Túl az újévi jókívánságokon

2022.01.03

Az idei esztendő sikere bennünk van

"Az év vége nem a vég, sem a kezdet, hanem a folytatás; minden bölcsességgel, amelyet a tapasztalatok bennünk rejthetnek." (Hal Borland)

Sok minden vagyunk. És még több minden nem. De idén ki akarunk lenni igazán? Hol akarunk eredményt? Melyik szerepben akarunk brillírozni? Ez lehet több terület is, csak tisztázzuk, hol, mi a cél. Kivételesen skatulyázzuk be magunkat. Általánosságban lehetetlen sikereket elérni. Konkrétumokkal már nagyobb eséllyel indulunk. De akkor sem árt megtámogatni egy kicsit.

A tettek mezeje. Tervek nélkül olyan, mint térkép nélkül kirándulni. Legfeljebb azt tudjuk hova akarunk eljutni, de hogy miként, azt nem. Nem is csoda, ha nem vágunk neki a kalandnak. Ugyanakkor az én szekrényemben is lapul jó pár térkép kihasználatlanul. A legaprólékosabb útmutató sem ér semmit, ha nem követjük. Jó dolog a tervezés, de még jobb a megvalósítás. Felesleges a végletekig csiszolgatni, megvárni a csillagok tökéletes együttállását. Ez csak a bizonytalanságunk miatti halogatás. A felkészültségünk bőven elegendő az induláshoz. Asszisztálhatunk a valósághű környezethez az élet videójátékában, akár egy NPC, de ki is léphetünk a passzivitás árnyékából és cselekedhetünk is. Rajtunk áll.

Tőlünk működik. Szokták mondani, a papír mindent elbír. Leírhatjuk a céljainkat rohanvást, de aztán mellé kell tennünk a szellemiséget is. A sajátunkat. Önmagunk szeretetével és elfogadásával. Ezek nélkül csupán kifejezések lesznek egy lapon, nem a mi belső igényeink. El kell fogadnunk, hogy vannak erősségeink és korlátaink. Siránkozhatunk miattuk, vagy élhetünk velük. A korlátok segíthetik a fejlődésünket, ha szeretnénk némileg tágítani rajtuk. De ellenkezőleg, támogathatnak abban is, hogy ne tévelyedjünk el számunkra nem járható utakra. Az erősségeink pedig csak akkor lesznek az erősségeink, ha szolgálatunkban állítjuk őket. Ez nem történik meg csak úgy. Tőlünk indul be a gépezet. Ha méltónak tartjuk magunkat a kitűzött célokra, ha a szükséges képességeknek a birtokában vagyunk vagy megszerezhetőnek véljük azokat, akkor lesz eredményes a haladásunk.

Az ígéret kötelez. Van, aki magában is elég erős. De a legtöbbünknek szükségünk van másokra. Akik elfogadnak, megértenek, mellettünk állnak és segítenek. Olykor nehezen szánjuk rá magunkat, hogy másoknak ígértet tegyünk, de elképesztő hatása van, ha ezt a megfelelő személynek tesszük. Egyrészt a kimondott szó, az ígéret kötelez, a becsületünk megköveteli a betartását. Másrészt, ha számít az illető, akkor megtesszük, amit kell. Nem feltétlen azért, mert felhatalmazzuk az elszámoltathatóságunkra. Talán nem is kér számon soha. Megtehetné, de nem ez a dolga. Kontroll, de nem ellenőrzés. Mi vagyunk azok, akik nem dobálunk üres szavakat olyan valaki felé, aki fontos nekünk. Ennek van ereje. Ne dolgozzunk egyedül, keressük meg a megfelelő partnert.

Lelkes amatőr. Számít a profizmus? Ha üzletileg nézzük, akkor nem. Ha szakértelem alapján, akkor igen. A profi hajlamos sablonokban gondolkodni. Jól bevált sémák, betanult alkalmazások, eredetiség nélkül. Ne előre beárazva alkossunk. Legyen meg az ár érték arány, de elsődlegesen élvezzük magát az alkotás folyamatát. Hogy eljutunk innen oda. Minél profibb valaki, annál inkább fenyegeti a rutin elhatalmasodása és lelkesedés hiánya. Őrizzük meg a frissesség szenvedélyét. Amikor amatőrként rájövünk egy megoldásra, találunk valami különlegeset, felfedezünk vagy tanulunk valami újat, ezek pótolhatatlan rácsodálkozások. Feltöltenek és éberen tartják a lelkesedést. Váljunk egyre jobbá, de tartsuk meg az amatőr lelkületünket.

Nem annyira a szokványos célállítási koncepciókat szerettem volna boncolgatni. Inkább rámutatni azokra a pici különbségekre, amelyek segíthetnek ebben az évben is legjobb önmagunknak lenni. Mert mit érnek a célok, ha nem tükröznek minket? Mit ér egy újabb év, ha látszatra dolgozunk a sikereinken, de valójában nem teszünk értük semmit, mert nem is vagyunk bennük igazán jelen. Minden tervezés akkor ér valamit, ha belülről fakadó szükségletet valósít meg. Az önazonosság meghálálja magát, bármit is szeretnénk elérni. Ahogy körülményesebb bemenni egy olyan lakásba is, ami nem a miénk. A miénk zárjába beleillik a kulcs, elfordítjuk és már bent is vagyunk. De egy idegen lakásba erőszakkal juthatunk be. Büntetendő cselekedet is, rongálunk is általa, és ki tudja, mit találunk odabent. Így vagyunk mindazzal, amiért dolgozunk, de szívből nem vagyunk meggyőződve róla, hogy fontos a számunkra. Igaz, jogi értelemben nem büntetnek érte, de bűnhődünk azzal, hogy elvesztegetjük az értékes időnket. Leljünk meg magunkat, és megleljük az igaz értékeinket is. Ahogy azt Monika Feth mondta: "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még akkor se, ha nincs benne semmi különös. Én én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról."



Mindenkinek a saját mércéjével mérve sikeres és boldog új esztendőt kívánok!
Fotó: dashu83, freepik