Örömteli munka

Mi lenne, ha azt csinálnánk, amit szeretünk?

"Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?" (Katherine Graham)

Gyerekfejjel az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy mi leszel, ha nagy leszel. A kicsik bármit el tudnak képzelni, és rendszerint meg is teszik. Aztán a kamaszkor felé közeledve ez a kérdés is átláthatatlan ködfolttá válik, amiben nem igazán lehet kivenni semmi konkrétat, így a válasz is megváltozik arra, hogy "nem tudom". Sokan felnőve sem találják a helyüket, fogalmuk sincs mivel is kéne foglalkozniuk. Most merüljünk alá egy feltételezésbe, amely kiváló alkalom arra, hogy elszakadjunk kicsit a valóság talajától. Tegyük fel, hogy megtaláljuk a számunkra ideális tevékenységet. Milyen előnyöket élvezhetünk ezáltal?

Jobban érezzük magunkat. Talán a leglényegesebb, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Ha végignézünk a környezetünkön, akkor megállapíthatjuk, hogy ez nem elhanyagolható tényező. A jobb közérzet energikussá tesz. Kevésbé fáradunk el, nagyobb lesz a teherbírásunk, jobb a hangulatunk, így alapjaiban könnyebben vesszük az akadályokat és birkózunk meg a mindennapi kihívásokkal. A stresszkezelésünk is rugalmasabbá válik. Persze, nem leszünk rögtön minden téren frenetikusak, de a pozitív töltet és életszemlélet segít készségek elsajátításában, és a fejlődésünkben.

Kellemesebben telik az idő. Ebben a helyzetben könnyebben élhetünk át flow-élményt. Amikor az időbe belefeledkezve teljesen átadjuk magunkat az elfoglaltságunknak. De egyébként is feltűnik, hogy az idő gyorsan, tartalmasan halad, miközben jókedéllyel ügyködünk és kevésbé fáradunk el, mintha egy nemszeretem kötelességet végeznénk ímmel-ámmal. Az elvesztegetett idő soha vissza nem hozható. Igyekezzünk olyan munkákkal kitölteni a rendelkezésünkre álló időkeretet, amelyben örömünket leljük. Akkor azon kevesek közé tartozunk majd, akik elmondhatják magukról, hogy életük nagy részével kiválóan sáfárkodtak.

Növekszik a hasznosság érzetünk. Aki unja a munkáját, gyakran nem is talál benne túl sok értelmet. A nap nagy részét eltölti egy olyan foglalatossággal, amit nem értékel, nem talál hasznosnak, mások vagy a maga számára előnyösnek. Ezzel szemben, aki szereti, amit csinál, valószínűleg megtudja indokolni, micsoda előnyökkel jár ez a feladat. Képben van, hogy mikét szolgálja vele a saját és környezete életét. A hasznosság érzés növeli az önértékelésünket. Az önbecsülés és önbizalom nagyon fontos tulajdonságok a személyiségünk egészségessé formálásban.

Pozitívabban alakulnak a kapcsolataink. Ha jól csináljuk a dolgunkat felfigyelnek ránk. Már minimális kommunikációs ismerettel is szépen építhetjük a kapcsolatainkat. Emberek megtalálnak és felkérnek feladatokra. Érdemes vigyázni, hogy a beszélgetésink tiszteletteljes mederben folyjanak, valamint, hogy a megbízhatóságunk ne szenvedjen csorbát. Azaz, ne vállaljuk túl magunkat és udvariasan utasítsunk vissza, ha arra kerül a sor. Amennyiben nem vállunk a hivatásunk megszállottjává, nem éjjel nappal a melót hajtjuk, és képesek vagyunk időben hazamenni a szeretteinkhez, akkor a pozitivitás otthon is érezhető lesz. Nem egy agyilag leszívott, agyonhajszolt és lestrapált illető érkezik haza személyünkben, hanem egy életteli és lendületes valaki, akinek jut elegendő ereje, energiája a családjára is.

Igazi szakértőkké válunk. Akit beszippant a szakmája, az falja a hozzátartozó tudást, mint gyerekek a csokimikulást. Szinte önkéntelenül figyel oda a területéhez kapcsolódó hírekre, cikkekre, könyvekre, rendezvényekre. Egyszerűen nem tud nem érdeklődni, mert a zsigereiben érzi az információéhséget, amely kielégíthetetlen. A rengeteg szakmai infó a gyakorlatba átültetve és rendszerezve magas professzionális képzettséget biztosít. Jó kiindulás a lexikális tudás, de az igazán akkor fejti ki a hatását, ha rendszeresen használjuk is. Ez a kettő adja meg a lehetőséget, hogy specialistái legyünk a mesterségünknek.

Szívesen segítünk másoknak. Aki jól ért a feladatához és szereti is csinálni, az örömmel osztja meg a tudását másokkal, ajánlja fel a segítségét. Ez lehet tejesen szakmába vágó vagy szimplán emberi támogatás. A tudásunk kétségtelen, annak a stabilitására bizton számíthatnak, és ha nem csupán lelkes, de feddhetetlenek is vagyunk, akkor a jellemünkben és szándékunkban sem kételkedik senki. Az ilyen típusú lelkiismeretes és állhatatos emberek számtalanszor a környezetükre is átragasztanak a habitusukból, ami emeli a hatékonyságot és a morális értékeket is. A segítség egyben jó cselekedet a közösségért, amelynek mi is tagjai és egyben alakítói vagyunk.

Nagyszerű, ha a vágyaink egybe esnek a lehetőségeinkkel. Ám ez nem mindig ennyire optimális. Van, akinek többet kell güriznie, hogy azzal foglalkozhasson, amivel szeretne. De ha már van egy életünk, akkor döntsünk felőle, hogy mennyire akarjuk jól érezni magunkat benne. Minél többször és hosszabban értékeljük pozitívan a történéseket, élményeket, annál gazdagabb lesz az életutunk. Amint azt Kyle Cease is megfogalmazta: "Gyerekkorodban mindig azt csináltad, amihez kedved volt, nem érdekelt, mit gondolnak rólad mások. A szabadságnak ez a szintje bármikor, életkortól és élethelyzettől függetlenül elérhető mindannyiunk számára, ha újra azzal kezdünk foglalkozni, amit szeretünk, csak azért, mert szeretjük, és nem azért, mert azt hisszük, kívülről, a külvilágból szeretetet kapunk valakitől."




Ha tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz te is az oldal követőihez, hogy az első között értesülj az új cikkekről.
Fotó: Magnet.me, Unsplash