A munka ünnepe

Mennyit változott a munka és a munkával való viszonyunk a történelem folyamán?

"A munkás halandó, a munka halhatatlan." (Julius Fučík)

Május 1-jén a 19 századi munkásmozgalmakra emlékezünk. Eredetileg a 8 órás munkaidőért vívott harc szimbóluma ez az ünnep. Hazánkban az 50-es években vált munkaszüneti nappá. Sokak szemében egy szocialista maradvány, de jó alkalom, hogy kicsit elmélázzunk a munka kapcsán, amely ugyan sokat változott az évszázadok alatt, de ma is meghatározó eleme az életünknek.

Az ős melós. Kezdetben vala a munka a létszükséglet kielégítését szolgálta. Az ősközösségekben a férfiak vadásztak, a nők gyűjtögettek, táplálták a tüzet. Ennyi volt a nagy nemi specifikáció. Aztán a társadalom tagozódásával a munka leginkább robot volt. (Mármint robotolás, mert a robotok általi munka még csak most következik igazán.) Az emberek leginkább az uralkodókért dolgoztak. A megtermelt javaik nagy részével, ahogy a munkaerejükkel is a hatalmon lévőket szolgálták. Mindegy, hogy fáraónak, császárnak vagy királynak hívták őket, az egyszeri ember munkájának gyümölcse őket illette. Később az egyház is belépett a jogos jussát követelők közé. Az nép nagy része azonban kiszolgáltatott helyzetben volt.

Önellátó családok. A földművelés korában a munka alapvetően egyszerű, bár korántsem könnyű tevékenység volt. Az elvégzésében részt vett a család apraja nagyja. Nem volt lényeges különbség abban, hogy mit végeztek a férfiak, a nők vagy a gyermekek. A föld megművelése, a termés betakarítása és az állatok ellátása közös projekt volt. Egyes meglátások szerint ekkor a pihenésnek is megvolt a maga fontos helye. Nem lehet az év minden évszakában látástól vakulásig dolgozni a földeken, ezért késő ősztől kora tavaszig sokkal kevesebb munka hárult a parasztokra. Ahogy a természet is megpihent az emberek is ezt tették. Ezzel nem szeretném romantizálni a valamikori szántóvető létet, mint Taylor Sheridan az amerikai farmer életformát, mert ott volt a mérhetetlen sebezhetőségük is. Ki voltak szolgáltatva a természet szeszélyének, a járványoknak, a hatalmasok önkényének, a háborúknak. De megfigyelhetjük, hogy a pihenésünk minősége, a munkával együtt alakult át az évszázadok alatt.

Szakmák és szalagmunkások. A városiasodás jelentős változást okozott a munkában. Már nem csupán a föld biztosította a megélhetést, hanem egy szakma. A városok megjelenésével együtt megjelentek bennük a különböző kézművesek. Kovácsok, ácsok, szabók, tímárok, mészárosok, sörfőzők, pékek dolgoztak nap, mint nap a saját és a városlakók boldogulásáért. A szakértelem továbbadható tudással párosult. Az ipar megjelenésével szintet váltott a foglalkoztatás. Míg korábban a földek, majd a városokban az iparosok és a kereskedők biztosították a meló java részét, a gyárak megalakulása újfajta munkaerőt igényelt. A gépek elterjedésével felgyorsult a termelés, ami betanított munkások tömegét szippantotta magába. A munka egyre inkább a szimpla pénzkeresetté minősült. A tömeges foglalkoztatás pedig megalkotta az érdekvédelmet, hogy ne lehessen a végletekig kizsigerelni a dolgozókat. Eleinte a gyárakban egyaránt dolgozott férfi, nő és gyermek. Később váltak el mindinkább a nemi szerepek, megkülönböztettünk nehezebb és könnyebb fizikai munkát, valamint adminisztratív munkakört. Szóval a munka mindenkié, de mégsem mindegy, hogy kié.

Korunkban munka kórban. Manapság a gyermekek dolgoztatása tiltott és megvetett tevékenység. Régebben szorgos kis kezeik hozzájárultak a család megélhetéséhez, mára inkább megcsappantják azt. A gyerek ma további feladatokat ró a családra. Időt, energiát, pénzt kíván, de ezek oltárán minden szülő boldogan áldozik. A nemi szerepek is erősen elmosódtak. Ma nem ciki nőként a hazát szolgálni a hadseregben vagy férfiként nagyobb részt vállalni a háztartásból. Ugyanakkor a munka kevésbé letehető. A fejünkre nőtt és nehezebben tudunk pihenni tőle, mint anno a régi parasztok. Jóval több mindent menedzselünk, a számlák fizetésétől kezdve a gyerek hurcolásáig vagy az autó szervizelésén keresztül a kutyasétáltatásig. És mindezek mellett ott a jó öreg klasszikus munka, amely a digitáliával karöltve beégeti magát a napjainkba. A pihenésünk zaklatott és kevésbé elkülönülő. Persze rajtunk múlik, hogy mennyire vagyunk elérhetők a kikapcsolódásunk alatt. Az biztos, ha egyszer pihenés közben rápillantunk a telefonunkra és látjuk, hogy kaptunk valami munkával kapcsolatos üzenetet, hiába ignoráljuk, ez az infó már szöget ütött az agyunkba és onnantól piszkálja a gondolatainkat. Agyő nyugis pihenőidő. Szóval a munka biztonságosabb lett (kivéve egyes akkugyárakat), és elvileg szabályozottabb is. Munkavállalóként nem csak kötelezettségeink vannak, hanem jogaink is, melyeknek törvényes úton érvényt is szerezhetünk. Ezek jó dolgok. Az viszont már kevésbé, hogy ránk telepedett és nem ereszt. Akkor sem, ha épp otthon a szeretteinkkel vagyunk.

Lelkiismeretes dolgozó. Láthatóan a munka számos változáson ment keresztül. Ami kevésbé változott az a munkához való hozzáállásunk. Most hagyjuk ki egyes cégek felelősséget abban, hogy keményen apellálnak a lelkiismeretünkre és maradjunk a személyes mentalitásnál. A munkához úgy kell hozzáállni, hogy lehetőleg más is hozzáférjen, vallják sokan ezt a nézetet. Mi vajon a lusták vagy a lelkiismeretesek közé tartozunk? Arnold Schwarzenegger szerint a belünket is ki kell dolgoznunk. Erre egy extrém példával is szolgál. Kormányzósága idején 2007 őszén Kaliforniában tűzvész tört ki. Ugyan jó ideje számoltak már a lehetőséggel ezért részletes katasztrófavédelmi tervvel rendelkeztek. Azonban vezetőként úgy gondolta, nem árt személyesen is ellenőrizni, hogy minden a terv szerint halad-e. A helyszínen derült ki, hogy egyrészt számtalan eshetőséggel nem számoltak, például, hogy a nyugdíjas otthon lakóinak nem elég szállást biztosítani, az esedékes vizsgálataik sem maradhatnak el, mert az akár az életükbe kerülhet. Vagy hiába raktároztak el biztonságosan tábori ágyakat egy raktárban, ha közben az épület új tulajdonoshoz került, aki lecseréltette a zárakat, és a hivatalnak ide nem volt bejutási lehetősége. Arnold szerint a munka akkor van elvégezve, ha meggyőződtünk róla, hogy valóban el lett végezve. Az utánkövetés elengedhetetlen.

Mi jön még? Ma a munka a fejlett társadalmakban a luxizást szolgálja. Jóval túlmutat a létfenntartáson. A pénz a sokadik autóra kell, utazásokra, a kertészre vagy a falat beterítő oled tv-re. Ezek egyike sem volt még pár száz éve. Ergo nem létezett a jóléti társadalom fogalma sem. Ma egy átlagember, átlagfizetéssel sokkal több vagyont mondtak magáénak, mint egy 19. századi földműves. Nem is beszélve a gazdagokról (vagy inkább gizdagokról). És mi vár még ránk? A jövőben a MI dolgozik helyettünk? Alapfizetés és semmittevés? Ki tudja? A munka és a vele való viszonyunk tovább fog változni. De az biztos, hogy értelmes, munkaszerű elfoglaltságokra szükségünk lesz. Hogy ebből élünk vagy csupán hobbiként űzzük, az részletkérdés. Albert Einstein szerint: "A fejlődéshez két dolog kell: fáradhatatlan kitartás, és az a készség, hogy olyasmit is el tudjunk vetni, amibe pedig sok időt és munkát fektettünk be."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor rendszerezd kicsit a munkáid. Mit teszel a pénzért? Mit teszel a háztartásban? Mi okoz örömet és mitől szabadulnál inkább?

A fotó a ChatGPT közreműködésével készült.