Napjaink férfija

5 (ma már) férfias tulajdonság

A klasszikus férfi képe mellé mára betársultak olyan tulajdonságok, amelyek a férfit is érzékenyebb oldaláról mutatják be. Ez nem mindenkinek nyeri el a tetszését, azonban sokkal több lehetőséget ad, hogy a férfiak is megtalálják igazi önmagunkat. Nem kötelezvény, de az új idők dalait meghallva, megfontolhatjuk, hogy bővítjük a tulajdonságaink repertoárját.

Régen és ma. Ha megnézek egy 60 évvel ezelőtti filmet, ahol mindenkinek cigaretta fityeg a szájából, akkor el kell ismernem, hogy a mozi nagy változásokon ment keresztül. Hát még az életünk. Számtalan megkötésre kell számítaniuk a dohányosoknak, az olyan szélsőségekről már nem is beszélve, mint a dohányzás betiltásán ügyködő Új-Zéland "fenyegetése". Ez csak egy a sok átalakulás közül. Természetes, hogy változtak és változnak a nemekhez tartozó szerepek és tulajdonságok is. Míg korábban a férfias test egyértelműen a kigyúrt testépítő alkatot jelentette, ma az aputest sem megvetendő. Míg régebben az apák fő dolga a családjuk anyagi eltartására koncentrálódott, ma már nem ritka, a svédektől elterjedt kifejezéssel élve, a latte pappa típusú apuka, aki stílusos életmódként éli meg a gyermekkel való otthonmaradást. Ezek ismeretében, nem meglepő, hogy egyéb jellemzők is előtérbe kerültek, mint a férfiasság új szimbólumai.

A gyengeség kimutatása. A férfiak nem sírnak című toposz ledőlni látszik. Aki nem hiszi, nézzen meg pár szakavatott mozit a férfikönnyekről, mint a Warrior - A végső menet vagy a A visszaút című filmeket. Nem attól vagyunk erősek és férfiasak, hogy ezt nem mutatjuk ki, és ezt sulykoljuk a következő generációnak. Ellenkezőleg, felvállalni a gyengeségeket és a könnyeket erősség. Csak az lehet erős, aki megtapasztalja a másik végletet is. Lesz egy viszonyítási alapja, a skála ellentétes pólusai között. Valamiből meríthetünk. Ehhez merészség kell. Megélni a fájdalmat, nem elnyomni, keresztül menni ezen a sötét és rideg alagúton, erősebbé és érzékenyebbé tesz. És fogékonyabbá, együttérzőbbé mások problémáival kapcsolatban.

Apáskodás. A gyerekkel foglalkozzon csak az anyja, véljük hagyományosan. Meg az apja is, tágíthatjuk ki az apaság fogalmát. A gyermek egészséges fejlődése szempontjából az apjára legalább akkora szüksége van, minta az anyjára. Ne csak hétvégi, élvezeti apukák legyünk. Hétköznap is töltsünk időt a csemeténkkel. És az sem baj, ha a melósabb oldalából is kivesszük a részünk. Pelenkázás, fürdetés, etetés, később közös tanulás, játszóterezés, bármi, amit közösen csinálunk, az hatással van a kicsi gyarapodására. Biztonság tudatot, kellemes érzéseket, emlékeket ültetünk el benne a szülőségről és a családról. És ezekből nekünk is bőven kijut. Ha elmulasztjuk, soha nem hozhatjuk vissza ezt az ártatlan, ragaszkodó, játékos időszakot. Szegényebbek leszünk, hiányozni fog az emlékalbumunkból az, amit megtehettünk volna, de nem tettük.

Házimunkás. Nem gáz besegíteni a házimunkába. Nézzük csak meg, milyen sok pasi mozog otthonosan a konyhában. És nem csak a sört tudja fürgén kivenni a frigóból. Miért ne oszthatnánk fel az otthon végzendő feladatokat is? Elég visszás, ha az egyik sürög-forog a lakásban, főz, mos, takarít, míg a másik hever a heverőn. Valószínűleg mindketten kifáradtak a heti hajtásban. Igazságtalan, ha csak az egyikükre hárul az összes otthoni teendő. Ketten mindig többre jutunk. Mert nem csak összeadódik az energiánk, és fele annyi idő alatt végzünk, de megteremtődik az együtt, egymásért érzése, erősödik a kötelékünk. Több időnk marad aztán kettőnkre, amelyet még jobb hangulatban tölthetünk el.

A változás képessége. Nem tudunk mindent is. Még, ha úgy is teszünk, mintha tudnánk, akkor sem. A kérdés az, ezt bevállaljuk-e. Tudunk változtatni a véleményünkön, a hozzáállásunkon, ha úgy alakul? Ez nagyon kemény az egónak, és nem csak a férfiakat érintő téma, de náluk különösen tetten érhető a csökönyös és a szokásjogon alapuló vélekedés. Mintha az tekintély csökkenéssel járna, ha módosítani kell. Egyszerű példa, amikor az én meg tudom oldani mentalitással állunk mindenhez. Mondjuk, utazás során elkeveredünk, de a világért sem kérdeznénk meg senkit sem, hol vagyunk, mert tudjuk, hogy hol vagyunk... vagyis, azonnal kiderül hol vagyunk... nem, nem tévedtünk el, csak találnunk kell valamit, ami segít a tájékozódásban. Szóval, ez egy szimpla sztori, de legalább ennyire vagyunk konokul viselkedünk más területeken is. Mert milyen már az, ha egy férfi nem tud kellően határozott lenni? Milyen? Rugalmas és belátó. Könnyebb a mi életünk, és a környezetünkké is, ha képesek vagyunk változni, a véleményünkön módosítani.

Bocsánatkérés. Elnézést kérni sosem könnyű. Elismerni, hogy hibáztunk, nem voltunk korrektek, túl léptünk egy határt, megbántottuk a másikat, alázatot követel, felelősséget feltételez. Számtalanszor inkább eloldalgunk, vagy lesütjük a szemünket és csendben maradunk, de nem teszünk semmit. Nehezünkre esik megszólalni és a sajnálatunkat kifejezni. Mintha ettől kevesebbek lennénk, mintha a tévedést nem engedhetnénk meg. Ám, aki ilyenkor megteszi az első lépést a másik felé, az felül emelkedik botlásán, és esélyt kap rendezni a szituációt, félreértést, és nem csupán mentheti a kapcsolatot, de ha sikerrel jár erősítheti is. Igazán férfias bocsánatot kérni és beismerni, hogy mi sem vagyunk tökéletesek.

Korunkban mintha a nőktől férfiasodást, a férfiaktól nőiesedést várnánk el. Ez előítéletes és nem valós elvárás. Mert miért ne lehetne jogunk, a nemünktől függetlenül megválasztani a számunkra fontos értékeket? Nőként karriert építeni vagy férfiként gyesre menni. Mert ez nem vág egybe a több évszázados hagyománnyal, még működőképes lehet. Megelégedést és örömet hozhat nekünk és ez számít igazán. Minél szélesebb eszköztárat használunk, annál kiteljesedettebb emberré válunk. Müller Péter jól megragadja ezt gondolatával: "Erő és lágyság, adás és elfogadás, férfiasság és nőiesség egy harmonikus emberben felváltva működik. Az Élet művészének titka, hogy mindent a megfelelő időben tesz."

Ha tetszett ez a poszt, akkor ne a sztereotípiák, hanem a belső igényeid hangoljanak férfivá.
Fotó: cookie studio, freepik