Ne zavarjanak!
Az osztatlan figyelem gyakorlati haszna és értéke
"Ha nincs öröm, nyugalom és könnyűség abban, amit teszel, az még nem feltétlenül jelenti, hogy mást kéne tenned. Elegendő lehet csak máshogyan tenni. A "hogyan" mindig fontosabb, mint a mit. Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a tevékenységnek, mint az eredménynek."
(Eckhart Tolle)
Mindig lenyűgözőnek találtam, hogy a nők tudnak egyszerre több dologra is figyelni. Miközben etetik a gyereket, megfőzik a vacsorát, és beszélnek a telefonon. Ez a nők kiváltsága. Férfiként ezt sosem tudnám utánuk csinálni. Nekem olykor egy dologra is nehezemre esik koncentrálni. Élénken él bennem, amikor kérdezek valamit a feleségemtől, aki épp tesz-vesz, majd percekkel később megérkezik tőle a válasz. Ilyenkor megtorpanok egy pillanatra, aztán rájövök, hogy ez a kérdésemre szánt felelt volt, némi fáziskéséssel.
Azonban mindegy nő vagy férfi, hatékonyságunk, eredményességünk növeli, a fáradtságunkat csökkenti, a kellemes közérzetünket emeli, ha egyszerre egy valamivel foglalkozunk. Csíkszentmihályi Mihály pszichológustól származik a flow-élmény fogalma, amikor az ember teljesen átadja magát az aktuális tevékenységének. Csináljon bármit, abban teljesen elmerül, feltöltődik, és örömet talál. Bizonyára éreztük már, amikor igazán belemerülünk valamibe, akkor megszűnik az idő. Nincs éhség, szomjúság, fáradtság, csak a tevékenyég élvezete, és közben röpülnek a percek, az órák. Ez a flow-élmény, a mély összpontosítás. Megélni az adott pillanatot. Legyünk akkor és ott jelen, ahol éppen vagyunk. Ebben a szellemben élve az életünket, kedélyünket folyamatosan magas és pozitív szinten tarthatjuk. Ám már az is releváns előnyöket hoz, ha képesek vagyunk egy helyre fordítani a figyelmünket. Hagy illusztráljam ezt néhány találó történettel.
Aki megfordult már edzőteremben, az szembesült vele, vannak emberek, akik edzés közben is a telefonjukat nyomogatják. Nem tudnak kikapcsolni, nem tudnak lekapcsolódni a hálóról. Mintha a világ összeomlana, ha kis időre kilépnek belőle. A sport ideális a mindennapi stressz levezetésére, a napi rutinunkból való kiszakításra. De ehhez át kell adnunk magunkat a testmozgás örömének. Az erőfeszítés fáradalmainak, a közben csapongó gondolatok halmazának. Tegyük le, csak pici időre, azokat az eszközöket, melyek minden pillanatban odaláncolnak minket a (virtuális) világhoz. Régen olvastam egy anekdotát Schwarzeneggerről, akinek egy edző társa fáradó hangon, enyhe örömmel odaszólt egy kemény tréning alkalmával, hogy; "már csak öt széria van hátra". Arnold reakciója a következő volt; "nem, csak egy van, mindig az az egy, amelyiket éppen csinálod". Az hiszem, az eredményei igazolták elkötelezett hozzáállását. Ne hagyjuk magunkat megzavarni.
Apropó, telefon. Kiemelkedő zavaró tényező az életünkben. Gyermekkoromban, ha akartunk valakitől valamit, akkor átugrottunk hozzá. Ma rácsörünk, ráírunk, megbökjük. Ha nincs nálunk telefon, mintha meztelenek lennénk, olyan kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Egy másik sztori, szintén korábbi olvasmányaimból, amelyben egy üzletkötő bejutott egy nagy cég, nagy igazgatójához, hogy bemutathassa a termékét. Az igazgató készséges volt vele, lévén azonban kiterjedt vállalkozásról volt szó, néhányszor megzavarták a beszélgetésüket. A vezető minden alkalommal, ha a telefon csörgött, ha belépett a titkárnő, elnézést kért, gyorsan elintézte az adott ügyet, majd folytatásra intette az ügynököt. Az üzletkötőt lenyűgözte, hogy a direktor, semmit nem halogatott, nem tologatott, azon melegében rendezte a felmerülő kérdéseket. Az én álláspontom ezzel ellentétes. Ha már megtisztelünk valakit az időnkkel, az érdeklődésünkkel, akkor valóban mutassuk is ezt ki. Erre a rövid időre csendesítsük le a mobilunkat, hagyjuk figyelmen kívül az üzeneteinket, törődjünk csak azzal, akivel éppen társalgunk. Egy megrendelő ugyanúgy megérdemli az osztatlan figyelmünket, mint a feleségünk. Hogy mennyire fontos jó hallgatóságnak lenni azt már fejtegettem, párkapcsolati szinten ebben, egyéb kapcsolatainkban ebben a posztban. Ezzel társalkodó partnerünkkel éreztetjük a fontosságát, hisz kíváncsiak vagyunk rá, egyedül rá áldozzuk az időnket, és gyorsabban is végére jutunk a feladatunknak.
Mint látható, a másokra fókuszálás jótékony hatással van a kapcsolatainkra. Ugyanez segít a céljaink elérésben is. Szemléletesen mutatja ezt az alábbi eset. Og Mandino író és üzletember volt, aki egy előadása alkalmával felhívott a színpadra egy szemüveges nézőt. Arra kérte, vegye le a szemüvegét, és olvassa el a kezébe nyomott papíron lévő mondatokat. A néző nem boldogult a feladattal, csak homályos foltokat látott. Ekkor az előadó az úriember szeme elé tartott egy kartonlapot, amelyen csupán egy egészen aprócska lyuk volt. Ezzel a kellékkel, a szemet rá tudta kényszeríteni, hogy ezen a szűk ponton keresztül fókuszáljon, így a gyengén látó néző ki tudta betűzni a sorokat. Ha mi sem hagyjuk magunkat eltéríteni a környezetükben felbukkanó egyéb tényezők által, hanem egyedül a dolgunkra, célunkra koncentrálunk, sokkal produktívabbak lehetünk.
Egy utolsó történet, a zseniális filmrendezőről, James Cameronról. A 80-as évek első felében egyszerre két filmnek a forgatókönyvén dolgozott. Egy időben írta "A bolygó neve: Halál" és a "Rambo 2" szkriptjeit. Beszerzett két íróasztalt, és az egyiket felállította a dolgozó szobájában, a másikat a hálószobában. Külön alakított ki munkafelületeket mindkét mozihoz, hogy ne kelljen keresgélni, kipakolni, bepakolni, minden kéznél legyen, alkotásra készen. A két film írása folyamán ráadásul más és más zenéket hallgatott inspirációként. Elhárította az akadályokat és elősegítette a koncentrációja intenzitását. Alkalmazzuk mi is a sikeres emberek által használtakat a gyakorlatban, és éljük meg erőteljesebben mindennapi élményeinket. A szó szoros értelmében NAGY ÉLMÉNY lesz. És végül is az életünk az élmények gyűjtéséről szól.
Ha megérte osztatlan figyelmed a posztra fordítanod, akkor kövesd az oldalt, a további bejegyzésekért.