A visszajelzések fontossága

Értéket és jelentőséget tulajdonítani az embereknek

Visszajelzések nélkül tanácstalanul bámulnánk bele a világba. Merre menjünk, mit csináljunk, hogyan csináljuk? Minden visszacsatolás alapjaiban a másik ember létének elismerése, a köztünk lévő kommunikáció elfogadása és tovább fejlesztése. Milyen jótékony hatásai vannak és mit okoz a hiánya?

Udvarias interakciók. Ha belépünk valahova köszönünk és nem vesszük jó néven, ha ezt nem viszonozzák. A pincér kihoz egy kávét, mi megköszönjük, ő pedig egy szívesennel zárja a sort. Ezek a legelemibb reakciók, amelyek nélkül bumfordibb lenne az életünk. Illemtudó rituálék tömege kíséri a napjainkat. Annyira hozzánk tartoznak, hogy elmaradásuk bántó érzéseket generálnak. Képesek vagyunk megbélyegezni valakit, lebunkózni, neveletlennek titulálni, ha nem vesz rész ezekben az alapvető rítusokban. Képzelhetjük, ennél fajsúlyosabb esetekben mennyire építő vagy romboló lehet a visszacsatolások hiánya.

Nem lehet elég korán kezdeni. Hogy mennyire létszükséglet a visszacsatolás, azt megnézhetjük a gyerekeknél. Szinte éhezik, hogy észrevegyék, megdicsérjék őket. Mindent megtesznek, hogy kivívják a felnőttek figyelmét, és elismerését. Ugye nem gondoljuk, hogy később kinőjük ezen igényünket. Bár korántsem reagálunk ilyen látványosan, de belül mennyei érzés jár át, ha elismernek. Persze az önértékelésünk beleszólhat a dologba. Akit sokszor mellőztek élete során, és idővel már maga sem értékeli saját magát kellően, az nehezen viseli a pozitív visszacsatolást. Szerinte ő nem érdemli meg. Általában jó hatású, ha mások előtt méltatjuk a teljesítményt, de olyan személy esetén, aki nehezen fogadja el ezt, talán megfelelőbb négyszemközt megtenni.

Fejleszti a közösséget. A visszacsatolás nem csupán dicséretre korlátozódik. Minden olyan jelzés, amely segít a környezetünkben lévőknek, az irányításunk alatt állóknak, hogy jobban végezhessék a munkájukat hatalmas előnyt jelent. Növekedésre, jobb teljesítményre sarkall és erősíti az önbizalmunk, az önállóságunk. Egyre több munkahely él a lehetőséggel, és azon melegében visszacsatol a dolgozóiknak. Ha valami jól sikerül, konkrét és személyre szóló elismeréssel építhetjük tovább a kollégát és a sikert. Ha valami nem sikerül jól, minél előbb korrigáljunk, és álljunk megfelelő pályára. Ez nem kizárólag építő kritikát vagy megdorgálást jelent, lehet ez egy nyugodt hangvételű iránymutatás a munkatárs részére. Ha viszont nincs visszacsatolás, akkor jöhet a káosz. Nem tudják az emberek mit csinálnak jól, rosszul, csak teszik, amit tudnak, aztán majd lesz belőle valami.

Rossz üzenet. Azt hisszük, a digitális korban, amikor nem mindig nézünk a másik szemébe, szépen elsunnyoghatjuk a választ. Gondoljunk a megválaszolatlan e-mail-ekre. Pedig az üzenet itt is negatív: Nem vettelek észre, nem veszlek észre, nem számítasz nekem. Ez a figyelmen kívül hagyás a neten is átmegy. Aczél Petra a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense szerint: "Az újmédia, online kommunikációban a megválaszolatlanul hagyás is válasz, és nincs jó üzenete... Az e-mailek gyors, azonnali, vagy csak pár napos időt engednek a reakcióra, ez után aktualitásukat vesztik, és sértő is lehet a néma fogadtatás." Ha személyesen nekünk szegeznek egy kérdést, arra rendszerint válaszolnunk. Jó, ha ezt az online térben is megtesszük.

Az agyban nincs üresedés. Ha mi nem adunk támpontokat, akkor kitölti magát. Csakhogy visszajelzés nélkül feltételezésekkel, amelyek korántsem biztos, hogy megfelelnek a valóságnak. Hiányozhatnak tények, valamint az ürességeket kipótolják az érzelmek. Inkább negatívak, hiszen visszajelzés hiányában, frusztrálttá válik az ember. És amint a kétely találkozik a sértődöttséggel, elszabadulnak a legvadabb elképzelések. A gondolatainkban nincs vákuum, így jobb, ha mi töltjük fel az információs hézagokat. Kevesebb félreértés, tévképzet és több bizalom a vége.

Kényes kérdések. A fentieken kívül kerülhetünk kínosabb szituációkba. Megbántottunk valakit, esetleg minket sértettek meg. Jobb elébe menni a bocsánatkérésnek vagy a megbocsátásnak és nem a hallgatagság szobra mögé bújni. Mert ez is lóg a levegőben, tisztázatlanul és minél tovább halogatjuk a rendezést, annál elhúzódóbb és mélyebb lesz a válság. Ez ugyan a visszacsatolások kellemetlenebb fajtája, de az biztos, hogy a másik fél vár valamire. A legtöbbször hiába, mert ilyesmikkel nem szeretünk foglalkozni. Ezért van ereje a kezdeményezésnek. Aki meglépi, biztosan nagyobb hatásfokkal tudja rendezni a vitás kérdést, és akár a kapcsolat radikális javulására is számíthat.

Ha az embereket emberszámba vesszük, akkor a visszajelzésnek központi helye van a kommunikációnkban. Meghálálják ezt a kapcsolataink. Legyen az dicséret, korrekciós útmutatás, egy nézeteltérés vagy egyszerűen csak megszólíttattunk és felelnünk kéne. Minden válasz jobb, mintha nincs válasz. Zelei Dávid mondta: "A visszajelzés, a visszacsatolás nem elsősorban a kritika, de minden emberi tevékenység értékének alapja: ez ad kontextust, irányt, motivációt a cselekvéseinknek, nem véletlen, hogy ez a pedagógia egyik legfontosabb része is." Ahogy az emberek megbecsülésének és a velük való kapcsolat minőségének alappillére is.

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor mintegy pozitív visszajelzésként, oszd meg másokkal is a benne foglalt gondolatokat.
Fotó: krakenimages, Unsplash