Túlélni a sikert

7 pont, ami segít fennmaradni csúcson

"A siker a legnagyobb veszedelem. Kudarcot, csapást kihever a lélek, de a siker mámora rossz útra viszi magát az embert." (Kiss Tamás)

Sikeressé válni sem egyszerű, de sikeresnek maradni, az külön művészet. Láthatjuk ezt azoknál a kimagasló sikert elért embereknél, akik eljutottak a csúcsra, aztán valahogy már nem tudták még egyszer megütni a mércét. Egyszer elértek valamit, majd elindultak a lejtőn, és eltűntek a süllyesztőben. Az elsőség tiszavirág életű. Ám vannak olyan törvényszerűségek, amelyek segítenek a siker túlélésében. Mire figyeljünk miután dicsőséget arattunk, hogy huzamosabb ideig birtokolhassuk a sikert?

Alapmunka. Nagy segítség, ha sikereink magaslatán sem hagyjuk abba az alapmunkát, amely eljuttatott minket ide. Például egy kiváló sportoló nem állhat le teljesen az edzésekkel a nyert bajnokság végén, mert kell, hogy megőrizze a formáját, legalább azon a szinten, hogy bármikor felvehesse a fonalat egy következő megmérettetésre. Az alapmunka alázatossá tesz, emlékeztet bennünket rá, a hírnevünk mulandó.

Ne szálljon a fejünkbe a siker. Az egyik fő probléma, amikor megrészegítenek az elért eredmények. Úgy véljük megcsináltuk és innentől kezdve érinthetetlenek vagyunk, nem árthatnak nekünk és bármit képesek vagyunk elérni. Pontosabban tenni már nem igazán akarunk, hisz eddig is csak dolgoztunk érte. Mostantól nekünk minden jár. Tévedés, ami járt a kemény munkánkért, azt megkaptuk, és épp most élvezzük. Ha többet akarunk, ismét neki kell állni gályázni.

Ne feledjük honnan jöttünk. Gyakran megesik, hogy elfelejtkezünk arról, honnan is indultunk. Krasznahorkai László szerint; "A siker legnagyobb veszélye az, hogy éppen azt száműzi az emberből, ami a sikerét megalapozta." Eltépjük a gyökereinket, pedig még ha megváltoztunk is, kezdetben az életet adták a számunkra. Kitöröljük a fejünkből, mi hogyan vágtunk bele, eltűnik belőlük a tisztelet a múlt iránt. Mindegy hol kezdtük, mennyire fájón, ez a mi utunk. Ezen kellett keresztül mennünk, és ettől váltunk azzá, akivé ma, egy eredményes és elismert személlyé. Ha ez nekünk erőt és bátorítást adott, adhat másoknak is. Ne szégyelljük, ne tagadjuk meg, használjuk fel és tegyük lehetővé mások számára is, hogy élhessenek a történetünk adta jó példával.

Becsüljük meg az embereket. Eredményességünkhöz más emberek is hozzájárultak. Közvetlenül vagy közvetve, de egy jó tanár, egy mentor, egy edző vagy akár egy megfelelő hátteret adó szülő, házastárs, nagyban támogatott az utazásunkon. Ne legyünk olyan nagyképűek, hogy nem ismerjük el a munkájukat, az idejüket, a pénzüket és mentális biztatásukat. Szükségünk volt rájuk az önmagvalósításunkhoz. Köszönettel tartozunk nekik, és ezt juttassuk is megfelelő módon kifejezésre.

Készítsünk számvetést. Mérlegeljünk mi segített, mi hátráltatott. Vegyünk elő egy papírt és írjuk le. Tisztán kell látnunk, hogyan jutottunk el oda, ahova. Voltak nehézségek, ismerjük fel ezeket, hogy a jövőben, ha lehetséges, visszaszoríthassuk a szerepüket. És egyben legyünk hálásak értük, mert értékük is van, hiszen nem tudtak legyőzni, erősebbé tettek abban az időszakban, amikor fókuszáltunk a céljainkra. Vizsgáljuk meg azt is mely dolgok segítettek a vágyaink beteljesítésében. Elbert Hubbard mondta; "Minden nagy eredményt hihetetlen mértékű odafigyelés és végtelen alaposság jellemez, még a legapróbb részletekben is." Nem engedhetjük meg, hogy ne elemezzük ki a történteket. Ha tudjuk min mentünk keresztül, megértjük a múltat, akkor legközelebb már tudatosan felhasználhatjuk ezeket az ismereteinket, hogy bölcsebben és felkészültebben ismételjük meg a sikerünket.

Tűzzünk ki új célokat. Fújjuk ki magunkat, ünnepeljünk, mert megérdemeljük. De mielőbb állítsunk fel új célokat, hogy legyen kellő inspirációnk. Sokan abba a hibába esnek, hogy csak buliznak és buliznak, élvezik a fennálló helyzetet, a népszerűséget, de nem foglalkoznak a holnappal. És amikor az eljön, felkészületlenül éri őket. Elértek valamit, jól laktak, már nem éhesek, nincs bennünk szenvedély és tettvágy, nem motiváltak semmi iránt. Azt hiszik a diadaluk örökké tart, de minden rekord arra hivatott, hogy valaki megdöntse. És amint ez bekövetkezik, a múlt ragyogó csillagai fáradt hullócsillagként zuhannak a mélybe, az emlékezet mély kútjába. Keressünk bármit, ami újra megmozgat bennünket.

Folyamatosan tanuljunk. Hofi Géza filozófiája; "Soha nem elég annyit nyújtani, amennyit a közönség elvár. Sikert annyival is el lehet érni, csak éppen nem biztos, hogy legközelebb is kíváncsiak lesznek az emberek. Ezért kell a többi." Tartsuk fenn az érdeklődésünket, és naprakészen a szakmai tudásukat. Alapjaiban, aki fejleszti magát, az rugalmasan tekint a világra és magára. Tudja, a dolgok nem állandók, hanem változók, és ebbe mi mindannyian beletartozunk. Amíg megőrizzük a flexibilitásunkat, amíg elsajátítunk újdonságokat, addig képesek vagyunk újabb számunkra izgalmas területeket találni. Egyben újabb kihívásokkal is szembenézni, legyűrni azokat, és újra sikert elérni.

"A hírnév olyan, mint a futóhomokból emelt domb. A szél egy ideig növeli, egyre jobban kiemelkedik a pusztából, és amikor már túl nagyra nőtt, akkor belekap a vihar és szétszórja. Volt, nincs, nem marad utána semmi." mondotta Csikász Lajos. Ha szem előtt tartjuk, hogy minden mulandó, és elfogadjuk, hogy az egyszer elértek nem betonoznak be minket az dicsőség örökkévalóságába, akkor nem leszünk restek ismét keményen dolgozni céljainkért, és ezzel hosszútávon sikeressé válni.

Ha te is teszel a sikereid időtállóságáért és tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is.