A sikerre születni kell?

Az eredményességünk csak részben függ attól, honnan indulunk

Mindenki szeretne sikeres lenni, learatni a babérokat, begyűjteni a gratulációkat, a világot a lábai előtt hevertetni. Sikerorientált környezetünk már korán elkezdi sulykolni belénk a versenyszellemet és a célratörő mentalitást. Kíméletlenül vetélkedünk egymással, a technológiával és esetenként saját magunkkal is. Vajon előre eldöntött tény, hogy sikeresek leszünk vagy sem?

Sikerre születve. Nem születünk egyenlőnek. És nem is leszünk azok soha. Van, aki jómódú családba érkezik, tágas anyagi háttértámogatással és rangos kapcsolatokkal. Mások szerényebb keretek között jönnek világra, szűkebb pénzügyi lehetőségekkel és ismeretségekkel. Ezek az adottságok nagyban meghatározzák haladásunk irányvonalát. Mégsem ezek törnek pálcát a diadalunk felett. Például, a nyitottság és az érdeklődés egy képesség, amely nem pénz kérdése. A kíváncsi ember belső indíttatásból tesz szert tudásra, egészen egyszerűen, mert érdekli. Figyel, kérdez, okul, tanul. Onnantól, hogy tudunk olvasni, rengeteg ismerethez juthatunk hozzá. Ezért is jó, ha anyagi kvalitásainktól függetlenül azt a példát állítjuk utódaink elé, hogy olvasunk. Ha ők is kedvet kapnak, akkor megnyílik előttük a tudás ajtaja. Az pedig, hogy elolvashatna vagy el is olvas valaki egy bizonyos számú könyvet évente, idővel óriási különbséget hozhat.

Belülről kifelé. A siker egy belső folyamat. Bent kezdődik és aztán nyilvánul meg külsőségekben. Mondhatjuk, hogy a sportolókon meglátszanak a kemény edzések nyomai, de ez is csak idővel történik. A siker összetevői az érdeklődés és az elszánt döntés. Először az érdeklődés ébred fel. Valami tetszik, valami foglalkoztat jobban, mint másokat és elmerülünk a témában. Elkezdjük formálni magunkat az adott területen, és idővel szakértjük a dolgot. Az első lépések nem látványosak, amint az elszántság érlelődése sem. De dolgozunk, dolgozunk, aztán egyszer a felszínre bukkan a jártasságunk. A körülöttünk élőknek is szemet szúr, hogy valamiben jók, jobbak vagyunk és innen kísérő tekintetek, talán támogatók mellett folytatjuk utunkat. Maria Montessori szerint; "Az emberi haladás minden győzelme valamilyen belső erőnek köszönhető."

Csak a teljesítmény. Ebben a tévhitben sokan élnek. Elég, ha leteszünk valami nagyot az asztalra, hogy ne is lássanak tőle semmit rajtunk kívül és akkor majd felfigyelnek ránk. Igen, teljesíteni kell, de van az a szint, ahol már nem ez dönt. A legjobbak között, ha csak nem mérhető a különbség, mint futásban vagy az úszásban, ahol az idő az isten, a minőség nem kétséges, de nem is döntő. Ott nem lehet kimutatni, ki az, aki kicsit színvonalasabb. Ott a kommunikáció, a kapcsolatok és az egyéniségek döntenek. Ki a szimpatikusabb? Ki érteti meg jobban magát? Ki az eredetibb személyiség? Egy bizonyos szint fölött már nem a produktivitás, hanem a felsorolt kérdésekre adott válaszok határoznak a sikerünk sorsáról.

Fejlesszük az embert. Elterjedt nézet, hogy a most születő generációnak valószínűleg olyan munkái lesznek a jövőben, amelyek ma még nem is léteznek. Ezért nehéz tanácsot adni nekik, mit tanuljanak, miben legyenek erősek. De az emberi tulajdonságok jobbítása hatásos célkitűzés lehet. Rugalmasság, kommunikációs képességek, probléma felismerés és megoldás, önmotiváció, türelem, érzelmi intelligencia, megannyi terület, amit mi magunk is elkezdhetünk fejleszteni, mert sosincs késő, és csak a hasznukat látjuk majd. A szakmaiságon kívül a siker egyik fontos eleme, hogy szót értsünk az emberekkel és magunkat is megértessük, elfogadtassuk. Az előadóművészeknek meg kell nyerniük a közönséget, de ez minden más téren is lényeges, hogy együttműködést és hozzájárulást kapjunk tőlük.

Sikerről sikerre. Mindig az elsőt a legnehezebb megszerezni. Legyen az egy új ház, az első szerelem vagy az első millió. Át kell törni a gátat, meg kell szerezni a magabiztosságot, hogy képesek vagyunk rá. Gyakran láthatjuk, hogy egy színésznek a nagy áttörést követően, további népszerű szerepeket ajánlanak. Vagy egy autóversenyző az első kupa megszerzését követően újabb és újabb győzelmeket arat. Ennek egyik oldala rajtunk múlik, hogy mentálisan elhiggyük, helyünk van a legjobbak között. A másik oldal pedig a közösség reakciójából fakad. A sikereseket a szakma és az emberek további sikerekre ítélik. Akit díjaznak és elismernek valamiért, azt legközelebb már könnyebben díjazzák és ismerik el újra. Aztán újra és újra. Biztos és biztonságos olyan személyre alapozni, aki képben van, ismertsége van, neve van. Vonzóvá tud tenni akár tömegek számára is egy hivatást vagy egy projektet. Az ismeretlenek bármennyire kiemelkedők is a mesterségükben, rizikósak, nem húzónevek, a közösség bizalma is alacsonyabb is az irányukba. A siker tehát újabb sikert fial.

A siker nem mindig mutatja meg magát korán, és nem is mindig magától értetődően felismerhető. Lappang, megbújik és szüksége van biztatásra, táplálásra. Bennünk kezdődik az önfejlesztésre való hajlammal. Sok múlik honnan kezdjük az életünket, de még több azon, mit kezdünk azzal, ami adatott. Mit számít a tehetség és az elsőrangú családi háttér, ha nem párosul elhivatott munkával és hozzáállással? Semmit. A siker képlékeny. Nekünk kell megcsinálnunk magunkat, a tapasztalatainak, a kapcsolatainkat, a sikerünket. Nekünk kell a sorsunkat a kezünkbe venni. Amint azt Tina Seelig mondta; "A sikeres emberek megtalálják a módját, hogy sikeressé váljanak. Nincs recept, nincs titkos kézfogás és nincs varázspor. A történetek annyira egyediek, mint az ujjlenyomat. A visszatérő elem az, hogy mindegyikük figyelemmel kíséri a trendeket és kiaknázzák a képességeiket. Megtalálják a módját, hogy történelmet írjanak, ahelyett hogy arra várnának, hogy a történelem írja meg az ő történetüket."

Hivatkoztam már korábban is Barabási Albert-László A képlet című könyvére, amely a sikert tudományos alapokon közelíti meg. Ajánlom mindenkinek, aki jobban szeretne rálátni az életünkben megnyilvánuló sikerre vonatkozó természetes folyamatokra.

Ha tetszett ez a poszt akkor oszd meg az alábbi linkeken másokkal is.
Fotó: Valeria Zoncoll, Unsplash