Miért bukunk el?

6 pontban azokról a tényezőkről, amelyek a kudarcainkat okozzák

"Nem féltem az elutasítástól, egyszerűen nem volt a fejemben ilyen verzió. Utólag visszagondolva valószínűleg érezték bennem az elhivatottságot, ezért mindenhol nyitottsággal találkoztam." (Sallay Fanni)

Minden kudarc a mi érdekünkben történik. Azt mutatja, még nem vagyunk azon a szinten, hogy az adott problémával megbirkózzunk. Egyben tudatja velünk azt is, hogy jó úton haladunk, menjünk csak tovább, és a szerzett tapasztalataink magasabbra fognak emelni minket. Christopher Nolan Batman: Kezdődik! című filmjében hangzik el a kérdés és a válasz; "És miért zuhanunk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle!" A kudarc a miénk, és mi használhatjuk fel a javunkra.

Ezt a posztot végig kísérik Sallay Fanni a Cake Shop alapítójának idézetei. Fiatalon, várandós kismamaként, az elkötelezettségéből és a cukrász szakma iránti lendületes, kreatív és igényes szeretetéből épített fel a semmiből egy több száz milliós vállalkozást. Megmutatva, hogy családias mentalitással és fáradhatatlan eltökéltséggel megállíthatatlan az ember. Nagyszerű példája annak, hogy az élettől kapott pofonok nem jelenthetnek végleges alternatívát, csak időleges akadályt. Nézzük meg, miért tesz próbára az élet bennünket, miért történnek velünk negatív dolgok?

Hiányzik a felkészülés. Belevágunk valamibe nagy elánnal hirtelen vagy sokat gondolkozva ugyan, de a gyakorlati előkészületek hiányával. Ha nincs meg a megfelelő szakmai tudásunk, akkor bármilyen lelkesedés is fűt minket, az vissza fog ütni, mint Rocky Apollónak. Például lehetünk kiváló alkalmazottak bármilyen szakmában, ám koránt sem biztos, hogy önállósítva magunkat, vállalkozóként is ugyanolyan sikeresek leszünk. Mert az alkalmazotti és a tulajdonosi gondolkodásmód sokban eltér.

Nincs tervünk. Ez is egyfajta felkészületlenség. Nem tudjuk honnan jövünk, hol tartunk és mit akarunk elérni. Pontosabban lehet, hogy ködösen tudjuk, mondjuk sok pénzt akarunk keresni a tevékenységünkkel. De számokra és tényekre van szükségünk. Most ennyit teszek bele és ez van, a következő 3 hónapban ezt és ezt csinálom majd, aminek ez és ez lesz az eredménye. Legalábbis ezt várom tőle. Aztán három hónap után elemzem a történteket és levonom a tanulságokat. A bankoknak, befektetőknek is szükségük van egy üzleti tervre, mielőtt finanszíroznának egy projektet. Nekünk is elengedhetetlenül kell legyen tervünk és elvárásunk.

Nem tanulunk. Előfordul, hogy már rendelkezünk némi tapasztalattal, ezért kissé elbízzuk magunkat. Úgy gondoljuk kellő ismeretet birtoklunk, és alapvető jogot formálunk a sikerre. Nem érezzük a szükségét, hogy tovább fejlesszük a tudásunkat. Ha így van, a világ előbb-utóbb elhalad mellettünk és túllép rajtunk. Minden képzettség elavul, ha időnként nem kerül frissítésre, ahogy a növények is elhervadnak rendszeres locsolás nélkül. Fanni szerint; "Termékeink mélyebb gasztronómiai tudásból és szenvedélyből származnak. Így sokkal több a lehetőségünk is, a kísérletezésnek pedig soha nincs vége."

Nincs szakértőnk, bizalmas tanácsadónk. Nem véletlenül fizetnek a nagyobb cégek külső tanácsadóknak. Olyanoknak, akik megismerve a helyzetüket, érzelmi elfogultság nélkül, tesznek a számukra jobbító javaslatokat. Maradjunk a már említett vállalkozási példánál. Egy jól működő cégnek nem elég, hogy nagyszerű munkát tesz le az asztalra, az ügyfelei legnagyobb megelégedésére. Létfontosságú az üzemelését biztosító háttér megléte is. Egyensúlyban kell legyenek a bevételek, kiadások, meg kell teremteni a jogi és törvényes kereteket a létezéshez. Szükségesek azok a szakemberek, akik a saját ismereteikkel szolgálják a cég sikerét.

A példakép hiánya. A nehéz időszakokban garantáltan átsegít, ha látunk számunkra építő példákat. De felfrissülésünkre is tökéletesen alkalmas egy ideál. Figyelni a konkurenciát, vagy az egyéb sikeres személyeket, vállalkozásokat, és átvenni tőlük azt, ami számunkra is befogadható, felhasználható. Nem elvakult rajongásról van szó. Nem is arról, hogy átalakulunk és úgy öltözünk, beszélünk, járunk, viselkedünk, mint az eszményképünk. Hanem átvesszük tőle, amit hasznosnak ítélünk, és ezt fordítjuk át a mi igényeinknek megfelelően. Beillesztjük az egyéniségünkbe, beépítjük az életformánkba, munkaetikánkba.

Hiányzik a jövőképünk. Sok esetben azért rekedünk meg egy szinten, mert csak végezzük a napi rutinszerű munkákat, még ha oly kiválóan is, de nincs egy nagyobb kép a fejünkben hova is szeretnénk eljutni ezzel. A legsikeresebb emberek mindig rendelkeznek egy vízióval, egy nagy elképzeléssel, amit megszeretnének valósítani. Ezt látják maguk előtt, így a kudarc nem tántoríthatja el őket. Nem adják fel, nem állnak le, nem szürkülnek be, hanem tovább mennek, akkor is, amikor a körülmények ellenük dolgoznak. "Nem a lehetőségeinkből és a korlátainkból kell kiindulni, hanem valami nagyot kell álmodni, majd azt lehozni a földre." vallja Sallay Fanni.

A kudarc logikus eredménye annak, amit eddig tettünk vagy épp nem tettünk az életükben. Tapasztalataink és érettségünk fejlődésével mindig lehetőségünk van okulni belőlük és előnyünkre fordítani a történteket. Ám a legtöbbször, csak utólag leszünk okosak, és utólag értjük meg az összefüggéseket. De jobb későn, mint soha. Ahogy Sallay Fanni mondja; "Most már látom, hogy minden egyes buktató után nagy ajándék várt rám. Rájöttem, hogy újra és újra óriási erőt ad, ha az ember nem menekül el, hanem átlépi önmaga korlátait. Valószínűleg azért tudok könnyebben megbirkózni ma a nagy feladatokkal, mert útközben az erőm is nagyra nőtt, és még mindig nagyon-nagyon szeretem a munkámat. Az utamon vagyok!" Találjuk meg az utunkat és adjuk át magunkat a bukások által megfűszerezett sikerek élményének.

Ha csak kicsit másként nézel a kudarcra a továbbiakban, akkor add tovább másoknak is ezt a cikket.