A bűntudat markában

4 pontban a bűntudat szerepéről

A bűntudat a lelkiismeretünkkel együtt a két nagy belső ellenőrünk. Igaz mindkettő inkább utólag lép működésbe, a dolgok megtörténte után, de biztosak lehetünk benne, hogy felügyelnek. Így a bűntudat önmagában, akár hasznos is lehet. Kis mértékben önkontroll, nagy mértékben azonban sorsunk megkeserítője. Képes lebénítani, megállítani, és ami rosszabb az önbecsülésünket elpusztítani. Mit kezdjünk vele, hogyan álljunk hozzá és miként kezeljük?

Önrevízio. Először is mindenképp használjuk a tetteink felülvizsgálatára. Ha a lelkiismeretünk furdal valami miatt, akkor jó eséllyel olyasmit cselekedtünk, ami nem teljesen önazonos velünk. Rendszerint magunk idézzük elő ezt az érzelmi reakciót. Nem megfelelő lépésekkel, ténykedésekkel, rossz döntésekkel. Ami nem illik bele az értékrendünkbe, ami ellent mond az etikai kódexünknek, az tuti bűntudatot okoz. Ezt előre borítékolhatjuk, mégis számtalanszor megtesszük, amit nem kéne. Gondoljuk végig, mi macerál minket belül és vizsgáljuk meg, hogy egyedi esetről van szó, vagy sorozatosan vétünk magunk ellen. Nézzük meg, orvosolhatjuk-e. Ha rendhagyó a dolog, mondjuk megbántottunk valakit, visszamenőleg tehetünk egy próbát a kijavítására. Ha gyakran elkövetjük és megismételjük, mint egy rossz szokást, akkor rajtunk áll a döntés, hogy változtassunk a viselkedésünkön. Mindenképp nagyszerű revizor a megbánás érzése. Gerlóczy Márton mondta; "Ha úgy élnék, hogy minden hibámat beismerem, energiám java részét az ebből érlelődő bűntudat emésztené fel."

Ne érezzünk bűntudatot. Ha mi vagyunk a kiváltói ennek a kellemetlen érzésnek, mi lehetünk a megszüntetői is. Vállaljuk fel a tetteinket, a választásainkat és azok következményeit. Például, amikor megkínálnak egy szelet süteménnyel, ne hangsúlyozzuk szégyenlős mosollyal a szánk sarkában, hogy tulajdonképpen nem lenne szabad, de nem tudok ellenállni és most bűnözök egyet. Ha jól esik és kívánjuk, fogadjuk el minden megjegyzés nélkül. Ha pedig elszántan fogyókúrázunk, akkor legyen erős tartásunk. Mindegy, hogyan döntünk, ne játszunk áldozati szerepet. Bármi mellett állunk ki, egészséges öntudattal tegyünk. Ha elmajszoljuk a sütit, akkor legyen ez a heti jutalom falatkánk, és ne gondoljunk rá úgy, mint a testsúlyunk elleni merényletre. Kicsit több mozgás vagy némi étrend korrekció és a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad. Maradjon meg magas szinten az önértékelésünk. Ha pedig határozott kiállással elutasítjuk az édességet, akkor büszkék lehetünk magunkra az önmérsékletünk miatt. Tudom, ez egy leegyszerűsített vázlata az ilyen helyzeteknek, de valószínűleg a legtöbbször hasonló szituációban kell helytállnunk. Elvállaljak-e egy munkát csak a pénzért? Megmondjam-e az igazat, ha emiatt kirúghatják a kollégámat? Semmi nem csak fekete és fehér, de nekünk kell eldönteni, milyen árnyalat mellé tesszük a voksunkat. Voksoljunk úgy, hogy a lelkünk ne háborogjon, vagy, indokoljuk meg magunknak, hogy az adott szituációban miért döntöttünk úgy, ahogy. Ha az ok elfogadható a számunkra, akkor nem kell a bűntudattal számolnunk.

Mások általi bűntudatkeltés. Ez az érzelmi manipuláció kategóriája. Amikor valaki, valamilyen önös indíttatásból a jószívűségünkre próbál hatást gyakorolni. Ahogy Dan Wells is megfogalmazta; "Ahol a logika elbukik, a bűntudat még győzhet." Mindegy ki az és miért teszi, övön aluli húzás, ne hagyjuk magunkat megvezetni. Jöhet a családunkból, mondjuk a gyerekétől elszakadni képtelen szülőtől egy ilyen mondat kiejtésével; "Senki sem fog úgy szeretni téged, mint én." De találkozhatunk vele külső kapcsolatainkban is, mint például olyan biztosítási üzletkötővel, aki többször is a családunk és a gyermekeink árván maradásával igyekszik bemanipulálni minket egy szerződésbe. Még, ha igaza is van az illetőnek, akkor sincs joga etikátlan módon rávenni minket bármire is úgy, hogy ehhez felhasználja a lelkiismeretünket. Kihasználni mások érzelmeit a saját céljaink eléréséhez a legaljasabb dolgok egyike. Fel kell ismernünk, amikor ebbe a szituációba csöppenünk és kell legyen elég kiállásunk, hogy nem engedünk az alantas bűntudatkeltésnek.

Bűntudatkeltés kezelése. Nem csupán a felismerés jön jól, hanem az is, ha megtanuljuk kezelni ezt a bűntudati kérdést, akár a legprofánabb helyzetekben is. Párkapcsolatokban is megesik, hogy az egyik fél érzelmi ráhatással próbálkozik a társánál. Mondjuk, amikor felhoz olyan korábbi dolgokat, amelyeket ő megtett a másik kedvéért, hogy ezzel elérje, most az történjen, amit ő szeretne. A legegyszerűbb, ha nyíltan kimondjuk, tudatában vagyunk annak, mi zajlik, és nem kívánunk részt venni benne. "Most érzelmileg próbálsz rám hatni és bűntudatot kelteni bennem, de ez nem fog sikerülni, mert én ebben nem leszek partner." Viszont legyünk partnerek egy egyenrangú félként lebonyolított beszélgetésben, ahol mindenki érett felnőttként kezelendő. Mentesítsük a kapcsolatainkat a rossz indulatú érzelmi befolyásoltságtól, melyek kimondatlan de mélyen gyökerező lelki sérüléseket okozhatnak. Mert egyszer csak előtörnek és hirtelen nem is tudunk majd mit kezdeni azzal a sok felgyülemlett fájdalommal. Kezeljük ott nyomban, ahol erre módunk van, hogy csírájába fojtsuk el a lelkiismeret-furdalást.

A bűntudatra csakúgy, mint a legtöbb negatív érzelmünkre szükségünk van. Meg van a helye és ideje a lelkünket működtető mentális gépezetben. Általa kontrollálhatjuk a cselekedeteink etikusságát és helyes, emberileg is méltó döntéseket hozhatunk. Ám csak akkor, ha nem telepedik rá az életünkre, megtanulunk vele együtt élni, megtanuljuk kordában tartani. Stacey O`Brien véleménye szerint; "A bűntudat nem más, mint önmagunk ellen fordított harag - haragszunk magunkra, amiért nem tudjuk megváltoztatni a megváltoztathatatlant. Ezt nem lehet megúszni. Úgyhogy nekünk kell eldöntenünk, hogy a sok öröm mellett hajlandók vagyunk-e felvállalni a szomorúságot is."

Ha tetszett ez a poszt, akkor bűntudat nélkül megoszthatod másokkal. És akár csatlakozhatsz az oldal követőihez is.