Romantikus újraindítás

Kérdések (és válaszok?) a jobb párkapcsolatért

A tavaszt szoktuk a megújulás időszakának is hívni. Ebben a szellemben akár a párkapcsolatunkat is megreformálhatnánk. Nem abban az újító értelemben, hogy lecseréljük a partnerünket. Inkább úgy, hogy felteszünk néhány egyszerű, de ritkán megfogalmazott és megválaszolt kérdést. Mondjuk az alábbiakat.

Mit tesz értem nap, mint nap? Hajlamosak vagyunk rá, hogy a hétköznapokba beleszürkülve elsikkadjunk a rutinszerű dolgok mellett. Pedig a legapróbb részlet is fontos momentum lehet. Mondjuk, ha minden reggel vár egy finom forró kávé az asztalon. Vagy, hogy a párunk minden nap pontosan elhozza a gyereket az óvodából és időt tölt vele. Esetleg, hogy nagyban hozzájárul a családi kasszához a bevételeivel. Számtalan olyan összetevője van a napjainknak, amelyek együttélés során természetesnek hatnak. De amint nem vesszük természetesnek, és értékeljük, abban a pillanatban felértékeljük a társunkat is. A reggeli kávéban benne van a gondoskodás és a szeretet. A gyermekkel való törődésben benne van a felelős és figyelmes szülő. A pénzkeresetben pedig a család iránti felelősség, elkötelezettség. A kérdést, meg is fordíthatjuk: Mit teszek én nap, mint nap érte?

Mit szeretek benne? Akik lehúztak már pár évet egymással, azoknál néha könnyebb azt felsorolni, hogy mit nem. Ne engedjünk a könnyű út csábításának, azt keressük, amit szeretünk a másikban. Akár kezdhetjük a múltban is, egy előzmény kérdéssel: Mit szerettem benne, amikor megismerkedtünk? Ez segít felidézni a régi, mámoros időket. A két válasz pedig rávilágít a különbségekre. Egyikünk sem ugyanaz az ember, aki annak idején volt. Változtunk, változunk. Felismerhetjük, miként és miben változott meg a kedvesünk azóta. Talán ma egészen másért szeretjük, mint kapcsolatunk hajnalán. Ha felelünk a kérdésekre, meg is tudjuk fogalmazni, hogy miért és ezzel pozitív érzelmeket szabadítunk fel az irányába.

Ha holnap reggel nélküle ébrednék, mi hiányozna a legjobban? Lehet itt is egyszerűbb negatívumokat sorolni, hogy mi nem hiányozna. De biztos van valami. Olyan jelentéktelen gyakorlati mozzanat, hogy nem lenne, aki elvisz a munkahelyemre, vagy aki este meleg vacsorával vár. Esetleg még ennél is megfoghatatlanabb dolog. Egy kellemes érintés, egy csábos pillantás, egy biztonságos és erős ölelés vagy egy biztató jó szó. Néha van, hogy valakinek csupán a jelenléte elég, hogy otthonosabban érezzük magunkat. De ezeket az apróságokat mindaddig nem érzékeljük kellően, amíg ott vagyunk egymásnak nap, nap után folyamatosan. Ám ha eljátszunk a gondolattal, elképzeljük mi lenne velünk nélküle, akkor izgalmas felismeréseket tehetünk. Kiderül, még az olyan bosszantó vacakságok is hiányozhatnak, mint elpakolni a másik után az asztalon hagyott tányérokat.

Miből érzi azt, hogy szeretem? Egyáltalán érzi? Vagy elmondtuk egyszer, időnként megismételjük, hogy bevésődjön és ennyi. Nem biztos, hogy mondanunk kell. Ehhez adnak támpontot a szeretetnyelvek. Ha tudjuk mitől érzi szeretettnek a társunk magát, akkor az ő nyelvén kommunikálhatunk vele. Nem elég azt hinni, hogy mi mindent megteszünk, hogy éreztessük a szeretetünket. Mert, ha a saját értékrendszerünk szerint tesszük meg a mindent, abból ő lehet semmit sem érez. Úgy véljük kitesszük a lelkünket is és nincs értelme. Sokkal kevesebb is elég lehet a szeretet kimutatásához és befogadásához, ha a megfelelő nyelven történik. Fürkésszük ki mi a kedvence. Néhány elismerő szó, együtt töltött minőségi idő, az ajándékok, különböző szívességek vagy a testi érintés? Legyen bármelyik, azzal "mondhatjuk el" igazán, hogy szeretjük.

Mi volt az utolsó három legemlékezetesebb közös élményünk? Idézzük fel melyek ezek. Ja, hogy alig emlékszünk rájuk? Nem is tudjuk pontosan mikor voltak ezek? Akiknek könnyen megy erre a felelet, azok valószínűleg rendszeresen csinálnak közös programokat a párjukkal. Jól teszik. Szükség van az együtt átélt élményekre. Ezek gazdagítják az emlékeink képeskönyvét. Jól esik együtt megélni, majd utólag felidézni a szép eseményeket. Nem feltétlenül csak olyan alkalmakat kell keresnünk, amely mindkettőnk számára tetszetős. Miért ne mehetnénk el egyszer az egyikünk kedvenc elfoglaltságát űzni, máskor a másikunkét? A lényeg, hogy együtt vagyunk, élményeket gyűjtünk. Jobban megismerjük a másikat és közben magunkat is. Találni fogunk egy rakás olyasmit, amit végzése közben nagyszerűen érezzük magunkat együtt.

Mivel járulok hozzá rendszeresen a jókedvéhez? Nézhetjük onnan is, hogy: mennyit látjuk mosolyogni? Azt a verziót már fel sem merem vetni, hogy mikor láttuk utoljára mosolyogni? Egy harmonikus kapcsolatban nagy mennyiségben jelen van a humor. Köztudott, hogy a nevetés nem csak a hangulatunkra, hanem a testünkre is jótékony hatással van. Éljünk ezzel napi szinten. Nem alpári és becsmérlő a másik kárára elsütött poénokkal, mert akkor egyoldalúan, nem vele nevetünk, hanem rajta. A közös és bennfentes viccek, a helyzetből adódó móka oldja a feszültséget, a stresszt és örömtelibbé teszi az életünket. A család és az otthoni jó hangulat egyik alapja lehet a humor. Minden tevékenység vidámabbá válik, a nehézségek könnyebben átvészelhetővé, és a nézeteltérések is kezelhetőbbek általa. Nevessünk minél többet közösen.

A kérdéseknek sokkal erőteljesebb hatásuk van. Mert választ kell találnunk rájuk. Ha vesszük a fáradtságot és gondolkodunk, elemzünk, agyalunk, akkor nem egy előre a szánkba adott feleletet találunk, mint egy témába vágó cikkben, videóban, hanem a saját magunk által megtalált választ. Utóbbi meghaladja az általánosságot, és konkrétan a mi kapcsolatunkra lesz igaz. A párkapcsolatunk pedig ugyanolyan egyedi, mint mi ketten, akik benne élünk. Ezért jutunk többre, ha frissíteni szeretnénk a viszonyunkat, ha magunkban keressük a válaszokat, és megtalálva azokat, fel is használjuk. Bereczkei Tamás szerint: "Megérteni annyit tesz, mint kérdésekre válaszolni, és az ember nagyon sok kérdés tárgya lehet."

Ha tetszett ez a poszt, akkor kérdezz te is magadtól, és válaszolj a párkapcsolatod felüdítéséért.
Fotó: teksomolika, freepik