Álompáros

Mindenki a tökéletes párt és párkapcsolatot keresi

"Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem, valahol a tied mellett van."
(Ashleigh Brilliant)

A párválasztás mindenki számára életbevágó kérdés. Sorsunkat nagyban meghatározza csupán ez az egyetlen döntés. Támogató és boldog kapcsolatunk lesz vagy visszahúzó és nyomorúságos? Szeretünk biztosra menni és keressük a tökéleteset. Miért is keressük a tökéleteset? És egyáltalán létezik tökély a párkapcsolatban?

Maximalista interjú. Kicsit olyan ez, mint egy casting vagy egy állásinterjú. Van egy elképzelés a fejünkben, mit szeretnénk, és ehhez mérten értékeljük a lehetséges kapcsolatokat, embereket. Mije van az illetőnek, mije nincs? Igyekszünk a lehető legtöbb elvárásunknak megfelelő jelöltet találni, és bízunk benne, hogy az ő igényei is emberére találnak bennünk. Azonban ezen a téren is sokkal szigorúbban bánunk másokkal, mint magunkkal. Ha valaki hibázik, akkor ő inkompetens, ha mi, csak tévedtünk. Gyakran elvárjuk, hogy a párunk tökéletes legyen, bár mi magunk sem vagyunk azok. A maximalizmus a párkapcsolatban is elégedetlenséget és feszültséget szül.

Mit megtartani és mit elengedni? Valószínűleg minden követelmény nem fog teljesülni. Ezt tisztázhatjuk is előre magunkkal. Jó, ha tudjuk, az elvárásainkból, mi az, ami valóban fontos a számunkra, és mi az, amiből engedhetünk. Ez lesz a kulcsa annak, hogy összeférhetetlenek leszünk, akik folyamatosan vitáznak vagy kijövünk egymással. Mindenki számára vannak dolgok, amit képes tolerálni, és amit nem. Két véglet van. Belefáradunk a társkeresésbe és minden mindegy alapon fejest ugrunk egy viszonyba. Majd azt érezzük, hogy semmi nem jó, örök elégedetlenek és boldogtalanok vagyunk. A másik, ha úgy indulunk neki, hogy majd idővel megváltoztatjuk a kedvesünket. Olyan lesz, amilyennek én akarom. Hát nem lesz. Az egyetlen, akire hatásunk van, hogy változzon, az saját magunk.

Nem szeretünk dolgozni. Kényelmes vagyunk. Ebben a témában is azt szeretjük, ha egyszerűen minden klappol. Készen kapjuk a társunkat és a vele folytatott viszonyt. A megszerzésén túl nem kell vele foglalkozni, dolgozni. Ez a tévhit még ma is sokakban tartja magát. Minden leépül, lelakottá válik, maradi lesz, ha nem törődünk vele. A környezetünk is változik és benne az ember is. A kapcsolatban élők is formálódnak, külön-külön és együtt is. Ezt a változást nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mert ezzel egyenes arányban a kapcsolatunk is változások kell keresztül menjen. Ha az stagnál, és nem idomul a benne lévő emberekhez, a frissült érzelmeikhez, vágyaikhoz, szükségleteikhez, akkor megindul az eltávolodás.

Ami nem megy, ne erőltessük. Ez ma hatványozottan igaz. Az azonnali eredményeket szeretjük, és ha rögtön nem látjuk őket, akkor nem is foglalkoztat minket tovább az egész. Párkapcsolatban ez úgy mutatkozik meg, hogy nehézségek esetén, inkább továbbállunk, mint megoldást keresnénk. Eddig működött, most meg nem, na csá. Tolerancia és elfogadás nélkül nincs hosszútávú románc. Kellenek a megmérettetések, amelyek mind a jellemünket, mind a párunkkal való összecsiszolódásunkat fejlesztik. Ám ha valami nem eredendően tökéletes, ha erőfeszítést igényel, a jelenkor azt sugallja, álljunk odébb. Így nem kerülhetünk közelebb a tökéleteshez.

Nincs alternatíva. Nem tudjuk elképzelni, hogy kis szépséghibával is nagyszerű életet élhetünk. Mármint párkapcsolati oldalról. Olyan sok dolog tökéletlen körülöttünk, hogy ennek az egynek perfektnek kell lennie. A világ képmutatóbb fele, a média, a reklámok, a celebek nagy része is ezt a megérdemled a legjobbat mentalitást szajkózza. Miért adnánk alább? Igaz, miért érnénk be a másodikkal, ha az elsőt is megkaphatjuk? Mondjuk azért, mert néha lehet, hogy a második sokkal jobb nekünk, mint az első. És bár nem úgy tűnt első blikkre, de nekünk ez a második lesz az első, az igazi. Mert ízlések és pofonok, amint az emberek is, mind egyéniek. És ha mások határozzák meg a mércémet, akkor talán soha nem találom meg azt, aki minden hibájával együtt is, tökéletes párom lehet.

Csalóka a napfény. Ami ma tökéletesnek hat, az holnap elveszíti a ragyogását. Amivel ma elégedettek vagyunk, holnap a kukába hajítjuk. Kereshetjük a tökéleteset, de az csak abban a pillanatban az. Eltelik egy kis idő, hoz egy kis változást, és máris másként tekintünk rá. Megtalálhatjuk az eszményi párt, de ugyanúgy el is veszíthetjük. Mert a párkapcsolat bonyolultabb, téren és időn átívelő közös élmény. Talán az elég jó is jó alap ahhoz, hogy ezen az utazáson együtt alakítsuk tökéletesebbé. Ugyan sosem lesz tökéletes, de annak tűnhet, megközelítheti és boldoggá tehet. Mindkettőnket. Amint azt Gelong Thubten is megfogalmazta: "Tökéletes párkapcsolat nem létezik. Csupán annyit tehetünk, hogy tudatosan eldöntjük, hogy belefektetjük a kellő munkát. A párkapcsolat nem állandósult dolog, tenni kell érte."

Ha tetszett a poszt, akkor legyen még több örömöd a (majdnem) tökéletes párkapcsolatodban. És látogass el az oldalra rendszeresen, a frissülő, új bejegyzésekért.
Kép: Stephanie Ghesquier, Pixabay