A jó házasság ára

Mit fizetünk és mit kapunk egy harmonikus párkapcsolatban?

"Jó házasságban a házasfelek mindennap újra érzik, hogy tartoznak egymásnak, méghozzá napról napra nő a tartozásuk. Ez a világon az egyetlen boldog eladósodás." (Fekete Gyula)

Minden jól működő kapcsolatnak ára van. Persze nem Lenke néni vagy Kasszás Erzsi árazza be egy közértben és mi csak kényelmesen levesszük a polcról, hanem egyénre és kapcsolatra szabott egyedi szimbolikus költségekről. Mibe fáj nekünk egy kiegyensúlyozott párkapcsolat, illetve házasság?

Feladni. Amikor bevállalunk egy tartós kapcsolatot, növekszik a kötöttségeink száma. Meg kell osztanunk az időnket, energiánkat, köteléke válogatja, de akár az anyagi kereteinket is. És a kötelezettségek növekedésével szűkül a mozgásterünk. Már nem dorbézolhatunk felelőtlenül a haverokkal minden este, talán bizonyos hobbikról is le kell mondanunk, és nem költhetjük el az összes pénzünket divatos hacukákra. Az énközpontúság helyébe a mi és egy közösen működtetett élethelyzet kerül. Amikor gyermekvállalásra adjuk a fejünket, a határaink tovább zsugorodnak. A pici iránti gondoskodó felelősség, az igényeinek a kielégítése és a vele való foglalatosság nemes vállalás, ám tartósan leköti az időnket. Tehát a családi élet feladásokkal jár, és új szabályrendszer elfogadásával.

Játékszabályok. Mint minden játék, akkor válik ez izgalmassá, ha még vannak a saját maga szabályai. Gondoljuk csak el, mennyire értelmetlen lenne egy focimeccs, ha eltüntetnénk a kapukat a pályáról, nem lenne bíró és minden játékos azt csinálhatna, amit akar. Az életünk is ilyen. Belépünk egy munkahelyre és elfogadjuk az ide vonatkozó feltételeket. De kötött, írott vagy íratlan előírásoknak felelünk meg akkor is, ha színházba megyünk vagy étterembe vagy bármi mást csinálunk. A szocializálódásunk eredményeként integrálódunk a társadalomba és minden létező helyen szabályokat követünk. Ha ezeket megszegjük, akkor jó esetben csak kilógunk a sorból, rosszabb esetben nem kívánatos személyekké válunk. Biztosan nagy megrökönyödést keltenénk, ha fürdőruhában jelennénk meg egy állásinterjún. (Kivéve, ha úszómesternek jelentkezünk.) Miért épp a házasság lenne kivétel ez alól? A szabályok teszik élhetővé a napjainkat. Keretet adnak, meghatározott életteret, és azt, hogy nem kell minden egyes nap nekünk kitalálni, mit, merre és hogyan? Aki elfogadja a szabályok létét, annak az élete is könnyebb.

Megéri. Ugyanakkor kell, hogy értéke legyen annak, amit az adott határok biztosítanak. Kizárólag akkor adnunk fel a számunkra fontos dolgokból néhányat, ha abból előnyünk, hasznunk származik. Ronda egy megfogalmazás ez, de így vagyunk gyárilag beállítva, mérlegelünk. Miért tennénk bármit is, amivel magunkat rosszabb helyzetbe hozzuk? A házasság mellett szóló előnyök lehetnek, hogy nem vagyunk egyedül, kapunk egy társat, akivel osztozhatunk a mindennapokban, a szép és a kevésbé kecsegtető fordulatokban. Vár otthon egy megértő, szerető és meghitt közeg, esetleg még némi meleg vacsora is. És persze karnyújtásnyira lesz tőlünk a szex is. Gyermekek esetén az érték a ragyogó mosolyuk, a csacsogó gyerekszáj vagy épp látni miként teljesednek ki. Persze találhatunk olyan prózaibb okokat is, mint társadalmilag feljebb emelkedni, de az érdekeken túl a legnagyobb kohéziós erőt, valamilyen testi és lelki jólét szolgáltatja. Számtalan pozitív indok miatt köthetjük össze az életünket valakivel, de ez az ok mindig szubjektív, egyedi és személyes.

Felszabadulás. Fogalmazzunk továbbra is egyszerűen, aki döntést hoz, az megkönnyebbül. Mert ebben a kérdésben, csakúgy, mint ingatlanvásárlásban, döntést hozunk. Ismerős például egy új autó vásárlása kapcsán mennyit vacillálunk? Összeszedünk minden elérhető infót, megnézzük a kocsit vagy kocsikat, összehasonlítunk, adatokat nézünk, elemzünk, érdeklődünk, gondolkodunk és csak aztán jutunk dűlőre. És mint minden elhatározás után, itt is van egy felszabadulás. Leesik a kő a szívünkről, (reméljük nem a lábunkra). Megszabadulunk a hezitálás okozta bizonytalanságtól, valamint egyes addig nyomasztó terhektől. Már nem kell nyűglődnünk a pártalálás állandó kínjaival vagy az alkalmi szexpartnerek felhajtásával. Ezek a mélyen belülről fakadó igények és vágyak rengeteg energiát emésztenek fel. Ezeket most felhasználhatjuk más területen, a munka, a karrier vagy épp a család terén. Egy kiegyensúlyozott kapcsolat abban tud segíteni, hogy a meglévő energiáinkat fókuszáltan és praktikusan használhassuk fel.

Csak a kezdet. Azonban ezzel a döntéssel még nincs vége. A startpisztoly csak most dördül el. Az izgalmasabb rész itt indul, mert nem tehetjük karba a kezünket. A közvélekedés szerint van, aki jól házasodik és van, aki nem. Tévedés, ez nem szerencse dolga. A jó frigyet az különbözteti meg a rossztól, hogy a döntést cselekvés követi. Honoré de Balzac mondta: "A házasságnak állandóan harcolnia kell egy mindent fölfaló szörnyeteg, a megszokás ellen." Nem csupán egy választott személyre szavazunk, aki onnantól az életünk része lesz, hanem ezzel együtt felelősséggel vállaljuk azt is, hogy tevőlegesen leszünk benne a kapcsolatban. Kétoldalú, egyenrangú felek közötti kötelezvény ez. A kapcsolat folyamatos ápolást és törődést igényel. A kulcsszó a folyamatosság. Fejleszteni az egymásra figyelés művészetét, mélyíteni a másikról alkotott ismereteinket, rendszeresíteni a beszélgetéseket, közösen tervezni, alkotni, véghez vinni és pihenni, megújulni. Ez már nem költség, hanem befektetés.

Nagyon kevés viszony veszi kezdetét azzal, hogy érdekek által, minden mindegy alapon szerveződik, negatív hozzáállással. Ma már a legtöbben szabadon a saját elhatározásunkból házasodunk vagy nem házasodunk. A házasság intézménye olykor kissé régimódinak hat, mégis az elkötelezettség megmutatkozásának, az egyik legerősebb szimbóluma. Valódi ereje azonban akkor csúcsosodhat ki, ha a férj és a feleség őszintén elhivatottak egymás iránt, komolyan veszik az egységük megteremtését, valamint a másik és önmagunk tiszteletét, szeretetét. Így valósulhat meg, hogy ne csak a felszínen tűnjön a párkapcsolatuk csodásnak, ne csupán a külvilágnak mutatott mintaházasság legyen, hanem a család minden tagjának örömet és értéket adjon. Ekkor érezzük azt, hogy bőven megérte és megéri bármennyit is kellett fizetnünk a harmonikus párkapcsolatunkért. Amint azt Gary Chapman is megfogalmazta: "A házasságnak az a rendeltetése, hogy a szeretet, a szolgálat és az öröm helye legyen."

Ha tetszett ez a poszt, akkor fektess be magadból a párkapcsolatodba. Megéri. És kövesd az oldalt a hasonló témájú cikkekért.
Fotó: Joel Overbeck, Unsplash