Váltsunk nézőpontot

2018.09.18

Miért előnyös más szemszögből nézni a dolgokra?

"A Föld egyik oldalát mindig sötétség borítja, miközben a másikra dicsőségesen ragyog a Nap fénye." (Siddhartha Mukherjee)

Rutinszerű életet élünk. Szokásaink határozzák meg mikor, mit, csinálunk. Bármit újat szeretnénk bevonni az életünkbe, azt csak erőfeszítés árán tehetjük meg. Amennyire berögzültek a mindennapjaink, legalább annyira röghöz kötött a gondolkodásunk is. Vagy még jobban. Pedig időnként frissítőleg hat más szemszögből nézni a dolgokra.

Elakadhatunk bármilyen téren, szakmailag vagy a privát szféránkban, az általában a belső korlátoltságunk jele. A meglévő tudásunk, képességünk végére értünk. Görcsösen kapaszkodunk a megszokott gondolatvilágunkhoz, holott a feloldás valószínűleg azon kívül van. Az sem biztos, hogy nem rendelkezünk a megoldáshoz szükséges ismerettel, de mivel az agyunkat ráállítottuk egy adott pályára, ezért azon túl nem érzékelünk semmit. Kell az eltávolodás, kell az újszerű szemlélet.

Problémák és megoldások. Ez jól megmutatkozik, amikor nem találunk megoldást egy konkrét gondra. Jó ideje rágódunk, agyalunk már rajta, de csak nem akar összeállni a kép. Nem száll meg minket az ihlet. Időnként el kell szakadni magunktól. Jól tesszük, ha ilyenkor szünetet rendelünk el. Kikapcsolunk kicsit és valami mással foglalkozunk. Amennyiben már rendelkezünk a megfejtés kulcsával, azaz bennünk van a megoldás, egészen váratlanul felütheti a fejét. Hirtelen beugrik, miközben sportolunk, sétálunk, nézünk egy filmet vagy egyszerűen csak heverünk a kanapén. Ha nem csak a figyelmünket kerülte el, hogyan léphetünk tovább, akkor forduljunk más irányba. Vetkőzzük le a kényszeres elképzeléseinket és nézzük radikálisan más szemszögből. Akár más területen szakértő barátunkkal is megoszthatjuk a problémakört, hátha lesz egy okos meglátása. A lényeg, kerüljünk ki abból a gondolati mókuskerékből, amelybe be vagyunk szorulva. Így találhatunk egészen elképesztő asszociációkat, melyek a segítségünkre lehetnek.

Kapcsolati szemléletváltás. Egy másik színtér, ahol sokat nyom a latba a nézőpont, az a többi emberrel való kapcsolatunk, kommunikációnk. Paolo Santarcangeli mondta; "Gyakran előfordul, hogy az ember szeretne mások szemével látni, de csupán azért, hogy igazolva lássa a saját nézetét." Természetes, hogy mindenki a saját nézőpontját képviseli, és a megélt tapasztalatai alapján formál véleményt a világról. Azonban megérteni egy másik embert, nagyfokú toleranciáról tesz tanúbizonyságot. Ezek kívül könnyebben célt érhetünk nála, kezelhetjük a kérdéses szituációt. Az emberek nem mindig idióták, csak nagyon mások, mint mi. Ha elfogadjuk, hogy az általa megélt élmények teszik őt azzá, aki, ahogy minket is, és tudatosítjuk, hogy nagy valószínűséggel, az ő helyében mi is így viselkednénk, ezt tennénk, akkor könnyebb lesz elfogadni az ő álláspontját. Nem azt mondom, hogy álljunk az ő pártjára és fogadjuk be az ő meggyőződését. Maradjunk csak meg a sajátunknál, ha az a szimpatikusabb, de legyünk nyitottak az illető szemével nézelődni. Kevesebb konfliktus, kevesebb dühöngést, kevesebb stresszt jelent ez az emberi kapcsolatainkban. Legyen az akár munkahelyi, akár otthoni kapcsolat.

Érzelmi megközelítés. A logika a legtöbbször másodlagos, az érzelmeink jóval többször dominálnak egy-egy döntésünkben. Egy ösztönös megérzés, vagy a tanult belénk ivódott érzelmi reakciók mozgatnak minket. Vannak, akik mindig mindentől félnek, és ez gátat húz a számukra. És vannak a bátrak, akik inkább a folyamatos vakmerőségükről ismeretesek. Egyik véglet sem az igazi. Az első csoportba tartozók rengeteg megvalósítatlan vágyat hordoznak magukban, mert nem merik a kezdőlépést megtenni. Míg a második csoportban lévők, gondolkodás nélkül beleugranak a dolgok sűrűjébe, bármiről legyen is szó, nem számolva a következményekkel. Veszélyes lehet ez is, az is. Nem árt, ha képesek vagyunk érzelmi szemléletváltásra, és a valós veszélyeknek, kockázatoknak a tükrében tudunk mérlegelni. Így nem maradunk le a szembejövő lehetőségekről csupán azért, mert általában élből elutasítunk mindent, és nem is vállalunk a kelleténél több rizikót.

A gondolkodásunkon sok múlik. Amikor a szokásostól eltérő módon fürkésszük a környezetünket, módunk van tanulni. Mintha kilépnénk magunkból és úgy figyelnénk a világot. Túl ugorjuk azt a lécet, hogy mi már mindent tudunk és képessé válunk új felismerésekre. Gyermekkorban a rácsodálkozás természetes, később a tudatlanságunk mutatója. Pedig körülöttünk minden tele van érdekességekkel, izgalmas ismeretekkel, amelyek feltérképezése a mi életünket teszi teljesebbé és sikeresebbé. Ahogy Jandy Nelson megfogalmazta; "Meg kell látnunk a csodákat ahhoz, hogy csodák létezhessenek."

Ha tetszett ez a poszt, időnként, ha elakadsz, válts szemléletet.