Szinergia a párkapcsolatban
Szándék helyett jószándék, és máris javul a párkapcsolatunk
"Az emberi lények nagy ajándéka az, ha birtokolják az empátia erejét. Mindannyian érzékelünk titokzatos kapcsolatot egymással." (Meryl Streep)
Felnőttek vagyunk. Okosak. Önállók. Meg tudjuk oldani a problémáinkat, be tudjuk osztani az időnket és pénzünket. Egészen addig, amíg valakivel össze nem boronáljuk magunkat. Ameddig egyedül voltunk, könnyű volt, nem kellett alkalmazkodni. Onnantól kezdve azonban, mindez megváltozik. Vajon melyik félnek az akarata lesz az erősebb? Vagy inkább a közös megegyezésekre kéne törekedni?
Magunkból indulunk ki. Amint nem egyedül élek, már nem hozhatom meg a döntéseimet csupán önmagamra korlátozva. Mert minden választásom kihat a közvetlen környezetemben élőkre is. Vannak, akik ezzel nem törődnek és így esik meg, hogy idővel észrevétlenül siklanak el egymás mellett, akár két ellentétes irányba haladó villamos. Megtehetem, hogy így gondolkodok, ám ez sok feszültséggel fog járni. Ezt is fel kell vállalni. Kimondva vagy kimondatlanul, de benne lesz a légkörben a mellőzöttség érzése.
Figyelembe venni. Az együttélés sarkalatos pontja figyelembe venni mindkettőnk érdekeit. Sétálgatni azon a vékony mezsgyén, ahol már nem csak én számítok, hanem a másik is. A párunkat nem elnyomni és magunkat nem feladni. Sok kapcsolatban van dominánsabb és visszahúzódóbb fél. Amíg ez a személyiségtípusokból ered és egyikük sem hátrányként tekint rá, nem gond. Amint azonban az uralkodóbb úgy véli, minden feladat rá hárul, a társa pedig úgy, hogy neki nincs szava semmiben, az már probléma. Ezek nem megbeszélt elvárások, amit jobb tisztázni. Mindkét félnek képviselnie kell az álláspontját, de nem minden áron.
Erre vagy arra? Jön a hétvége, és a páros egyik tagja azt tervezi, hogy meglátogatja a szüleit, a másik meg közös szabadidős tevékenységgel számol, mondjuk egy kirándulással. Ez egy nagyon kellemes vita kiindulópontja lehet. Lehetséges, hogy mindketten külön utakon vágnak neki a hétvégének és ki-ki a saját teveit valósítja meg, természetesen egyedül. Az is megeshet, hogy hosszas szópárbaj és győzködés zárásaként valamelyikük enged és az erősebben érvelő elképzelése válik valóra. Itt befigyelhetnek olyan érzelmileg manipuláló mondatok, mint: "mindig az van, amit te szeretnél, egyszer lehetne úgy, ahogy én akarom" vagy "ha számítanék neked, akkor velem tartanál". Ezek egyike sem megnyugtató végkifejlet a kapcsolatuk szempontjából.
Tüskés bozótban. Az említett megoldások sértődöttséget és szúrós tövisek sebeit fakasztják. Bárki enged, nem lesz könnyű a szíve. Ahogy a nyerő sem érzi majd a gondtalan győzelem ízét a szájában. Mert egyiküknek lesöpörték az elképzelését az asztalról, miközben a párja ráerőltette a szándékát. Egy közegben, ahol elvileg szeretet van, ez mindkettőjükben rossz érzést generál. Egy kapcsolatban ilyen esetek által szerzünk tüskéket, melyek aztán áthatolhatatlan bozótossá gyarapodnak a lelkükben. Örökké felhánytorgatható sérelmek, lassan, de biztosan mérgezik meg a viszonyukat.
Aki keres talál. Mondhatjuk, hogy a példánkban a két szék közt a pad alá estek. Mert túlságosan ragaszkodtak az ötletükhöz. A saját álláspontunk szajkózása nem kompromisszumra kész mentalitás. Ilyenkor támadunk és védekezünk. Hibáztatunk, okolunk, érzelmileg zsarolunk. Gondoljuk át, nem az a cél, hogy legyőzzük a kedvesünket, hanem hogy találjunk olyan megoldást, ami mindkettőnk számára elfogadható és a kapcsolatunkra is pozitívan hat. Már az értékes gesztus, hogy nem elutasítjuk őt, inkább igyekszünk alternatívákat mérlegelni. Az említett páros mondjuk megfontolhatta volna, hogy szombaton az egyik programnak tesznek eleget, vasárnap a másiknak. Vagy ez a hétvége a kirándulásé, a következő a szülőké. Esetleg túrázhattak volna a szülők lakhelye közelében, még akkor is, ha az nem annyira fenséges környék.
Ketten többek vagyunk. Amint a partnerünk érdekeit elkezdjük figyelembe venni, beindul egyfajta magasabb rendű gondolkodás. Ez jótékonyan hat a kötelékünkre. Közös dolgozunk a megoldáson, ami jobb, mint a kettőnk egyedi elgondolásai. Azért lesz sokkal jobb, amit együtt találunk ki, mert mindkettőnknek az igényét figyelembe veszi. Itt mutatkozik meg mekkora erő lakozik a méltánylásban. Nem csupán arról van szó, hogy két személyiség összeadja a tudását, hanem a meghatványozódott erejükről. Igaz lesz, hogy 1+1 az nem 2, hanem sokkal több. Kialakul közöttünk egy magasabb szintű együttműködés, a szinergia. Ezzel megemeljük a párkapcsolatunk értékét.
Az ilyen színvonalú párkapcsolat számtalan előnnyel kecsegtet, a jobb biztonságérzettől kezdve a gondok hatékonyabb kezeléséig vagy a szeretet személyesebb kimutatásától a magas empátiáig. Külön is magabiztos és becses embernek érezzük magunkat és párban is kiegyensúlyozottak vagyunk. Mindez egy kicsivel több figyelmen múlik, amikor a szándékunk helyett a jószándékunk vezet. Alfons Vansteenwegen szavait idézve: "Abból, hogy mennyi figyelmet szentel az ember a másiknak, látható, hogy mennyire tartja őt értékesnek. Aki azt állítja, hogy számára az állandó partnere a legfontosabb az életben, az osztatlan figyelemmel is forduljon felé."
Ha tetszett ez a poszt, tedd még értékesebbé a már most is értékes párkapcsolatod.
Fotó: Anastasiya Lobanovskaya, Pexels