Mindannyian befektetők vagyunk

2017.05.18

4 dolog, amibe biztos megtérüléssel fektethetjük az időnket

"A rossz hír, hogy repül az idő. A jó hír, hogy te vagy a pilóta."
(Michael Altshuler)

Az üzletemberek úgy állnak hozzá, ha valamibe pénz invesztálnak, akkor attól megtérülést várnak. Mindenki a nyereségért és nem a veszteségért fektet be. Érdekes azonban, hogy az időnkkel kapcsolatban nem osztjuk ezt a nézetet. Úgy kezeljük, mintha végtelen mennyiség állna rendelkezésre belőle. Pedig nem. Miért nem figyelünk oda jobban a nekünk adatott időre? És hogyan tölthetnénk el tartalmasan, hogy az profitot hozzon a számunkra?

"Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó, és az elmúlt nap." - mondta Georg Friedrich Daumer. Itt voltunk tegnap, itt vagyunk ma és itt leszünk holnap is, gondoljuk. Ebben korántsem lehetünk biztosak. Talán a Forma 1-es pilóták mesélhetnének arról mekkora érték egy tizedmásodperc. De a hétköznapi életben ennél nagyobb időintervallumokat sem értékelünk kellően. Nem érzékeljük az idő súlyát. Ezért nem is becsüljük meg tisztességgel.

Elkótyavetyéljük a napjainkat. Nincsenek terveink, így nincs mihez igazodni. Vagy ha vannak, akkor elég nagy ívűek, és részleteiben hiányosak. Legyőzhetjük ezt a helyzetet, ha aprólékosan tervezünk. Nem csak nagy vonalakban, hanem részleteiben. Biztosan ismerős, amikor betervezzük, hogy egy adott napon meg fogunk csinálni valamit, aztán a napi teendők elsorodnak, és elviszik az egész napot. Nem baj, majd legközelebb, mondjuk. Aztán a legközelebb újabb legközelebb lesz, míg a végén már elveszíti a jelentőségét az ügy és lemondunk róla. Ezen segít, ha nem csak elhatározzuk, de akkurátusan kitaláljuk előre, mikor csináljuk meg, hol, hogyan, mit teszünk, mondunk majd pontosan. Ez segíti a fókuszálást, ezzel együtt értékessé teszi az időnket. Fogadjuk meg Barabási Albert-László gondolatát; "Legbecsesebb nem megújuló erőforrásunk az idő, és ha méltányosan akarunk bánni vele, fontossági sorrendeket kell felállítanunk."

Nem élünk a pillanatnak. Hiányzik a flow élmény a napjainkból. Szinte bármit lehet élvezni, ha átadjuk magunkat a feladatnak. Tevékenységeink nagy része hasznos, csak mi ezt rutinból csináljuk, és nem ismerjük fel a jelentőségét. A bokros teendőink pedig gyakran árnyékként kísérgetnek minket. Már rég eljöttünk a munkából, és lehet beültünk kávézni és sütizni a kedvesünkkel egy hangulatos helyre, de nem érezzük a kávé aromáját, nem élvezzük a süti ízét, kívül maradunk a kávézó idilli miliőjén, sőt a párunk szavai sem jutnak el a tudatunkig, mert az agyunkban zakatolnak a félbehagyott tennivalóink. Testileg ugyan jelen vagyunk, de tudatosan nem. Pedig a kedvesünknek legalább akkora figyelemre van szüksége, mint a fontos munkáinknak. És nekünk legalább annyira szükségünk van ennek a meghittebb pillanatnak a megélésére is, mint egy levegővételre. A tudatos jelenlét, az adott minutum megélése nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott pszichikumhoz.

Mibe fektessek? Ha nem rendelkezünk tőkével, akkor a klasszikus üzleti befektetés nem a mi asztalunk. Ám alternatív befektetők mindannyian lehetünk. Invesztálhatunk időt, energiát különböző dolgokba. Egy Robert Pagliarini nevű fickó írt egy könyvet a "másik 8 óráról". Arról, amely a munkahelyen töltött 8 óra után következik, közvetlenül a pihenéssel töltött óráink előtt. A legtöbb sikeres ember ugyanis nem a munkaidejében lett eredményesebb az átlagnál. Hanem az utána következő időszakot használta fel a befutásához. Shoppingolás, plázázás, tv nézés helyett döntött úgy, inkább megvalósítja az elképzeléseit. Végül is a tv nézés szolgálja a céljaink elérését? Ha televíziós producerek vagyunk, akkor bizonyára, egyébként kétlem. Találhatunk épületesebb és hasznosabb elfoglaltságot is. Tehetünk valamit, aminek értéke van. Mindannyiunknak ugyanannyi idő áll a rendelkezésére egy nap, mégis mást és mást érünk el általa. Mert vannak, akik jól sáfárkodnak vele.

Befektethetünk magunkba. Annak idején egy rokonom mondta, hogy magadnak tanulsz és amit megtanulsz, azt nem vehetik el tőled. Ezért az egyik legfőbb terület, amivel érdemes időt töltenünk, az önmagunk fejlesztése. Mindegy, hogy szakmai, lelki, társas, művészi képességeinket és tudásunkat növeljük, bármelyik emberi értékemelő a számunkra. Amennyivel többet tudunk, annyival vagyunk jobb házastársak, munkaerők, szakemberek, szülők vagy kreatív alkotó elmék.

Befektethetünk másokba. Amikor az időnket áldozzuk fel valaki számára mérhetetlen kincset adunk neki. Olyat, amelyet visszaadni sosem lesz képes. Ha megbecsüli a rászánt időt, és él a segítségünkkel, akkor nem volt hiábavaló a tettünk. Viszont, ha nem él vele, akkor sem vesztegettük el az időnket, mert megmutattuk, hogy önzetlenek vagyunk, az adottságainkat mások épülésére használjuk, és közben tréningeztük az ismereteinket. Persze sokkal jobb érzés, amikor valakit felkarolunk és pártfogolunk, aztán látjuk a kézzel fogható eredményeket. Ám sajnos el kell fogadnunk, hogy saját tetteinken kívül, nem vállalhatunk felelősséget mások tetteiért.

Befektethetünk kapcsolatokba. Nem csak személyesen segíthetünk, vagy vehetünk részt önkéntesen alapon valamilyen közösségnek a munkájában, hanem tudatosan is formálhatjuk a kapcsolatrendszerüket. Beszélgetni, kapcsolatot felvenni, kommunikálni olyanokkal, akik hatással lehetnek a sorsunk, karrierünk további alakulására, kiváló időtöltés. Mai digitális világunk egyik legnagyobb erénye, hogy bárki számára elérhetővé teszi a kapcsolati háló kiterjesztését. Ezek a társalgások, bár a céltudatosság jegyében indulnak, mégis gyakran lazább eszmecseréket generálnak.

Befektethetünk egy ötletbe. Vagy munkába. Sokan nem hajlandók tenni semmit sem, ha nem fizetik meg. (Egyesek pedig úgy sem hajlandók dolgozni, ha megfizetik őket, de ez nem a témába vágó szempont.) Tény, nagyon sok olyan sikeres cég és találmány szegélyezi az emberiség történelmét, amelyben csak kevesen hittek, mégis diadalt arattak. Azon keveseknek, vagy akár csak egyetlen embernek az olthatatlan hite, erőfeszítései eredményre vezethetnek. Egy jó kezdeményezés mellé állni, egy jó ötletet támogatni, fejleszteni nagyszerű szabadidős tevékenység. Henry Ford is megfogalmazta; "A sikeres ember az alatt az idő alatt halad előre, amit mások elpazarolnak."

Minden megtérül, amit magunk vagy mások jobbítására teszünk. Fektethetünk a tudásunkba, az egészségünkbe, és biztosak lehetünk benne, hogy ezeknek a részvényeknek az értéke idővel csak emelkedni fog. Magas hozamú, jól megtérülő invesztálások ezek. Csak el kell sajátítanunk méltányolni a perceket, órákat, napokat vagyis az életünk pillanatait. Minden perc számít, minden jelentőséggel bír. Arthur Schopenhauer szerint; "Egész életünkön keresztül mindig csak a jelent birtokoljuk és sohasem többet. A különbség csak az, hogy eleinte hosszú jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú múltat magunk mögött." Értékeljük a mostot, és bármekkora életutat járunk is be, a jövőnk és a múltunk egyaránt dicső és sikeres lesz.


Ha jó befektetésnek érzed ennek a posztnak az elolvasását, akkor oszd meg másokkal is.