Személyközi kapcsolatok

Miként formálódik a viselkedésünk mások hatására?

A viselkedésünket a személyiségjegyeink és a habitusunk határozza meg leginkább. Alapvetően ugyanazokat a reakciókat és viselkedési formulákat követjük. Kivéve, amikor felülírjuk valami miatt. Ezért az egyén viselkedését sosem önállóan, egymagában, hanem a teljes kontextus ismeretében érdemes vizsgálni. A fő kérdések; mikor, hol, kik jelenlétében? Így láthatjuk világosan, hogy adott helyzetben kibújunk- e a komfortos csigaházunkból vagy sem.

Váratlan fordulat. Beülünk egy kellemes étterembe, egy kellemes vacsorára, majd érkezik a pincér, aki eleinte csupán nyeglén flegma, később azonban már bicskanyitogatóan bunkó hangot üt meg velünk szemben. Valószínűleg egyre inkább irritálónak érezzük, és ha idő előtt nem távozunk, akkor eljön a pont, amikor a primitívség barométere túllépi az ingerküszöbünket és kifakadunk. Háborgunk, leteremtjük, kioktatjuk. Nem nevelési célzattal, hanem mert elég volt. Nem ilyenek vagyunk, de egy kellemes estére számítottunk, ehelyett egészen kellemetlen élményben van részünk. A nem várt esemény, belőlünk is váratlan magatartást hoz ki.

Rendkívüli helyzet. A szélsőséges szituációk is előhozhatják belőlünk addigi rejtett tulajdonságainkat. Például, alapvetően szétszórtak és szeleburdiak vagyunk, de egy társaságban valaki rosszul lesz, és hirtelen összeszedetten reagálunk. Hidegvérrel hívunk segítséget vagy szinte ösztönösen kezdjük el alkalmazni, amit az elsősegély tanfolyamon tanultunk. Extrém helyzetek, extrém válaszokat generálnak. Ez még erőteljesebben megmutatkozik, ha a saját életünk, épségünk a tét vagy hozzánk közel állók kerülnek veszélybe.

Értékes tapasztalat. A magunk kárán is tanulhatunk és folyományaként másként cselekszünk, mint az elvárható volna. Szeretünk segíteni? De ha már megütöttük a bokánkat, legközelebb jobban meggondoljuk a dolgot. Pénzt adunk kölcsön valakinek, ám az nem adja meg a tartozást, könyvet adunk kölcsön, és salátaként kapjuk vissza vagy odaadunk egy gereblyét, ami törött nyéllel látunk viszont. Amikor valakiben csalódunk, akkor fenntartással kezeljük az illetőt. Bármennyire kedveljük is, nem fogunk bízni benne. Annyira nem, hogy vele kapcsolatban biztosan másként viseltetünk.

Jó emberismeret. Az emberekhez való közvetlen kapcsolódásban is megjelennek magatartásbeli eltérések. Mondjuk, imádunk beszélgetni, igazi társas lények vagyunk. Minden alkalmat megragadunk egy rövid vagy hosszabb csevegésre. De azzal nem biztos, hogy örömest szóba állunk, akiről tudjuk, hogy mindent elpletykál mindenkinek. Vagy túl harsány, közönséges, erőszakos a beszélgetések során. Az ilyen embert inkább elkerüljük, vagy a lehető legkevesebbet és legártalmatlanabb témákról társalgunk velük. Megalapozottan válogatjuk meg, kiket engedünk a közelünkbe.

Rossz szokások levetkőzése. Az is előfordul, hogy sokkal tudatosabban módosítunk a tetteinken. Tegyük fel, nagy közbe kotyogók vagyunk. Nem hagyjuk a másiknak, hogy befejezze a mondatait, állandóan félbeszakítjuk. De mi is zavarónak érezzük és le akarunk szokni róla. Vagy épp a folyton késő kategóriába tartozunk. Ez sem túl szimpatikus szokás. Nagy erőfeszítést igényel, de a változás érzékelhető lesz. Akikkel érintkezünk, azoknak kétségkívül feltűnik majd, hogy hagyjuk őket szóhoz jutni vagy időben érkezünk. Fegyelmezettségünkkel önmagunk iránti jóérzéseket generálunk, és egyben másoknak is imponálunk.

Érdekünk szerint. Viselkedhetünk másként azért is, mert érdekünk fűződik hozzá. A csendes, visszafogott melankolikusból így lesz erőteljes kolerikus. Úgy véljük, kizárólag tüzes mentalitással és nagy hanggal lehet vezetőként érvényesülni. Ez nem biztos, hogy igaz, de elég hinni benne és máris változtatunk. Hasonló okból visszább is vehetünk magunkból. Nem akarjuk előtérbe tolni a cégnél, hogy mennyi mindenhez értünk, mert a végén egy rakás plusz munkát varrnak a nyakunkba. Aztán meg kötelezően elvárják, hogy csináljuk meg. Ha ez érdekeink azt diktálják, felveszünk magatartási formákat, amelyek nem nyújtanak otthonos érzést, mert nem következnek szervesen a vérmérsékletünkből, de az előmenetelünket vagy a nyugalmunkat megadhatják.

Ezen példákból is jól kirajzolódik, hogy a személyek közti dinamika milyen hangsúlyosan meghatározza a tetteinket. Bár legtöbbször megfelelünk a személyiségtípusunk karakterének, ha kell eltérünk tőle. Mindig tudatosan térünk el a megszokott irányvonaltól. Nem biztos, hogy ez teljesen tudatosan megfogalmazódik bennünk, de valami garantáltan erre sarkall. Ha azt vesszük észre, hogy kiléptünk önmagunk árnyékából, a tradicionális viselkedésünk ellenében cselekszünk, akkor tudjuk, minden rendben van velünk, csak alkalmazkodunk a helyzethez, a személyhez. És amint megfigyeljük magunkat ilyen szituációkban, akkor észrevesszük a szabálytalanságban rejlő szabályosságot. Ahogy azt Barabási Albert-László is megfogalmazta: "Viselkedésünk minden gyakorlati szempontból véletlenszerűnek tekinthető. Azaz megjósolhatatlan, alkalomszerű, körülírhatatlan, előreláthatatlan és szabálytalan. Ezzel a feltételezéssel csak egyetlen baj van. Hogy alapvetően téves."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor szemezgess még az oldalon található cikkekből.
Fotó: gpointstudio, freepik