Valakinek lenni

A "ki vagyok" vagy a "milyen vagyok" a meghatározóbb?

"Az vagyok, aki vagyok, nem színfolt, hanem egy élet a sok között." (Kormos István)

Sokszor foglalkozunk azzal, hogy ki vagyok, pedig abból kellene kiindulunk, hogy milyen vagyok. A tulajdonságaink, az értékrendünk, a vágyaink, a céljaink határoznak meg emberként, és ezek testesülnek meg a tetteinkben, a cselekedeteinkben. Valójában a milyenségünk segít elérni bármit is az életben. Mégis, mintha ezt a háttérbe szorítaná a valakinek lenni mottó.

Kik vagyunk? Alapvetően vagyunk valakik. Az anyánk gyermeke, a párunk a kedvese, a gyermekünk szülője, egy nagyszerű kolléga, kiváló házastárs, becsületes állampolgár és még sorolhatnánk. Ezek fontosak, mert hajlunk rá, hogy valami eléréshez kössük a valakiságunkat. Az értékteremtés lényeges, de értéket hordoz önmagában a személyiségünk is. A csupasz lényünk okán is vagyunk valakik. Ezért sokkal fontosabb, hogy milyenek vagyunk, mint az, hogy kik vagyunk.

Mit várnak el? A társadalmi elvárás nagy teher. Felfokozott világunk a gyors megoldások híve, és a magamutogatás ékes példája. Mutasd magad, mutasd mid van és megmondom ki vagy. A külsőségek, a tulajdonlás erősen hatnak a megítélésünkre. A státusz, az elért eredmények, mint a véres kard mutatják a presztízsünket. Ez egy kirakat, ám a környezetünk számára ez egyben a tartalom is. Ha jól be van rendezve, akkor vagyunk valakik, számítunk valakinek. Ezért láttatjuk a legjobb arcunkat a külvilág felé. Még úgy is, ha különben a boltunk kong az ürességtől. Legfeljebb nem nyitunk ki, hogy ne kelljen beengedni senkit és ne derüljön ki az igazság.

Mi az igazság? Hogy talán másra van szükségünk, mint amit a trendek diktálnak. Magunknak kell meghatároznunk mit szeretnénk és nem másokra hallgatni. Ha letesszük a divatos kivagyiság álarcát és a tükörbe nézve megnézzük milyenek vagyunk valójában, akkor felismerjük igaz vonásainkat, megleljük a reális szükségleteinket. Ha behatóan ismerjük a milyenségünket, abból építhetjük fel a saját életünket. Mert ezek a tulajdonságok, ismertetőjegyek tükröznek minket. Bennük vannak a féltett vágyaink, a szenvedélyünk, a szívünk, a lelkünk. Innen táplálkozik az akarat az iránt, amit szeretnénk. Mindaz, amit fontosnak tartunk, csak a jelenkor nem biztos, hogy ugyanezt jelöli értékként. De az valós érték, mindig viszonylagos, az adott illető részére kell, hogy értékkel szolgáljon.

Például? Manapság a nőkön is erős a nyomás a karrier építés tekintetében. Ez lehet külső vagy belső indíttatású. Ha valakinek ez az álma, rendben van, csinálja. De ha valaki ki szeretné kiélvezni, hogy anya lehet, az is teljesen rendben van. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az valósuljon meg, amely az adott személynek mérvadó. Mondjuk, ha a szakmánk a fontos, akkor egyeztetnünk kell a párunkkal, hogy ő tud-e többet vállalni a gyermekekkel való foglalatosságból. Ha ő sem tud, akkor azt a megoldást kell megtalálni, amellyel a gyermekek is jól járjanak és mi is elégedettek leszünk. Nincs rosszabb, amikor úgy érezzük be vagyunk zárva egy szerepbe és nem jutunk ki onnan. A boldogtalan ember elsődlegesen saját maga szenvedi meg a boldogtalanságát, aztán átülteti mindezt a közegére is. Ezt a mintát mutatja a családjának, ezt látják a gyermekei, és ezt is veszik át alapvetésként. Hogy aztán alkalmazzák-e vagy elrettentésként szolgál a számukra, az más kérdés. De látják, érzik, tapasztalják. Ez csak egy a ma felvetődő számtalan dilemma közül. Akármi is a mi saját kihívásunk, azt nem a környezet elvárásainak megfelelve kell kezelnünk, hanem magunkból kiindulva, a számunkra legmegfelelőbb formában.

Milyenek vagyunk? Gondoljunk bele, általánosságban is az mozgat minket, amilyenek vagyunk. Aki segítőkész, az szeret támogatni másokat, bizonyos ügyek mellé odaállni. Aki tisztességes, az nem viseli el a hazugságot, az átverést, az igazságtalanságot. Aki megbízható, annak szavára, ígéretére, minden időben számíthatunk. A jellemvonásainkkal összhangban hozzuk meg a döntéseinket és teszünk lépéseket. Mindazon esetekben, amikor nem így történik, kényelmetlenül érezzük magunkat, mert nem önazonos a cselekedetünk. A milyenségünk útirányt mutat ahhoz, hogy kik vagyunk. A felvett allűrök idővel szorítani fognak, de a belülről fakadó identitás nem csupán sikert, hanem a jó érzést, az önmagunkkal való elégedettséget is magával hozza. Induljunk ki a milyen vagyok kérdésből és az erre adott válaszainkból, amikor az életünk kialakításáról, a jövőnk megfogalmazásáról van szó. Vagyunk és lehetünk valakik, mégpedig az őszinte értékeink felhasználásával. Zach LeBeau azt mondta: "Minden gondolat egy meghatározott, visszakereshető helyről ered. A gondolatok befolyásolják a cselekedeteket. Cselekedeteink pedig meghatározzák, hogy milyen emberek vagyunk."

Ha tetszett ez a poszt, akkor legyél te is az oldal visszatérő olvasója.
Fotó: wayhomestudio, freepik