Veszélyes kifejezések

Mondatok, amelyek kinyírják a párkapcsolatot

"A bántó szavak és cselekedetek érzelmi gátakat emelnek a házastársak közé, amelyek nem tűnnek el az idő múlásával. Csak bocsánatkéréssel és megbocsátással lehet lebontani őket." (Gary Chapman)

Számos módon gázolhatunk bele kedvesünk lelkébe. Ám van pár szófordulat, amely, ha gyökeret ver a párkapcsolati kommunikációnkban, akkor szépen lassan elhervassza a szeretet virágát. Nem mondhatjuk, hogy teljesen észrevétlenül teszi, valahogy még sem tekintjük intő jelnek ezeket. Az alábbi kifejezésekre kifejezetten érdemes figyelni.

"Mindig ezt csinálod." "Sosem számíthatok rád." Az általánosítás nem vitaalap, hanem ítélet. Alapulhat korábbi tapasztalatokon, de ettől még nem kell behozni egy jelenlegi helyzetbe. Hogy most épp elmulasztott valamit a társunk, az egy dolog, erről lehet beszélni. Általánosságban véleményt formálni a másikról azt jelenti, hogy már belehelyeztük egy dobozba, amiből kitörni vajmi kevés esélye van. Szerintünk ő ilyen és kész, tehet bármit. Ezzel igazából a részünkről lezártnak is tekinthetjük az adott társalgást, ebből a mocsárból lehetetlen dobbantani.

"A legutóbb te sem segítettél nekem." "Emlékezz csak, a múltkor is a te barátaidat hívtuk meg, és nem az enyémeket." A megtörténtek le nem zárása, avagy a múlt felhánytorgatása. A felhalmozódó sértődéseket strigulázzuk majd egyszer csak kitörnek belőlünk. Ha valami bajunk van a másikkal, azt beszéljük meg. Tisztázzuk mindkettőnk számára kielégítő módon, és tekintsük befejezettnek az ügyet. Ne vegyük elő és dörgöljük a másik orra alá egy későbbi alkalommal. Az új probléma, új probléma, ne keverjük bele a régi eseteket, amelyeken már elvileg túl vagyunk. Övön aluli húzás, nem korrekt, amely azt üzeni, régi tüskéket hordozok magamban, amelyeket nem engedtem el, nem bocsátottam meg.

"Tudom, említetted, de kivel is találkoztál munka után?" "Biztosan menni fog?" Amikor visszakérdezünk dolgokra vagy épp századszor is elmagyarázzuk, hogyan intézzen el valamit a párunk, az azt jelenti, hogy nem bízunk benne. A bizalmatlanság bármilyen kapcsolatot képes aláaknázni és a hangulatot robbanásig feszíteni. A társunk felnőtt ember, képes elindítani a mosogatógépet vagy lezavarni egy hivatalos irat beszerzését. Egyben érett azon a téren is, hogy nem kell elszámoltassuk az idejével, és ellenőrizgessük. Joggal kérdezzük, és mi van a félrelépésekkel? Azoknak a legtöbb esetben van előzménye a kapcsolatban. Például elhidegülés, szeretethiány, állandó viták miatti stressz. Egy kiegyensúlyozott viszonyban a felek eléggé ismerik egymást, törődnek egymással és becsülik egymást, így jelen van a bizalom, az elkötelezettség és a hűség.

"Engedj oda, nem értesz te ehhez." "Hát, nem ez a te asztalod, igaz édesem?" A lekezelő stílus olyan, mintha a szülő szólna a gyermekhez. A másik nem kompetens valamiben, és ezt fel is rójuk neki. Kioktatjuk, leszóljuk, még inkább kisebbítve a hozzá nem értését. A legszörnyűbb, amikor nyilvánosan tesszük ezt, mondjuk egy baráti társaságban, vagy egy családi összejövetelen. A második példa mondat jól illusztrálja, hogy kihangsúlyozzuk, amiben a párunk gyenge, majd a mondat végét kérdő formában és egy kedveskedő jelzővel zárjuk. Összességében olyan hatást keltünk, mintha jószándékúan és szeretetteljesen említenénk meg mindezt, de épp az ellenkezőjét érjük el. Álszent kicsinyítő jelzővé válik a megnyilvánulásunk, amely lehetőséget ad a kedvesünknek, hogy hobbit méretűvé töpörödjön a jelenlévők szemében.

"Én bezzeg megtettem érted!" "Ha szeretnél egy kicsit, akkor foglalkoznál velem." "Menj csak, én megleszek." Az érzelmi zsarolás általában a saját érdemeink felnagyított felemlegetéséről szól vagy a mártírságunkról. A lényeg, sakkban tartani a társunkat, felébreszteni a bűntudatát, hogy úgy tűnjön, csak egy helyes lépés van számára. És, ha nem azt lépi, akkor igenis érezze rohadtul rosszul magát, mert nem törődött velünk. Ez a szánalmasan manipuláló formula megmutatja, mennyire nem beszélget egymással ez a két ember. Vagy legalábbis nem értik meg egymást, eltávolodtak, különben nem lenne szükség rá, hogy dacos elkeseredéssel vegyék rá a partnerüket, hogy figyelembe vegye őket, a kedvükre tegyen.

Természetesen bejátszanak még olyan jellemzők is, mint a hangszínünk, a metakommunikációnk, hogy milyen arcot vágunk, miként nézünk vagy nem nézünk a párunkra, a testtartásunk. Sok egyébbel lehet még színezni az említett tartalmú mondatok szituációit, ami a kapcsolat további leépítéshez vezet. Minden viszonyban kialakulhatnak gondok, mélypontok, de az abból való kievickélésnek nem az a módja, hogy a másikat hibáztatjuk, feltételekhez kötjük a szeretetünket és passzivitásba menekülünk, esetleg támadásba lendülünk. Minél előbb felismerjük a lejtőt, és elejét vesszük a kapcsolat romlásának, annál kevesebb fájdalommal jár a mentési akció. Ha megvan bennünk az őszinteség, a bizalom, az empátia, a szeretet, és kölcsönösen akarjuk is a javítást, teszünk egymásért, akkor menthetők vagyunk. Amint azt Ruby Wax is megfogalmazta: "Az idő múlásával nyilván minden párkapcsolat változik, de ha el tudjuk érni, hogy továbbra is érdekeljen bennünket a másik, és nyitva tudjuk tartani a kommunikációs csatornákat, tartós lesz."



Ha tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követőihez a Facebook-on.
Fotó: Elina Sazonova, Pexels