Szokások rabságában

6 pontban, hogyan szabadulhatunk meg a rossz szokásainktól

"Alighanem igaz az, hogy az emberi élet második fele rendszerint csak az első felében felszedett szokásokból áll." (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

A kialakult szokásaink döntik el, mire jutunk az életben. Akarhatunk mi sok mindent, de ha azok közt a korlátok között élünk, amelyeket mi alakítottunk ki, és a vágyaink ezeken kívül vannak, akkor nincs sok esélyünk az elérésükre. Amikor lebontjuk a kordonokat, akkor tárul ki a világ és válik megközelíthetővé a célunk. Ám sikerrel megszabadulni egy-egy káros vagy visszahúzó szokástól korántsem könnyű.

A szokások problematikája, hogy szeretnénk gyorsan és radikálisan változtatni rajtuk. Azonban ezek a berögződöttségek hosszú idők alatt alakultak ki. Olyan mélyen gyökeret vertek belénk, hogy az esetek többségében lehetetlen máról holnapra kiirtani őket. Vannak persze kivételek, de azért gyakran eszembe jut Woody Allen szarkasztikus mondása; "A dohányzásról könnyű leszokni, magam is legalább százszor csináltam." Mire figyeljünk, ha arra adjuk a fejünket, hogy változtatunk a szokásainkon?

Önfegyelem. Magunkon változtatni a legkeményebb munka. Életünk nagy része egy begyakorolt vagy hétköznapivá vált rutin szerint működik. Ettől megszabadulni csak akkurátus fegyelmezettséggel lehet. Nem vagyunk rá trenírozva, ezért érdemes apróbb célokat kitűznünk és folyamatosan kis lépésekben haladni előre. Így edzhetjük a kitartásunkat és az elkötelezettségünket. Mark Twain mondta; "A szokás az szokás, nem az ablakon kell kihajítani, hanem apránként kell letessékelni a lépcsőn."

Türelem. Egy másik sarkalatos tulajdonság ebben a témában. Brian Tracy szerint egy-egy új szokás felvételét követően 21 napra van szükség annak a megszilárdulásáig. Miért ennyi időre? Azért, mert megfigyelések alapján, a tyúk 21 napig ül türelmesen a tojásokon, míg kikelnek a kicsinyei. Ha egy borsószemnyi aggyal rendelkező teremtmény tud nyugodtan várakozni 21 napig, hogy semmiféle elváltozás jelét nem látja, akkor talán az értelemmel bíró ember számára is vállalható ez az időintervallum. Adjunk elegendő időt magunknak az átalakulásra.

Gyakran túl gondolkodjuk. Belevágunk, megváltozunk. Ez már önmagában eléggé zaklatottá tesz, hisz kikerülünk a mi kis komfortzónánkból. Hát még, amikor tapasztaljuk, hogy nem jönnek az eredmények azonnal. Micsoda dolog, hogy a fejfájásomra beveszek egy pirulát, és huss fájdalom, de a káromkodásról vagy az italról nem tudok leszokni egy pillanat alatt. Vagy nem nőnek meg az izmaim hirtelen, pedig már 3 napja járok gyúrni. És az angol sem ragad rám úgy, mint a kosz, még ha egy hónapja tanulom is. Talán épp az a baj, hogy ellentétben a tyúkkal, sokat agyalunk. Sokat várunk, kevés idő alatt, és nem tapasztalva azonnal a kedvező fordulatot, elkezdjük lebeszélni magunkat, hogy ez mekkora marhaság, és milyen felesleges időpazarlás. A tetteink legyenek a mérvadók. Csináljuk, és ne gondolkodjunk, a változás hamarosan érezhető, látható lesz.

Ne vállaljunk sokat. Ne akarjuk egyből megváltani a világot és behozni évtizedek lemaradását. A szakértők is azt javasolják, egyszerre egy vagy két dolgon akarjunk változtatni. Lehetetlen huzamosabb ideig kismillió területre fókuszálni. És ha belezavarodunk, meg sok újdonsággal próbálunk megbarátkozni egyszerre, olyan nyomás alakul ki bennünk, amely a túlterheltség érzetét kelti. Ráadásul ez nem csak látszat lesz, mert valóban túl sokfelé próbálunk fókuszálni. Végül egy dologban sem tudunk pozitív változást eszközölni, mert szétforgácsoljuk magunkat. Sikerélmény híján pedig elveszítjük a motivációnkat, csalódunk, és önnön kudarcként éljük meg a történteket. Markoljunk keveset, aztán, ha ezeket már eredményesen beépítettük az életünkbe, akkor jöhet egy következő változtatnivaló.

Jutalom minden lépésért. Kell a biztató visszacsatolás. Minden apró elért sikerünket becsüljük meg, díjazzuk. Magas önmegtartóztatás, kitartás, küzdelem, számtalanszor úgy is, hogy ennek jó ideig nem látjuk hasznát. Természetesen, amikor elérjük a kitűzött célt, a lelkünk óriási öröm töltetet kap majd, de addig is ösztönzésre van szükségünk, a mentális erőnk támogatásra. Nem juthatunk el oda, hogy idő előtt feladjuk, ezért ragadjuk meg az alkalmat, és jutalmazzuk a részeredményeinket. Azért mondjuk egy fogyókúránál ne úgy, hogy ha leadtuk az első kilókat, elmegyünk a kedvenc cukrászdánkba és végigesszük a napi kínálatot. Mértékkel és józanul önmotiváljunk.

Sosem késő. Esetenként halljuk ezt a kifogást; "Öreg vagyok én már megváltozni." Ez akár előny is lehet. Az idő előre haladtával ugyanis eleve több mindenhez kell vagy kellett alkalmazkodnunk. Ha nem fáradunk bele és ezeket a rugalmasságunk megőrzésére is felhasználjuk, akkor csak nyerhetünk. Több év, több tapasztalat, több tudás, több flexibilitás. Mindezzel a hátunk mögött hatékonyabban mehetünk keresztül a változásokon. Még akkor is, ha a korral a rossz szokások is makacsabb bérlői lesznek életvitelünknek.

A jó és a rossz szokásaink aránya határoznak a sorsunk felől. Kicsivel az egyik vagy a másik felé billenteni a mérleget, egyet jelent az addigi életünk radikális átalakításával. Mindegy milyen típusú szokásokkal rendelkezünk, azok konokul fognak irányítani minket. David Aaron Kessler így fogalmazta ezt meg; "A szokásokat lassan tanuljuk meg, de mihelyt elsajátítjuk őket, természetüknél fogva elég nehéz megszabadulni tőlük." Erőfeszítéssel bár, de leválthatjuk negatív berögzöttségünket, és kialakíthatunk olyan jó szokásokat, amelyektől ugyanolyan nehéz lesz megszabadulni, mint a rossz szokásainktól. Csak tán jobb irányba visznek majd.

Ha úgy érzed, van még kidobásra ítélt rossz szokásod, és tetszett ez a poszt, akkor add tovább másoknak is.