Miért akarunk mások lenni?

Amikor szívesen cserélnénk és élnénk valaki más életét

"Az élet nem arról szól, hogy olyan akarj lenni, amilyen valójában nem is vagy." (Oravecz Nóra)

Mindenki eljátszott már azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha valaki más lenne. A színészek munkája ennek a gyakorlatára épül. De sok embert megbénít a frusztráló kívánság, hogy bárcsak valaki más lehetne. Miből fakad ez a vágy és miért nem működik?

Nem vagyunk tisztában az értékünkkel. Vekerdy Tamás fogalmazott úgy, hogy néha a tanár úgy vélekedik: "legyél, akivé én akarlak tenni" és nem úgy, hogy "legyél, aki vagy, én ehhez foglak hozzásegíteni". Mekkora különbség. Ugyanaz az egyenruha nem fog jól állni mindenkinek. Ha korlátozzuk az embereket, csak egyféle módon fogadjuk el a problémákra, feladatokra adott válaszaikat, akkor gyilkoljuk a kreativitást és az egyediséget is. Gyakran ez a nevelésnek nevezett művelet már gyermekkorban elkezdődik otthon vagy az intézményekben.

Nem fogadnak el, nem fogadnak be. Amikor egységesítjük a gondolkodást, akkor előtérbe helyezzük a hasonlítgatást és növeljük az önbizalomhiányt. Ha a gyerekek kutyát rajzolnak, az a jó, ha mindegyik máshogy néz ki. Lehet köztük kétlábú, rózsaszínű, zsiráf nyakú, és szemüveges is. Ez mutatja meg, hogy mennyire eltérő gondolataik vannak a kutyáról és milyen gazdag a fantáziájuk. És ha a rajz nem fedi a valóságot, akkor az az ő hibájuk? Vagy a miénk, mert csak egyféle valóságot fogadunk el? A sajátunkat. Amikor egy megoldás létezik, akkor elindul a vezérhangya a fejekben. Csak így a jó, mi a hiba bennem. Biztos én nem látom jól. Úgy kellene gondolnom, mint azok, akiket megdicsértek. Röviden: nem vagyok jó úgy, ahogy vagyok.

Nem akarunk kilógni a sorból. Elkezdjük másolni azokat, akik sikeresek, elismertek. Úgy csinálunk, mint ők, úgy beszélünk, mint ők. Az eredmények pedig jönnek. Erre vágytunk. Hogy mi is benne legyünk a csapatban. De valami mégsem az igazi. Nem teljesedünk ki, meghasonlunk, nem leszünk önazonosak, nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ha mindig úgy viselkedünk, ahogy mások elvárják, akkor feladjuk azt, amik és akik vagyunk. Így válik a jó példa rossz példává. Piedesztálra emeljük a kitűnő tanulót, pedig nem kell, hogy mindenki kitűnő legyen. Inkább találja meg önmagát és legyen abban igazán jó.

Valami hiányzik. Amikor nem a helyünkön vagyunk, az épp elég ahhoz, hogy ne tudjuk megvalósítani magunkat. Mintha folyton elszabotálnánk a dolgainkat. Mindig hiányzik egy kicsi. Nem tudunk 100%-ot teljesíteni. Vagyis úgy érezzük, hogy ezt tesszük, de ha rátalálnánk a valódi utunkra, akkor megtáltosodnánk és meglepődnénk azon, hogy mennyi tartalék van még bennünk. Másokra figyeltünk, őket követtük és ide jutottunk. Nekik bevált és mi nem értjük, hogy nekünk miért nem. Talán mert mi nem ők vagyunk, mi mi vagyunk. Átvehetünk szimpatikus dolgokat, ötleteket, fogásokat, de egy az egyben nem vehetjük át azt, ami másoknak működik.

Azt hisszük, több lehetőségünk lenne. Idejekorán elvesztettük a kapcsolatot magunkkal vagy ki sem alakulhatott valódi érdeklődésünk. Idővel aztán jön a nagyszerű ok, azok a fránya körülmények. Azokat mindig felelősségre lehet vonni. Kapóra jönnek. Ha nem oda születek, ha a szüleim jobbmódúak, ha jártam volna különórákra és hasonlók. Ebben lehet igazság, de a kutatások azt mutatják, hogy még a mélyszegénységben vagy durva és erőszakos közegben felnőtt emberek 30%-a is képes kiegyensúlyozott életet élni. Tehát a körülmények számítanak, de nem pecsételnek meg végérvényesen. Áhítozhatunk egy másik életre, vagy ehelyett végre odaállunk a rajttámlához és elstartolunk.

Mindenki találkozott már olyasvalakivel, aki értékesnek tartotta. Bizonyára nem véletlenül. Ideje lenne magunkban is felismerni ezt. Amikor mások akarunk lenni, akkor azt a valakit többre becsüljük magunknál. Közben bennünk is olyan egyedi vonások, tulajdonságok gyökereznek, amelyek legalább ennyire irigylésre méltó személlyé tehetnének minket a környezetünk szemében. De nem igazán az számít, hogy a többiek irigyelnek-e. Inkább az, hogy megtanuljunk felnézni önmagunkra, becsülni, értékelni azt, aki vagyunk. Ne mások akarjunk lenni, legyünk a lehető legjobb önmagunk. Önvalónk érényeire figyelmeztessen minket Márai Sándor gondolata: "Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor méltányold értékeid legalább úgy, ahogy azt másban teszed.
Fotó: Racool studio, freepik