Minden jó, ha vége jó?

Ha végeztünk, akkor végre kezdhetjük

Divat lett a filmeknél, hogy egyszerűen belecsapnak a lecsóba és csak a végén írják ki a film címét. Felmerül a kérdés, akkor mit néztünk eddig? Életünk során többször kerülünk olyan helyzetbe, amikor valamit befejezünk. A pillanatnyi lezáráson túl, ez számunkra valami végét jelenti, vagy valaminek a kezdetét?

A végén. Minden, aminek eleje van, annak vége is van. Rövidebb, hosszabb időszakokat töltünk ki olyan tevékenységekkel, melyeknek a végéhez nagy reményeket fűzünk. Aztán nagy murikat csapunk egy projekt, egy iskola, egy egyetem befejezésekor az elmúlt évek emlékére és az elért eredmények megünneplésére. Ez rendjén van, emlékeznünk kell. Egy közösségi részei voltunk, ahol együtt fejlődtünk, alkottunk és az itt szerzett élmények sokáig elkísérnek. A múltunk ide köt, és táplálkoznunk kell a megszerzett tudásból, illetve a kapcsolatokból.

Ami utána jön. Minden, ami véget ér, egyben megnyit egy új kezdetet, új fejezetet az életünkben. Ez lesz az új indulópontunk. Nem állhatunk meg. Ünnepelhetünk, megadhatjuk a módját az elértéknek, a teljesítetteknek, de aztán mennünk kell. Hiába a nagy sóhaj, hogy vége, a java most kezdődik. Megkaptuk a felhatalmazást, hogy kezdjünk valamit az ismereteinkkel. Ez valószínűleg csak a kezdeti lépésekre lesz elég, de menni kell. A saját felelősségünk, hogy cselekszünk vagy sem. Ha csupán egy papírt akartunk, megvan. Ha csak egy nagy esküvőt akartunk és egy hivatalos köteléket, kipipálhatjuk. A papír nagyon mutatós ám semmit nem ér, ha a mögötte lévő tudást nem ültetjük át a gyakorlatba. A lagzi egy pazar buli, de a kapcsolatunk még hosszú évtizedekig tart (remélhetőleg). Ha a végcél az esküvő és aztán leeresztünk, nem teszünk erőfeszítést a házasságunkba, akkor marad a parti kellemes emléke.

Új kezdet. Tudunk élni az eséllyel? A rögös út első kátyúin átverekedni magunkat? Vagy csak lubickolunk, hogy végre túl vagyunk a megpróbáltatásokon. Mint azok, akik fellélegeznek a végzettségük megszerzését követően. Elég volt a tanulásból, nem kérnek belőle többet, készen vannak. Pedig a végzettség igazából kezdettség. Hogy végre megvalósíthassuk magunkat, a terveinket, az ötleteinket. Ez akkor működik, ha szépen lépegetünk felfele a lépcsőfokokon. Az egyikre fellépünk, stabilan állunk rajta, majd lendületet veszünk és tovább lépünk a következőre. Magunk mögött hagyjuk az alsót és feljebb kerülünk. Haladunk előre. Ezért nem mondhatjuk, hogy végre vége van valaminek. Inkább azt, hogy végre befejeztem és végre elkezdhetem.

Akadályokon át. Kilépni a nagybetűs életbe. Nem egyszer tesszük meg. Minden olyan alkalommal, amikor a frissen szerzett ismereteinket élesben használni kezdjük. Ám gyakran nem kezdjük, mert valami lebénít. Általában nem az, hogy ne értenénk a szakterületünkhöz. Inkább egy belső visszafogó erő. A gyenge önbizalom, a fejünkben motoszkáló kétely. Elég jók vagyunk a következő lépéshez? Mi lesz, ha elbukunk? A kulcs az elég jó kifejezésen van. Mert vágyjuk a tökéletességet. Dolgozunk, tanulunk érte, és nem indulunk. De bőven megfelel, ha elég jók vagyunk. Ahogy mondják, egy utazás során nem láthatjuk előre az összes zöld lámpát. Elegendő, ha mindig azt látjuk, amelyik éppen előttünk van. És nem haladhatunk át az egész életen egy zöld hullámmal. Olykor pirosat is kapunk. Megállunk, de nem fordulunk vissza. Megvárjuk míg zöldre vált és megyünk tovább.

Valami vége magában hordozza a változást, amelytől annyira ódzkodunk. Megszoktuk, mondjuk szerettük, élveztük, eddig volt, innentől nem lesz. De lesz mindaz, amit azalatt az idő alatt sajátítottunk el, amíg tartott. Teljesen mindegy, hogy mi ez. Tudás, élmények, érzések, kapcsolatok. Ezt nem veszítjük el. Tovább visszük magunkkal oda, ahova ezután megyünk, abba, amivel ezt követően foglalkozunk. A lezárás és az új kezdet kéz a kézben járnak és a fejlődésünket, a kiteljesedésünket és a minél boldogabb életünket szolgálják. Ahogy Karen Hawkins megfogalmazta: "Mindig furcsa egy kaland kezdete csaknem olyan furcsa, mint a vége. Az indulásnál izgatott vagy, alig várod, hogy útra kelhess, aztán meg alig várod a hazatérést. Egy kalandos élet szépsége az, hogy minden véget egy kezdet követ, és így haladunk tovább, előre."

Ha tetszett ez a poszt, akkor kezdj bele egy újabb személyes utazásba. És ha végére értél, akkor indulj el egy következőre.
Fotó: cookie studio, freepik