Többet ésszel, mint erővel
Nem csak izomból lehet elérni, amit akarunk
"Ha valamit erőből csinálsz és nem ésszel, nem fog működni." (Jeaniene Frost)
Sokat elérhetünk erővel az embereknél. De még annál is többet, ha használjuk az eszünket, szívünket, azaz az emberségünket. Kissé banálisnak hat ez a gondolat, de azért mérlegeljük. Aki erőt használ a dominanciájában bízik. Elérheti, amit akar, önző, másokon átgázoló módon. Ennek ára és áldozatai vannak. Nem is mindenki tudja és szereti ezt alkalmazni, teljesen érthető módon. Mi mást tehetünk még?
Erőnek erejével. Amikor a hatalmunkat vesszük elő a kommunikációban, megfélemlítünk. Arrogánsan, követelőzve állunk embertársainkhoz. Sérülnek az emberek, a kapcsolatok, legyenek bár felületesek vagy szorosabbak. Ha teljesül is az óhajunk, biztosak lehetünk benne, hogy hagyunk egy tüskét magunk után a másikban. Ezt ő nem felejti el, és ha nyíltan nem is mer szembeszállni velünk, passzív formában számíthatunk a szabotázsára. Örökké nem támaszkodhatunk az erőnkre. Pláne, hogy összehozhat a sors olyannal, aki nálunk alfább és hiába keménykedünk vele, nem érünk célt. És sokunk kezében nem is összpontosul olyan tekintélyből fakadó hatalom, amelyet csak úgy fitogtathatnánk.
Figyelmesség. Ám rendelkezünk egy legalább ennyire hatásos eszközzel. Beszélhetünk velük úgy, mint ember az emberrel. Ha értékeljük az erőfeszítését, az idejét, a tudását, akkor figyelmesen bánunk vele. Ez nehézségekbe is ütközhet, ha mondjuk épp rossz napunk van, vagy felkaptuk a vizet valamin. Két megjegyzés a zaklatottsághoz. Ha mérgesek is vagyunk, nincs jogunk máson kitölteni a dühünket, nem ronthatjuk el az ő napját is. Pláne, ha nem az illető a paprikás hangulatunk oka. Valamint az indulatos nyitásnak megvan az a veszélye, hogy hasonló magatartást kapunk vissza, ami nehezíti a célunk elérését. Megéri nyugodtnak és figyelmesnek lenni.
Udvariasság. Kifejezi a másik iránti megbecsülésünket. Egyszerűen tiszteljük benne az embert és kész. Nem a tökéletesség példaértékű márvány szobrát, mert lehet, hogy hibázik vagy nem tud valamire válaszolni, valamit megoldani. De méltányoljuk, hogy ő is egy ember, aki ráadásul olyan tudással és ismerettel rendelkezik, amelyet mi nem birtoklunk, így segítségünkre lehet. Ha csak flegmán, lekezelően társalgunk vele, mintegy természetesnek véve, hogy tegye a dolgát, akár el is utasíthat minket. Ha tud is segíteni, miért akarna olyasvalakinek, aki modortalan tuskó.
Az ő nézőpontjából. Sokat melózunk? Valószínűleg nem vagyunk ezzel egyedül, mégis gyakran úgy állunk az emberekhez, mintha az ő egyetlen feladatuk az lenne, hogy minket várjanak aznap és elintézzék a dolgainkat. Például egy ügyfélszolgálatos. A nap közepére már eléggé leszívhatták a mindenféle meredek kéréssel érkező kuncsaftok. Volt köztük kedves, üvöltöző, értetlen, akaratos, fenyegetőző, tapintatos, és akkor megérkezünk mi. Picit képzeljük magunkat a helyébe. Igen, az a munkája, hogy megoldja az ügyfelek problémáit, de az ügyfeleknek senki sem szólt, hogy nekik meg az lenne a feladatuk, hogy kulturált formában beszéljenek vele. Ha erre még rárakódik a privát életéből egy kis válság, kihívás, amelyet a lelke mélyén akkor is cipel magával, ha sikerül nem mutatnia, akkor kellő önuralomra van szüksége. Mi ezt mind nem tudjuk, nem is kell tudnunk, de enélkül is gondolhatunk rá, hogy neki sem könnyű. Vegyük figyelembe, hogy velünk egyetemben, neki megvannak a napi gondjai. Ne legyünk egy közülük.
Mosoly és barátságosság. Megolajozzák a kommunikációt. Egy kis biztató mosoly, egy kedves gesztus, humoros fogalmazás, gördülékennyé teszi a társalgást. Szinte bármilyen helyzetben használhatóak a feszültség oldására. Ne korlátozzuk magunkat, adjunk belőle úton-útfélen. Mindenkinek jól esik egy kis barátságosság. Bizonyára sokkal zordabbnak festik le a napi híradások a világot, mint amilyen, de ettől függetlenül a környezetünket és a tartós vagy futó kapcsolatainkat kellemesebbé tehetjük az életvidám hozzáállással. Talán fel is dobjuk az illető napját, hiszen nem tudhatjuk mióta csinálja már gépiesen, amit csinál. Kizökkentjük és arra késztetjük, hogy a mosolyra mosollyal válaszoljon. A legtöbbeknek sikerül, jobb lesz a napja, örömtelibben végzi a teendőjét, segítőkészebb lesz velünk szemben. És ha nem járunk sikerrel? Semmi gond, van ilyen, mi megtettük, amit lehetett.
Határozottság. Lehetünk tudatosak és magabiztosak erőszak nélkül is. Azért, mert tudjuk, mit akarunk, és ezt határozottan képviseljük, még nem feltétlenül a dominálunk. Addig, amíg nem veszünk fel egy olyan stílust, mely során leminősítjük, lekezeljük a másikat, addig rendben van. Kell is a céltudatosság, hiszen el akarunk érni valamit. Nehéz úgy segíteni valakinek, ha határozatlan és bizonytalan abban, amit szeretne. Szigorú parancsolás helyett kérhetünk. Erőteljes hangnem helyett maradhatunk egy visszafogottabb hangvételnél. Így is megértenek minket. Minél több emberséget viszünk be a kommunikációnkba, annál jobban.
Nem kell mindig izmozni. Vannak
szituációk, amikor be kell vetni az erőnket, de jóval többször nyúlunk
ehhez a stratégiához, mint ahányszor erre valóban szükség van. Lehet,
hogy csak a megszokás vagy az aznapi stressz hozza ki belőlünk, de ez
akár az eredményességünk kárára is mehet. Tegyünk néhány próbát és
reagáljunk a szokásainktól eltérően. Meglátjuk, milyen sok minden el
tudunk nagy hatékonysággal intézni csendesebb kivitelben is. Nem kell
folyton fitogtassuk a hatalmunkat. Ahogy Seth Rogen mondta: "A nagy hatalommal rendelkező emberek is maradhatnak kedvesek."
Ha tetszett ez a poszt, akkor intézd békésebben az ügyeidet. Ha eddig nem így tetted volna.
Fotó: master1305, freepik