációja megkezdődik. Kitisztul a levegő, más életformák születnek, a nagyvárosokat visszaveszi a buja növényzet. Nem tűnünk el gyomtalanul, tisztára majmok bolygója feeling lesz. Szóval a Föld megmentése inkább önmagunk megmentéséről szól. Már megint az a fránya egó! A Föld sok mindent túlélt, az embert is túl fogja élni. De ha nagyon belepiszkálunk a természet köreibe, akkor mi nem fogunk túlélni.

A feleségem pár hete azt mondta egy írásomra, hogy száraz, mint a szomszédnéni baguettje. Most remélem ez színesebb és szarkasztikusabb, a komor téma ellenére. Csak annyira kellünk a Földnek, mint egy légy a levesbe. De itt vagyunk. Kacsingatunk a világűr felé, mehetnékünk van innen. Kérdezzük: mikor jutunk már el más égitestekre? A lényegi kérdés inkább az: meddig maradhatunk ezen a bolygón? Jelenleg ez az otthonunk. És az otthonunkra illik gondot viselni. Amint azt a nemrég 100 éves igazi Föld szakértő David Attenborough mondta: "Becsüld meg a természetet, mert te is a része vagy és függsz tőle!"

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor vigyázz kicsit jobban a világra. Ha tehetsz ma valamit, ami csökkenti az ökológiai lábnyomod, tedd meg!

Egy extra idézet a végére. Eredetileg ezzel indult volna a cikk, hogy tudjuk, mennyire kellünk a bolygónknak, de aztán finomítottam kicsit.
"Úgy hiányoztál, mint sárgaláz a lepratelepen." (Bambino, azaz Bud Spencer Az ördög jobb és bal keze című filmben)

Fotók: wayhomestudio, wirestock, saját kép