Mit várunk az új évtől?

A szokásos év eleji bizakodás, hitegetés, önámítás

"Mondd, hogy szeretném, gondold, hogy akarom. Merthogy, amit csak szeretnél, az nem fog megvalósulni. Azt akarni kell, mert az akarat, az hoz egy tevékenységet mögé." 
(Bereczki Zoltán)

Az új év mindig egy vízválasztó. Irreálisan nagy csinnadrattával ünnepeljük meg, hogy a régi megy, az új jön. Valójában mindez csupán szimbolikus, hiszen nem történik semmi különleges. Az idő szilveszter éjfél után sem jár gyorsabban vagy lassabban, nem leszünk egy csapásra gazdagok és világsztárok sem. Mégis hajlamosak vagyunk ehhez az időponthoz kötni a változást, a változtatást.

Miért várunk? Felfokozott érzelmi állapotban, talán kissé bódult tudattal hozunk egy döntést, amit aztán lenyugodva, tiszta fejjel, magunk sem gondolunk komolyan. Meg is jegyeztem aznap szarkasztikusan, hogy mivel az újévi fogadalmakat jó részt nem tartjuk be, akár tehetnék egy vállalást, mondjuk azt, hogy a következő évben sokkal több alkoholt iszom. Gyorsan túl esek egy betartatlan fogadalmon. Az új esztendő kapcsán általában van bennünk egy várakozás. Idén jobb lesz, mint tavaly. De ez teljesen érthetetlen. Mitől lenne jobb? Csak úgy magától? Ezt ugye senki sem gondolja komolyan? Várni lehet egy taxira vagy a sorban a büfében, esetleg egy koncertet, egy mozi premiert, de várni azt, hogy majd jobb lesz? Nonszensz! Az életünk sosem lesz csak úgy jobb. Általában mi magunk is kellünk a jobbításához. Vagy az aktuális tetteink vagy a közelmúltban elkövetett cselekedeteink beérése következtében.

Sosem vártunk. Gyermekkorban például a tapasztalatoktól, a szerzett készségeinktől lesz jobb. Valamit már meg tudunk csinálni vagy viszonozni tudjuk a szüleink gyakori kinyilatkoztatását és kimondjuk: "én is szeretlek". Az iskolában aztán az ilyen-olyan megszerzett tudás visz jobb utakra. Ez lehet tárgyi, de akár sporteredmény is. Amint a karrierünkben is a korábbi tanulás és munka térül meg. És mindez igaz a párkapcsolatunk alakulására vagy a családalapításra is. Minden jobb helyzetnek a megvalósulásában tevékenyen részt veszünk, jelen vagyunk benne. Majd eljön a kor, amikor a testünk már fárad, kevésbé könnyen regenerálódik, esetleg bizonyos egészségügyi kihívásokkal küzdünk. Ekkor már biztosan tennünk kell érte, ha jobban akarjuk érezni magunkat. Tehát a várakozás semmilyen életkorban nem vezet sokra.

Inkább csináljunk valamit! Ellenben a cselekvés az hasznos. Amikor nem csupán az üres szavak szólnak belőlünk, hanem a tettvágy. És ehhez nem kell új évnek kezdődnie. Bármelyik év közbeni hétköznap megteszi, ahogy erről egy éve is szó volt már. Legalábbis, ha mi beletesszük a részünket. Mert ettől fog működni a jobbító faktor. Persze lehet várogatni, hogy majd valaki vagy valami pozitív változást hoz, de a valódi eredményt eléréséhez nem lehetünk kiszolgáltatva külső tényezőknek, aktivizálni kell magunkat. Így érezzük azt, hogy van ráhatásunk a dolgokra. Nem kell nyakig belebonyolódnunk az irányításmániába. Olyan sose lesz, hogy mindent az irányításunk alatt tudunk tartani. (Aki nem hiszi, annak ajánlom az Amikor a farok csóválja című szatírát.) A gyeplő a mi kezünkben van, de mindig találkozunk újabb és váratlan kátyúkkal, amelyeket vagy sikerül kikerülni, vagy nem. De mindenképp felemelő érzést tenni valamit.

Nem várjunk semmit ettől az évtől! Hoz, amit hoz, mi pedig igyekezzünk talpon maradni és a saját utunkat járni. Ha segít a céljaink elérésében nagyszerű. Ha hátráltat, akkor se csüggedjünk. Mi megtettük, amit kellett és nem hagytuk az életre a megoldást, nem csak malmoztunk a jobb időkben bízva. A jobb időkhöz nem szükséges sem új év, sem újévi fogadalom. Elégedetlenségre van szükség, hogy valamin változtatni akarjunk és egy döntésre, hogy cselekszünk. Nem holnap, nem majd, hanem még ma. Most. Ezzel vissza is kanyarodtunk a nyitó idézet esszenciájához, az akarás nélkülözhetetlenségéhez. Az akaratot nem pótolják az álmok, az álmodozások, a tervek és a szeretném. Ezt Per Olof Ekström gondolata jól megragadja: "Mindent lehet, csak akarni kell; de aki semmit se akar, annak minden lehetetlen!" És, hogy az évet ne kezdjük ennyire elszállva itt egy másik földhözragadtabb idézet Karen Hawkinstól: "Úgy gondoltam, minden lehetséges, csak akarni kell, de ez butaság. Felnőttként már tudom: attól, hogy akarsz valamit, még nem biztos, hogy el is éred." E két felvetés látszólag üti egymást, ám valójában nem. Mert biztosan nem érhetünk el bármit. Személyes céljaink megvalósulása számos tényezőtől és képességtől függ. De akármit is érünk el, az akarat, a szenvedély, az égető vágyakozás biztosan oroszlánrészt vállalt a motivációnkból, a küzdőszellemünkből. Ennek szellemében kívánok mindenkinek önmagához mérten sikeres és boldog idei esztendőt!

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor gondolkozz el azon, hogy van-e valami, amin a következő időszakban jó lenne változtatni. Ha igen, tedd meg ma az első lépést felé!

A nyitó idézetet ebben a podcastben találja meg, aki szeretné… vagyis, aki akarja.

Fotó: garetsvisual, freepik