Védőfelszerelés

Mi kell ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat?

Alapvető igényünk a biztonságra való törekvés. Ha folyton a hátunk mögé kell néznünk, ha résen kell lennünk, akkor örök bizonytalanságban élünk. Számtalan tényező járul hozzá globálisan, hogy minél biztonságosabban érezzük magunkat. És vannak személyes összetevők, amelyek a saját környezetünkben adják meg vagy épp ellenkezőleg, csökkentik a biztonságérzetünket.

A világ biztonságosabb lett. Sokkal. Történelmi léptékkel nézve, az emberélet anno nem volt nagy érték. Feláldozható fogyóeszköz volt csupán, az uralkodók, a földesurak vagy később a gyártulajdonosok szemében. Vannak elegen, egyel több vagy kevesebb, mit számít. Azonban a fejlődéssel, a gyarapodással egyetemben felértékelődött az emberi élet is. Kezdődött ez az érdekképviseletekkel, mint a szakszervezetek vagy a polgárjogi mozgalmak, aztán folytatódott mindez a kormányzati szabályozásokkal, törvényekkel. Ma már tele vagyunk olyan megkötésekkel, amelyek egytől egyig az életünket védik. Gyerekülés, védőoltások, füstjelző, védőruházat, légzsák, figyelmeztető táblák, korlátok, biztosító kötél, megannyi dolog és előírás, ami óv minket. Korunkról, minden veszélyével és fenyegetésével együtt elmondható, hogy az egyik legbiztonságosabb világ, ami volt. Eddig legalábbis. Ám ettől még jócskán állhat ingatag lábakon a saját biztonságunk, hiszen bizonyos területeken stabilitásra van szükségünk.

Munka. A megbecsülésünk egyik fontos eleme, hogy hasznosnak tartsuk magunkat. Ennek a legjobb módja valamilyen munka, aktivitás, amely számunkra is és mások számára is értékes. Most elsősorban nem pénz tekintetében. Egy főállású anyát és háztartásbelit például nem fizetésben mérnek. Előléptetésre sem igazán számíthat, de ha nem csak a terhét érzi a feladatainak, hanem a jövőre nézve való súlyosságát is, akkor tudja, létfontosságú munkát végez. A "szükség van rám" érzése sokkal több, mint bejárni valahová melózni. Az elkötelezett hivatás, a lelkiismeretes feladatvégzés és a jól végzett munka öröme, adja meg azt a biztonságos érzést, hogy hasznosak vagyunk.

Pénz. Hogy az igényeinket kielégítsük, pénzre van szükségünk. Kinek többre, kinek kevesebbre. Nem feltétlenül kell hatalmas bevétellel rendelkeznünk, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ha kényelmesen kifizetjük a kiadásainkat, marad szórakozásra, kikapcsolódásra és emellett félre is tudunk tenni, akkor elmondhatjuk, hogy nincsenek napi megélhetési gondjaink. Ha a számlánkon van annyi pénz, hogy bármi történik az életünkben, néhány hónapig biztosítja a megélhetésüket, akkor alapvetően biztonságban vagyunk. Természetesen növelheti a biztonságérzetünket, ha foglalkozunk az öngondoskodással is, amely a hosszútávú pénzügyi gondolkodásunk lényegi eleme. Amikor gúzsba kötnek a számlák, a logisztika, hogy mit fizessünk ki mindenképp, mit tegyünk a sor végére, mire jut és mire nem, akkor teljes a létbizonytalanság. Megkeseríti a napjainkat, ha állandóan anyagi jellegű nehézségek foglalkoztatnak a háttérben. Jóval nehezebb bármire koncentrálnunk, bárminek átadni magunkat.

Otthon. Egy kellemes fészek, ahol kedvünkre tollászkodhatunk, pihenhetünk, kikapcsolhatunk. Egy hely, amit a magunk képére formálunk és ahol kényelmesen érezzük magunkat. Innen indulunk és ide érkezünk meg. Ennek sem kifejezetten a mérete számít, hanem a hangulata és az, hogy számunkra bírjon jelentéssel. Persze, ha családban élünk, akkor jó, ha félre tudunk vonulni és mindenkinek van privát helye és ideje. De ehhez nem kell több hektárnyi birtok vagy több 100 négyzetméternyi lakóterület. Amire inkább szükségünk van, az belülről fakad. Otthonossá tenni valamit túlmutat az egyébként fontos dekoratív külsőségeken. Az ott élő emberek és a köztük lévő kémia teszi igazán lakályossá. Ha egyedül élünk, akkor a mi személyiségünk és jellemünk határozza meg hajlékunk hangulatát. Szeressünk hazamenni. Ez mutatja leginkább az otthonunk biztonságát.

Kapcsolatok. A minőségi társas kapcsolatok javítják a biztonságérzetünket. Nem vagyunk egyedül, megoszthatjuk másokkal az örömünket, bánatunkat, a történeteinket. Meghallgatnak és mi is meghallgatunk. Beszélgetünk, sírunk, nevetünk, vagy csak ülünk egymás társaságában. A közösségnek, a társaságnak óriási ereje van. Emberek között lenni, akinek szeretnek és akiket mi is szeretünk felemelő. A kapcsolatok egyik része közeli, mint a párunk, a gyerekeink, a családtagjaink, a rokonaink, a másik része távolabbi, mint a barátok, a szomszédok, a munkatársak, az ismerősök. A két csoport nem mindig különül el egymástól élesen, lehet köztük átjárhatóság. Valójában a velük való viszony színvonala nyújtja a biztonságot. Ha mogorvák és elutasítók vagyunk mindenkivel, akkor nem sok közvetlen és meghitt kapcsolatunk lesz. Ha segítőkészek, szeretetteljesek és kedvesek vagyunk, akkor támaszra és közösségre lelünk másokban.

Ahogy annyi mindenre igaz, a biztonságunkra is, hogy abszolút személyfüggő. Vannak, akiket nem zavar, ha kissé labilis a helyzetük, vannak, akik igyekeznek a legtöbb zavaró tényezőt kizárni az életükből. Mégis megfigyelhető, hogy a biztos pontok megnyugvást adnak. Ezekből erőt gyűjthetünk, felfrissülhetünk, megújulhatunk. És a külső komponensek mellett a szilárd lelki beállítottságunk is mérvadó a biztonságérzetünk megteremtésében. Erre Beata Bishop is emlékeztet minket: "Az egyre növekvő egyéni és társadalmi feszültségek közepette nagyon könnyű elveszíteni biztonságérzetünket, és a körülmények vagy erőszakosabb embertársaink áldozatává válni. Zavaros korban élünk, konfliktusok közepette, melyeket romboló indulat tüzel. Így hát szükségünk van egy szilárd alapra, egy olyan belső hozzáállásra, amely biztonságot teremt életünkben."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor szemezgess a cikkek között, bizonyára találsz még kedvedre valót.
Fotó: wayhomestudio, freepik