Páran pácban
A felmerülő nehézségek megbeszélésében rejlő megoldások
"Nem változtathatunk meg mindent, amivel szembe kell néznünk, de semmin nem lehet változtatni, amíg nem nézünk szembe vele." (James Baldwin)
Problémák voltak, vannak, lesznek. Megszabadulni nem lehet tőlük, ezért inkább a megfelelő formában kezeljük ezeket. Az otthonunkban is szembesülünk kihívásokkal, amelyek megoldásért kiáltanak. A megoldatlan nézeteltérések a kapcsolatunk harmóniáját veszélyeztetik. Miként rendezhetjük az ügyes-bajos dolgainkat a párunkkal?
Beszélgessünk róluk. A kommunikáció minden helyzetben sarkalatos. Meglepő, hogy ezt még ma is mennyire nagyüzemileg mostohán kezeljük. Számtalanszor tapasztalom, hogy sokan azt hiszik, ha csendben maradnak, lapítanak, akkor majd minden rendben lesz. Egy fenét lesz. Amikor kihagyjuk a kommunikációt, akkor jönnek az elégedetlen és felháborodott ügyfelek, a tanácstalan és frusztrált munkatársak, a figyelemre és szeretetre éhes párok, családtagok. Tehát a legfontosabb, hogy beszélgessünk. Lehetőleg nyitott kérdésekkel és nyitott és befogadó elmével. Jó hallgatóságként, nem közbevágva, kritika nélkül figyeljünk. Reakciónkban ne ítélkezzünk, ne okoskodjunk, tényszerűen tolmácsoljuk a saját érzéseinket, álláspontunkat. Ez az alap, innen indulunk. És merre haladhatunk?
Egyik oldalra állva. Egy lehetőség, hogy megértjük és elfogadjuk életünk párjának érveit. Ehhez ne társítsunk teátrális mártír mentalitás. Ne érezzük és éreztessük, hogy ezzel mi feladunk valami fontosat magunkból. Ahogy a győzelem mindent elsöprő mámora se üljön ki az arcunkra, ha a mi meggyőződésünk lesz a nyerő. Ez nem egy éremért vívott verseny. Ez egy párkapcsolat. Az a jó, ha mindkét fél nyer. Jöhet a megoldás bármelyikünk oldaláról, ha hosszútávon az tesz jót a közös életünknek, arra kell haladnunk. Ne patikamérlegen méregessük, hogy kinek hányszor van igaza. Ne az elnyomást lássuk, ha a társunk felé hajlik a mérleg nyelve és ne a felsőbbrendűséget, ha felénk. Nem az egónk simogatása számít, hanem az együttélésünk minél jobbá formálása. (Megjegyzem, a mai világban egy jól működő, boldog párkapcsolat működtetése is méltán növelheti az egónkat, az önbizalmunkat.)
Felezővonalon. Időnként nem igazán jutunk dűlőre. Több jó megoldás is van, ezért nem tudunk dönteni. Ekkor a legjobb, ha középen találkozunk. Például, mindketten másként ünnepelnénk az aktuális évfordulónkat. Jó ötlet lehet, ha egyikünk éttermet választ, a másikunk pedig programot a rangos estére. Vagy ha nem tudjuk eldönteni ki fizesse a rezsit és ki az egyéb kiadásokat, akkor havonként váltva rendezhetjük a költségeket. Egyik hónapban a rezsi a miénk, a másikban az egyebek. A példák banálisak, de rengeteg kapcsolat ezekhez hasonló banális banánhéjakon csúszik el. A középvonalas verzió a kompromisszumkészségre épül. Kicsit mindkettőnknek engedni kell a helyzet feloldásához. A megoldás megköveteli a kölcsönös együttműködést, egymás elfogadását és tiszteletét. Az egyik leghumánusabb és legpozitívabb kicsengésű lehetőség, hiszen egy kicsit mindkét félnek igaza van. Azokban a kapcsolatokban, ahol hierarchikus alá-fölé rendeltségi viszony áll fenn, teljességgel elképzelhetetlen ez a kifutás.
Térjünk rá vissza. Megesik, hogy egyáltalán nem találkozik és közeledik a véleményünk. Nem tudunk engedni, elfogadni és patthelyzet alakul ki. Kirobbanthatunk ebből egy nagy vitát, hogy mert nem számítunk a másiknak, de értelmetlen. Ha az aktuális megállapodás az, hogy nincs megállapodás, akkor maradjunk ennyiben és most tegyük félre az ügyet. Felesleges marakodni, veszekedni, hibáztatni, besértődni. Érdemesebb elnapolni a döntést későbbre. Addig hátha változik valami. Új információk, gondolatok merülnek fel, amelyek új megvilágításba helyezik a témát. Vagy egyszerűen csak aludtunk rá párat és átértékeltük a nézőpontunkat. Később könnyebb lehet megállapodásra jutni. Vagy, ha akkor sem, jegeljük tovább a témát. Persze, ha a téma természete ezt megengedi. Párként sem kell mindenben egyetértenünk, de tiszteletben kell tartani a tőlünk eltérő látásmódot. Nem kell rágódni rajta, a párunk orra alá dörgölni, újra és újra felhánytorgatni, csupán el kell fogadni. Valószínűleg ez utóbbi a legnehezebb, de senki sem állította, hogy egy jó párkapcsolat nem jár erőfeszítéssel.
Egyszerű problémamegoldó képletek. Talán túl egyszerűek is. Viszont igyekezzünk belőlük kivonni a kellemetlen tényezőket. Ha a kommunikációnkból hiányzik a veszekedés, a szándékos bántás, a cinizmus, a lekicsinylés, akkor nagyobb esélyünk van a kielégítő megegyezésre. Persze, nem tudjuk minden alkalommal nélkülözni őket, olykor elkap a gépszíj és durvább hangnemet ütünk meg. Kapjunk észbe, hogy nem háborúzni akarunk, hanem békés megoldást találni. Ez mindkettőnk érdeke. Amint azt Jakupcsek Gabriella mondta: "Ezt kéne egy férfivel is megértetni, hogy nem az a baj, hogy valami elromlik, az a baj, hogy ha nem tudod megjavítani, és még van benne egy csomó érték." Ő ugyan a férfiakra vonatkoztatta, mert mi vagyunk azok, akik előbb feladjuk vagy bele sem kezdünk az érzelmi javítgatásokba, de egy párkapcsolatban bármelyik fél érezheti azt, hogy zsákutcába került. Az eltévelyedésnek nincs ellenszere, ám jobban odafigyelve egymásra, csökkenthetjük a kapcsolati tanácstalanság lehetőségét. Erre biztosan alkalmasak a fent említett empatikusabb beszélgetésekre vonatkozó ötletek.
Ha tetszett ez a bejegyzés, próbáld meg te is több együttérzéssel rendezni a vitás kérdéseket otthon.
Fotó: gpointstudio, freepik