Szegény gazdagok

2022.06.05

Gazdagabbak lettünk, miközben szegények maradtunk

"A szegénységnek nincsenek okai. A gazdagságnak vannak okai." (Peter Bauer)

Kár szépíteni, gazdagok vagyunk. Az emberiség szintjén nézve azok vagyunk. Talán túlságosan is, különben nem lennénk ennyire elkényeztetettek és pazarlók. Elherdáljuk az energiánkat, a természet energiáját és közben meg fintorgunk és elégedetlenkedünk. Miben vagyunk gazdagabbak és miben szegényebbek, mint a korábbi korok emberei?

Századok szegényei. Ha visszamegyünk pár száz évet az időben, bizony azt tapasztajuk, hogy az emberek sokkal kiszolgáltatottabban éltek. A legtöbbjüknek puritán egyszerű létforma jutott, ahol még egy elhunyt ruháiért is élet halál harc folyt. Hogy legyen valami fedél a fejük felett, tudjanak mit enni, a legfontosabb kívánalmak voltak. Mondhatjuk, hogy a világ nagy része a Maslow-piramis alján csücsült és örült, ha a fizikai szükségleteit ki tudta elégíteni. Ez az alap hosszú-hosszú évszázadokon keresztül nem sokat változott. Egészen az ipari forradalomig, az 1700-as évek közepéig kellett várnunk, hogy valami minőségi eltolódás induljon meg az életvitelben. Akkor sem robbanásszerűen, hanem apró változásokkal kezdődött mindent. A technológia fejlődésnek indult, a tudomány elkezdett teret nyerni, és ezek hatásait lassan az emberek is megérezhették a saját bőrükön.

Korszerű XX. század. Így érkezünk meg az 1900-as évekhez, amely a világháborúkat követően, a második felében bődületes fejlődés hozott. Elvezetett egészen a digitális forradalomig és mondhatjuk, hogy a mai napig is tart a technológiai modernizáció. Az életünk radikálisan felfordult és megváltozott ennek köszönhetően. Olyan kényelmes, egészséges és hosszú életet élhetünk, amelyre őseink nem is gondolhattak. Hogyan is gondolhattak volna, hiszen megannyi találmány, felfedezés, tudományos ismeret nem állt a rendelkezésükre. Hála az orvostudománynak legyőztünk korábban milliókat magával ragadó kórókat, és elérhetővé tettük az egészségügyi ellátást az emberek számára. Képesek vagyunk terméketlen földeket termővé tenni, strapabíróbb növényeket előállítani, hogy növeljük az élelmiszer mennyiséget. Pillanatok alatt el tudjuk érni egymást, még akkor is, ha a Föld két teljesen távoli pontján tartózkodunk. Nem is beszélve azon tárgyak tömkelegéről, amelyek komfortosabbá, egyszerűbbé teszik a napjainkat.

Gazdag fogyasztó. Na, ebben gazdagok vagyunk. A fogyasztásban és a pénzköltésben. Sokkal több dolgot birtoklunk, mint elődeink, nem csak azért, mert telik rá, hanem azért is, mert van, amire költhetünk. És költünk is. Mosógép, hűtő, tv, számítógép, egy sor olyasmi, ami nem is létezett anno. Mi meg vágyunk rájuk. Mondjuk vágyunk egy új telefonra. Miért, mi baja a réginek? Semmi, csak megengedhetjük magunknak és kész. Aztán még kell ez egy wifi jelerősítő, egy tablet, meg egy házimozi szett. Nincs igazán szükségünk rájuk, csak kell. Legyenek, mert jól mutatnak, mert a tehetőségünk szimbólumai és mert másnak is vannak. Mindössze ki kell nyújtani a karunkat, meg a bukszánkat. A fülünkön folyik ki a jólét. Mi sem mutatja jobban, hogy gazdagok vagyunk, mint a túlköltekezésünk, a felesleges és kényszerű shoppingolásunk.

Lelki szegénység. Mindezek mellett van bennünk egy jó adag szegénység. Az ember nem fejlődik ugyanolyan ütemben, ahogy a körülötte lévő technológia. Alkalmazkodunk és változunk, de legbelső mozgatórugóink, értékeink vagy gyarlóságaink évszázadok óta statikusak. Az ingerekben bőséges környezet és az anyagiasság bűvölete elnyom minket, és a lényegünk elveszik közben. Ugyan bármit elérhetünk, megkaphatunk, de sokszor ezek a bármik kimerülnek tárgyias, pénzen megvehető javakban. Az már nem foglalkoztat, hogy velünk mi lesz. Vagyis foglalkoztatna, de olyan nagy a választék autókból, grillsütőkből, hogy mire ott döntést tudunk hozni, már nem marad időnk a személyes vágyaink értelmezésére és rendszerezésére. Rengeteg időt töltünk azzal, hogy kiválasszuk a megfelelő okosórát, és sokkal kevesebbet, hogy magunkról gondolkodjunk és tervezzünk, megvalósítsunk. Hiába reklámozzák a leggyönyörűbb, távoli üdülőhelyeket, ha oda is csak presztízsből megyünk, vagy, hogy kipipáljuk, ezt is megjártuk. Esetleg ugyanolyan stresszen és vitázva utazunk oda a családdal, mint Balatonszemesre. Attól nem töltődik fel a kapcsolatunk, hogy valami messze van, drága, egzotikus. Ahhoz benne kell lennünk nekünk is. Mindkettőnknek. Tudnunk kell, mi vitt el oda minket, a repülőn, meg a kitömött pénztárcánkon kívül. Mi a célja az együttlétünknek? Miként és mivel akarjuk felfrissíteni a kötelékünket. Ha tudjuk, akkor valóban gazdagítjuk az élménnyel magunkat és a kettőnk kapcsolatát. Akkor tényleg megérte.

A jelen embere az eddigi leggazdagabb közegben tengetheti a napjait. Ez hatalmas felelősséget is tartogat. Mire költöm a pénzem? Mivel töltöm az időmet? A korunk biztosította gazdagságot praktikusan használom fel? Magam is gyarapítok? Nem elég birtokolni, tulajdonolni, mentálisan és lelkileg is egyensúlyba kell kerülni, növekedni, haladni. Aztán teremteni és megosztani. A gazdagságot az emberiség közösen hozta és hozza létre. Ezért jó, ha a külsőségekben gazdag életvitelünkhöz gazdag gondolkodásmód és érzelemvilág is párosul. Emlékeztessen erre Holly Hill gondolata: "A gazdag embereknek lehet szegényes az élete."



Ha tetszett ez a poszt, akkor gazdagítsd a gondolataidat és érzéseidet napról napra.
A cikket Steven Pinker Felvilágosodás című könyvében foglalt felvetései inspirálták.

Fotó: drobotdean, freepik