Mi nehezíti a döntéshozatalt?

2021.05.05

A döntéseink hátterében álló akadályok

"Az ember mindig is racionális lénynek gondolta magát. Fel kéne hagynia ezzel a tévhittel." (Peter Noll)

Folyton kínlódunk a döntésekkel. Már az is lebénít, ha túl nagy a választék az étlapon. Néha az is gondot okoz, hogy két dolog közül válasszunk, például karamellás vagy mogyorós jégkrémet kérjünk? Az ennél komplikáltabb döntések pedig sokkal nagyobb dilemmákat hoznak magukkal. Miért ennyire nehezen határozunk?

A kezdők krízise. Amikor idegen terepre tévedünk, számtalan kérdőjel jelenik meg a fejünkben. Ez a jobbik, de van, hogy kérdéseink sincsenek, mert azt sem tudjuk, mit kéne kérdezni. Tapasztalatlanságunk okán eluralkodik rajtunk a bizonytalanság. Jellemzően ilyenek az "első" helyzetek az életünkben. Az első kocsi vásárlása, az első gyerek érkezése, az első lakás vagy ház megvétele, építése, átépítése. Hiába készülünk fel, járunk utána, kérünk tanácsot, mindig akad valami, amit legközelebb másként csinálnánk. Utólag leszünk okosabbak.

A tapasztalt korelnök. A korral nem csupán idősebbek leszünk, de az évek számával együtt nő a tapasztalatunk is. A saját szakmánkban, a napi szinten ismert és használt területeken, szép adag tudást halmozunk fel. Ehhez társul a rálátás, a széles körű jártasság. Mindent nem tudhatunk (kivéve néhány kivételezett, akik mindent IS tudnak), de tájékozottak lehetünk. Eligazodhatunk az élet dolgaiban, és érdeklődésünktől függően egyéb téren is. Lehet elképzelésünk, amelyet aztán csak finomítani kell. Ám a hiányos ismeretek is okozhatnak döntési problémát, ahogy a csiszolgatásuk is.

Sztereotípiák tárháza. Amikor adott területhez nem értünk, viszont rendelkezünk róla némi ismerettel, akkor előtérbe kerülnek az előítéleteink. Elképzelhető, hogy ezek a felületes ismeretek nem pontosak, mégis foggal-körömmel ragaszkodunk hozzájuk. Mondjuk azért, mert ismerünk egy pénzügyi tanácsadót, még nem leszünk befektetési szakemberek. Vagy mert önállóan sikeresen leadtunk pár kilót, esetleg még konzultálhatunk egy személyi edzővel. Ez a mentalitás beárnyékolja az elménket, és elzárja a nyitottság csapját. Nem lesz a segítségünkre egy reális döntés meghozatalában sem. Beskatulyázással életünk bármely szakaszában rendelkezhetünk.

Túl sok az információ. Akár a túl sok szeretet, a túl sok adat is agyonnyom. Életképtelen fiókákat nevelünk, ha mindent megcsinálunk helyettük, értük, nekik. A rengeteg tényt és adatot szeretjük, mert ez bővíti a döntést elősegítő infóhalmazt. Csakhogy egy szint után már nem tudunk érdemben mit kezdeni velük. Nem látjuk át az összeset, nem tudjuk hasznát venni, és már nem segít, inkább gátol. Nem kell mindent tudni egy döntés meghozatalához. Eleget kell tudni, és azt, hogy mennyi az, ami elegendő. Ezt felismerni tengernyi időt és idegeskedést takarít meg a számunkra.

Tények helyett érzések. Agyunk döntésekért felelős része, nem azonos az elemző részével. Az adatok analizálása a külső, legifjabb rétegben, a neocortex-ben megy végbe. Ez a rész felelős a beszédért, a verbális kommunikációért is. Agyunk belsőbb területe, a limbikus rendszer felel a magatartásunkért, az érzéseinkért, a döntéseinkért. Megesik, hogy elemzünk és észszerű magyarázatot adunk egy választásunkra, ám valahogy nem érezzük igazán magunkénak a dolgot. Mert a zsigerinek mondott döntések, amelyek érzelmekkel is megtámogatottak, azok másutt születnek. Talán ezért okoz nehézséget, hogy az ilyen elhatározásokat szóban is megindokoljunk. És ezért hallgatunk a megérzéseinkre, a szívünkre, és nem az eszünkre. Nem mindig tudjuk azonnal és egyszerűen megindokolni a döntésünket, és ez zavarja a realitáshoz szokott személyünket. Mégis csak fura, ha a belső késztetésünkre hivatkozunk.

Személyesen ránk szabva. És ami szintén furcsának hat elsőre, hogy olykor nem is a legjobb mellett tesszük le a voksunkat, hanem a hozzánk legközelebb állóra. Hiába állítjuk be tényszerűnek magunkat, a döntésünkben befolyásol a saját személyiségünk. A választásunk is azt kell visszatükrözze, amilyen emberek vagyunk. Ekkor leszünk elégedettek. Szeretjük az állatokat? Bármilyen jó minőséggel kecsegtethetnek, vagy fantasztikus kedvezményekkel, ajándékokkal bombáznak, akkor sem fogjuk megvenni egy olyan cég kozmetikai vagy bőrápolási termékeit, amelyik állatkísérleteket végez. Fiatalnak és menőnek akarunk látszani? Ehhez igazítjuk a vásárlási szokásainkat, a viseletünket, az életvitelünket, hogy ez látszódjon rajtunk. Olyan márkákat veszünk, ami ezt sugallja. De talán munkát is választottunk már úgy, hogy nem a legelőnyösebb bérajánlat alapján, hanem ahol a legkellemesebbnek ígérkezett a környezet, a társaság.

Döntéseinket minél több adatra alapozzuk, majd amikor belezavarodunk, besokallunk, és a logika feladja, marad a ráérzés, az intuíció. Nagy nyomás adódik abból, hogy szeretnénk helyesen választani. Meg tudom-e hozni a birtokomban lévő ismeretek fényében a helyes döntést? Választásunk helytállósága nagyrészt később igazolódik be. Vagy nem. A mi dolgunk csak az, hogy a jelenben, körültekintően, és a legjobb tudásunk, valamint érzéseink szerint határozzunk. Ennél többet, biztosabbat nem tehetünk. Minden általunk helyesnek vélt döntés helyes. Amint azt Tina Seelig mondta: "Bár családunk, barátaink és szomszédaink boldogan adnak tanácsokat arra vonatkozóan, hogy mit csináljunk, alapvetően a mi felelősségünk, hogy kijelöljük az utunkat. Ne felejtsük, hogy nem kell elsőre jó döntést hoznunk. Az élet rengeteg lehetőséget tartogat mindannyiunk számára, hogy új és meglepő módokon fedezzük fel és értékeljük újra készségeinket és szenvedélyeinket."



Ha tetszett ez a cikk, akkor csatlakozz az oldalt követőkhöz a Facebook-on.
Fotó: Gerd Altmann, Pixabay