Mit ér a szavunk?

2020.09.09

Megéri megígérni és megtartani

"Álljunk ki a jó ügyekért, legyenek azok kicsit vagy nagyok, és mindig tegyük, amit megígértünk." (Reuben Mark)

Az ígéret szép szó, ha betartják. Mennyire tulajdonítunk jelentőséget ennek a bölcseletnek? Részét képezi a szellemiségünknek és ezáltal a hétköznapjainknak vagy sem? Célszerű végiggondolni mit is nyújtunk, amikor ígéretet teszünk és megtartjuk. És mit akkor, ha nem.

Súlytalan szavak. Vannak, akik könnyelműen dobálóznak az ígérgetésekkel. Ismertem egy vezetőt, aki szinte sosem tudott időben érkezni. Végtelen segítőkész volt, de sokszor nem tudta tartani az ütemtervét és lecsúszott találkozókról. Nem kicsit, nem 5-10 percet késett, hanem jóval többet, akár fél órákat is. Hiába akarunk támogatást nyújtani, ha helyette csak a mentegetőzés marad. Ez nem csupán rossz szájíz hagy, hanem egyenesen lerombolja a bizalmat irántunk. Idővel megtanulják a népek, hogy csak ámítunk és nem számítunk. Vagyis nem számíthatnak ránk. Minden kimondott szónak súlya van. És vagy elbírjuk a szavak terhét, vagy maguk alá temetnek.

Belső igény. A szavatartó embereket nem az írott szabályok kötik, hanem a belső szabálykódexük. Nem azért igyekeznek betartani az ígéretüket, mert valaki nyomást gyakorol rájuk és mondjuk elveszthetik a munkájukat. Azért fontos nekik ez, mert tudják, sokkal többet veszthetnek ennél. A hitelességüket, a becsületüket, a megbízhatóságukat. Ez a fenyegetettség azokat az alapelveket támadja meg, amelyek mentén élik az életüket. Ha ezt nem veszik komolyan, azzal elárulják magukat. Érdekes módon a hiteles emberek számára ez nem hangzik ennyire drámaian, mert azt szokták meg, hogy tartják magukat a kimondottakhoz. Persze okozhat fejtörést, amikor valami nem megfelelően jön össze vagy két vállalás között kell dönteni, de rendszerint megfontoltan határoznak.

Kinek ígérünk? Izgalmas megfigyelni azt, kinek teszünk inkább ígéreteket. Gyakran a munkában előbb vállalunk konkrétumokat, mint a privát életünkben. Ha megkérdi egy megrendelő, hogy hétfőre készen lesz-e az igénylése, arra fixen mondunk igent vagy nemet. De ha felveti egy barátunk, hogy a hétvégén menjünk el egy kerékpártúrára, számtalanszor a "nem tudom, még meggondolom" válasz hangzik el. Valahogy könnyebb a munkára hivatkozni és annak alárendelni az időbeosztásunkat. Kiváló hivatkozási alap a család fenntartása. A végén aztán a családunk látja a kárát, mert mindig ő szorul az utolsó helyre. Nézzük Stephen M. R. Covey javaslatára más aspektusból a dolgot. Vajon 5 vagy 10 év múlva mit fogunk jobban sajnálni? Hogy nem csináltunk meg még egy sürgős melót a főnöknek, vagy, hogy lemaradtunk a gyermekünk első táncfellépéséről?

Merész ígéretek. Walter Mischel szerint: "Az ember csodálatosan leleményes a halovány ígéretek kieszelésében, majd hasonló találékonysággal talál ürügyeket, hogy kibújhasson alóluk." Teszünk egyáltalán valódi vállalásokat? Vagy csak ködösítünk. A megpróbálom, a talán, az esetleg, nem azok a szavak, amelyek az adott ügy melletti elkötelezettségünket mutatják. Ha mindig elodázunk feladatokat, nem válaszolunk precízen a kérdésekre és nem nyíltan, határozottan állunk ki valami mellett, majd tesszük oda magunkat teljes mellszélességgel, akkor kerüljük az ígéreteket. Vajon miért? Hiányzik az önbizalmunk, nem érezzük, hogy meglenne a kompetenciánk, vagy nem tudunk felelősséget vállalni. Növelhetjük a jó hírnevünket, ha teljesítünk. Üzembiztosan, határidőre, pontosan. Ehhez bátran magunkra kell venni kötelezettségeket.

Amikor nem jön össze. Váratlan fordulatok nem csupán a krimikben történhetnek. Megeshet, hogy az irányítás kiszalad a kezeink közül. Egy beszállító nem tett eleget a kötelességének, elszámítottuk magunkat az idő tekintetében, a betegség miatt kiesett munkaerőt nem tudtuk pótolni. Mindegy mi zavarja fel a vizet, nem az a megoldás, hogy meglátjuk mi lesz, talán senkinek nem tűnik fel, ha megúszunk egy kicsit. A helyes reakció, hogy értesítjük az érintetteket a változásról már akkor, amikor tudomásunkra jut. Kérjünk türelmet, megértést, módosítást. Joguk van tudni róla, hogy nem tudunk eleget tenni a megállapodásnak. A legtöbb esetben belátók lesznek, képesek a kompromisszumra. Nem bukunk bizalmi pontokat, mert nem sunnyogjuk el a gondot, hanem felvállaljuk a kényelmetlen helyzetet.

Nagyszerű felelősen gondolkodni és cselekedni. Erőt érezünk már akkor, amikor ígéretet teszünk, mert tudjuk, hogy teljesítjük majd. Tisztában vagyunk a tartásunkkal és a képességünkkel, valamint, hogy ezzel nagyra becsült tagjai vagyunk egy közösségnek. Mert nyugodtan megbízhatnak bennünk a munkatársaink, a partnereink, a barátaink, a családtagjaink. Aki tartja a szavát az értéket teremt, ahogy ezt Anatole France is mondta: "Az ígéretek kevesebbe kerülnek az ajándékoknál, és sokkal többet érnek náluk. Sohasem adunk annyit, mint amikor reményt adunk."



Ha tetszett ez a poszt, akkor böngéssz az oldalon a hasonló írásokban. Merem ígérni találsz még kedvedre való olvasmányokat.
Fotó: Moose Photos, Pexels