Szivacsemberek

A legsikeresebbek magukba szívják az információt, a tudást és a kapcsolatokat

"Amikor az emberek beszélnek, te figyelj oda. A legtöbben soha nem figyelnek." 
(Ernest Hemingway)

Gyerekek kapcsán mondják, hogy olyan az agyuk, mint a szivacs, mindent felszív. Valóban nagyon fogékonyak a korai években. Néha úgy tűnik nem figyelnek, beletemetkeznek a játszásba, aztán meglepődünk, hogy visszahallunk tőlük valamit, amit korábban hangzott el. Mi mennyire viselkedünk szivacsként?

Kérdezni és figyelni. Arnold Schwarzenegger könyve emlékeztetett erre a szivacsosdira. Ő írja, hogy fontos magunkba szívni az ismereteket. Állítása szerint sokkal többet köszönhet a hallgatásnak, mint a beszédnek. Jókor jó helyen, a megfelelő embernek feltenni fontos kérdéseket és aztán figyelni a válaszára. Ez sokat hozott a konyhájára. Elmesél egy történetet még a korai testépítő éveiből, amikor meglátta egy versenytársát igen szokatlan gyakorlatot csinálni. Nem ítélte el élből vagy röhögte ki, ahogy azt mások tennék, hanem stikában kipróbálta a mozdulatsort. Mikor kiderült, hogy mennyire jól megdolgozza az adott izomcsoportot, kikérte az illető személyes véleményét és a tanácsát. A szivacsként viselkedés sokkal több, mint a tanulásra való nyitottság, fogékonyság. Ez a burjánzó kreativitást tápláló életforma.

Spongya dolog! Ha a szivacsra gondolunk akkor leginkább egy könnyű, színes téglalap jut az eszünkbe. Egy kis tárgy, ami képes magába szívni a különböző sűrűségű és színű folyadékokat. A felszívott anyagok jól megférnek benne majd, amikor kifacsarjuk, kipréseli magából a felszívott anyagot egyvelegét. Pont ilyen szivacsként tanulni és gondolkodni. Egy sor mindenféle dolgot látunk, hallunk, olvasunk, elsajátítunk az életünk során. Aztán jön egy pillanat, amikor ezen tudások valamelyikre van szükségünk. Specifikusan csak egyre vagy talán több eltérő tapasztalásra, amelyek együttesen adják ki az aktuális megoldást. Ez nem jöhet létre beszűkült látásmóddal.

Politikai polémia. Gyakran állítjuk magunkról, hogy nyitottak vagyunk. Mégis nagyon sok mindent alapból elutasítunk. A politikai megosztottság erre szélsőségesen jó példa. Az egyik oldalon állók mélyen elítélik a másik oldal szimpatizánsait. Nem mondhat vagy tehet semmi jót az, aki nem a mi táborunkhoz tartozik. Szintén Schwarzenegger ír arról, hogy Kaliforniai kormányzósága idején igyekezett a politikai érdekeltséget háttérbe szorítani. Nem az érdekelte, hogy a saját republikánus közösségét hozza pozícióba, hanem hogy a legjobb embert megtalálja az adott feladatra, függetlenül a pártállásától. A saját politikai oldala is kétkedve tekintett rá emiatt, de szerinte az egyéni vagy pártpolitikai érdekeken felül kell álljon az ország és a nemzet érdeke.

Tudással együtt az embert is. Azokat az embereket, akik radikálisan más csinálnak, mint mi, lenézzük. Magunkat tekintjük alapnak, csak ez a normális. Kevesen vannak olyanok, akik megpróbálják megérteni a másikat. Miért gondolja vagy teszi így? Mi az értelme a haszna? Vajon számomra is használható ez ebben a formában? Nem keressük ezekre a választ, mert kényelmes létformánk azt mondatja velünk, hogy a járt utat ne hagyjuk el a járatlanért. Meg jobb nekünk a minket megerősítő közegünkben. Csakhogy erőfeszítés nélkül nem tanulhatunk semmi újat. Térjünk vissza az edző termi sztorihoz. Itt Schwarzenegger nem csupán egy hatékony izomfejlesztő gyakorlatra tett szert, hanem egy értékes emberi kapcsolatra is. Visszament az illetőhöz érdeklődni, informálódni, és a tudás mellett az embert is megnyerte magának. Kíváncsi volt rá, érdekelte a másik nézőpontja. Ha szivacsként őszinte érdeklődést mutatunk és figyelmes hallgatóság vagyunk, az ilyen beszélgetések duplán becsesek lesznek. Tudásra és egyben új kapcsolatra tehetünk szert. És nem tudhatjuk, mikor vehetjük hasznát ezek közül valamelyiknek.

Fiatalság, tanulság. Ha a korunk nem kifogás arra, hogy elég idősek vagyunk már, hogy mindent jobban tudjunk. Ha nem derogál a fiatalabbaktól tanulni, akkor sok mindent magunkba szívhatunk. Okulásomra szolgált, amikor a kislányunk elkezdett zenés videókat nézni valami démonvadászos filmből. Már a címére fintorogtam és húztam a szám, hogy ez neki való-e. Aztán pár nap múlva olvastam, mekkora siker ez az animációs film és a kritikák is mennyire pozitívan nyilatkoznak róla. Erre már felfigyeltem, és leültünk családilag megnézni a filmet. Valóban egy igényes alkotásról, azóta már egy Oscar-díj nyertes meséről beszélhetünk, fülbemászó Oscar-díjas betétdallal. Nagy tanulság volt ez, hogy ne ítélkezzek túl korán. Azóta többször érdeklődést mutattam aziránt, mit és kit nézegetnek, hallgatnak a fiatalok. Nem csak marhaságokat, vannak köztük figyelemre méltó tartalomgyártók. Nos, ennyit a sokat látott, nagyon okos felnőttekről. Ne boomerizálódjunk! Legyünk inkább szivacsok!

A szivaccsal ellentétben mi nem telítődünk. Minket nem kell kicsavarni, hogy újra használhatókká váljunk. Korlátlan adatmennyiség fér el bennünk. És ez korlátlan kimeneti forrást is jelent. Mindazt, amit magunkba szedtünk, akikkel összebarátkoztunk, a legkreatívabb formában használhatjuk fel. Munka, művészeti alkotás, társadalmi szerepvállalás, magánéleti megújulás, számtalan területen adhatjuk ki azt, ami bennünk van. Csak ehhez bennünk kell lennie minél több mindennek. Ahogy azt Szász Zoltán mondta: "A nagy szellemek olyanok, mint a teli szivacs; az élet legkisebb érintésére csorog belőlük a gondolat."

Ha tetszett ez a bejegyzés, írj fel 5 dolgot, amit az elmúlt hónapokban köszönhetsz a valódi nyitott hozzáállásodnak! Ha nincs ilyen, akkor találj valami újat és izgalmasat a következő héten, amit elsajátíthatsz!

Fotó: háttér: freepik, figura: tabeajaichhalt