A legnagyobb túlélők

Időtálló emberi értékeink, amelyekre mindig számíthatunk

"Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele." (Müller Péter)

A tartósnak nevezett tartós háztartási cikkek sem olyan tartósak, mint egyes értékeink. A tartósság alatt ne egy pár évtizedes múlttal rendelkező céget értsünk, bár a vállalati szférában ez szép teljesítmény. Ne is egy emberöltőnyi időszakot, mert a valódi értékek túlélnek minket és túlmutatnak ezen. Már léteztek előttünk is, és létezni fognak utánunk is. Ez a tartósságuk titka, az értékük mibenléte.

Kapcsolatok. Közösségi lények vagyunk. Beszélhetünk barátokról, munkatársakról vagy a családról. Ezek a különböző színvonalú és kötődésű viszonyaink határozzák meg életünk minőségét. Amilyen köteléket építünk ki a körülöttünk élőkkel, amennyire tisztelettel vagy tiszteletlenül bánunk velük, az nem csupán egy tükör rólunk, hanem egyenesen megmutatja életünk tartalmasságát vagy ürességét. A kapcsolatokba minden időben érdemes befektetni, hisz ezáltal találjuk meg azokat a személyeket, akikkel hosszan tartó és kölcsönösen becses viszont ápolunk majd.

Kommunikáció. A megfelelő szintű kommunikáció tanulható. Kézzel, lábban, verbálisan mindenféleképpen kommunikálunk egymással. Itt mutatkozik meg nagyban a másokkal való bánásmódunk. Nem csupán önmagunk kifejezése a fontos, bár nem árt jól megértetnünk mit szeretnénk. Elég szörnyű például vezetőket látni, akik nem tudnak igényesen megnyilvánulni, éppenséggel ezért kerülik is a nyilvánosságot. A jó kommunikáció erőssége az is, ha tudjuk mikor kell hallgatnunk. Időnként egy kis csend többet ér ezer szónál. A kommunikációt magas szinten űzni, óriási kincs, mert nagyobb eséllyel érhetünk célt, és gyakorolhatunk hatás a többiekre.

Becsület. Könnyű eljátszani ám annál nehezebb visszaszerezni. Tán idejétmúlt kifejezésnek tűnik, de nem az. Mindig aktuális lesz, bármennyire is becstelennek tűnik a világ. Gondoljunk csak a legszűkebb környezetünkre. Kivel szeretünk barátkozni, üzletelni, kapcsolatot fenntartani? Kit kérünk meg egy szívességre? Aki ígér aztán nem tartja be a szavát vagy akire bizton számíthatunk? Valószínűleg a saját kis kozmoszunkban fontosnak tartjuk és megválogatjuk kivel közösködünk. Ha mindez működik kicsiben körülöttünk akkor működik nagyobb léptékben is. Ahogy sok minden más ez is piciben kezdődik és mi határozunk felőle. Rengeteg területen, munkában, privát szférában számít a tisztesség.

Tudás. Olyan sokat hallottam gyermekkoromban a szüleimtől, hogy magamnak tanulok. Akkor nem igazán vettem a lapot, de ma már értem, mit akartak vele mondani. Amit elsajátítunk, az a miénk, el nem vehetik tőlünk. Aki ezt nem osztja az nézzen körül, milyen vehemens viták kiváltója globálisan az oktatás reformja. Ugyan lassan, de felértékelődik az oktatás. Egyre nagyobb a kereslet a képzések iránt, főleg a gyakorlati és eredményt fialók iránt. És ez nem csupán diploma kérdése. Kismillió üresfejű diplomás szaladgál a földön. Főként azok, akinek ez a papír inkább presztízs, mint a megszerzett tudás kérdése. Amint azt Vámos László is mondta; "Senki sem állíthatja, hogy a diplomától függ a tehetség."

Jellem. Összhangban lenni magunkkal. A mondandónk és a tetteink harmóniája. Az elveink és azok iránti elkötelezettségünk erőssége. Az első kisebb szellő letérít az útról vagy nagyobb viharban is megálljuk a helyünket? Egyenesnek lenni, akkor is, amikor ez esetleges hátrányt jelent a részünkre. A jellemesség bátorságot és kiállást jelent. Ugyanazok az emberek vagyunk a hétköznapokban, mint krízisek idején. Vagyis ugyanazokat az eszméket valljuk és azok mentén cselekszünk. Mert a stratégiák változhatnak a körülmények befolyása által, de a belső értékrendünk iránti lojalitásunk állandó.

Ember. Gépiesedünk, digitalizálódunk, de maga az ember mindig érték marad. (Ha másért nem, mint tudjuk, mert energiát termelhet a Mátrixban.) A valóságban azonban az emberi interakciókat nem pótolhatja semmi. A mesterséges intelligencia számára is mi vagyunk az etalon. Minket imitál és csak az idő a megmondhatója, hogy egyszer túlhalad-e rajtunk. A kifinomult és tanulékony gondolkodásunk, az alkotó elme, valamint a gazdag érzelemvilágunk a természet példátlan egyvelege. Az emberiség minden gyarlóságával együtt is érték. Pláne, ha gyarlóságainkat megtanulnánk legyőzni. Mondjuk, ha elsajátítanánk a természet magasabb fokú tiszteletét.

Szabadság. Politikai, pénzügyi, eszmei, véleménynyilvánítási, stb. Megannyian nem részesednek belőle, vagy csak korlátozottan. Ez a fogalom is a saját körünkben kezdődik. Mindent szabad, ami a másik ember szabadságát nem korlátozza. A személyes szabadság, amely a jogállamiság alapja. Nem bocsátkoznék politikai térfélre a kérdésben, de az embert megillető önállóság és szabad döntés, az emberi társadalom egyik legnagyobb vívmánya. Sokat küzdött és harcolt érte, és még sokat is fog. Tanuljuk meg értékelni, ha rendelkezünk vele, milyen nagy erény ez, és inkább éljünk, mint sem visszaéljünk vele.

Elképzelhető, hogy nem mindenki osztja majd ezeket a nézeteket, sőt egyesek vitatják majd a privilégiumukat. Ettől függetlenül azonban ez a néhány dolog túlnő rajtunk. Érdekes, hogy a felsoroltak bennünk leledzenek, élnek, érlelődnek és teljesednek ki, mégis a teljes közösségünkben éreztetik a hatásukat. Megfelelően felhasználva őket, pozitív hatásukat. Többek, mint mi, többek, mint az egyén. Az egyénen keresztül mozgatják a világunkat, és fogják is mozgatni, akkor is, ha mi már nem leszünk. Ők a legnagyobb túlélők és általuk lehet az ember az egyik legnagyobb túlélő. Mert alapvető értékek. Ahogy ezt Gottfried Wilhelm Leibniz megfogalmazta; "Az általános alapelvek behatolnak gondolkozásunkba, s annak lelkét és kapcsolatát alkotják."

Ha tetszett ez a poszt, akkor használd te is ezt a túlélőcsomagot, és oszd meg másokkal is.
Fotó: Jake Lucifer, Unsplash