Barátságtalan barátok

Érdekemberek, akiknek addig vagyunk fontosak, amíg megkapják tőlünk, amit akarnak

"Sok olyan ember van, aki a barátságot saját maga érvényesülésére, különböző előnyök megszerzésére használja föl; tehát tévesen értelmezi." (Jozef Pribilinec)

Kapcsolatainkat az érdekek működtetik. Általában akarunk valakitől valamit. A boltostól udvarias kiszolgálást, a munkatársainktól együttműködést, a főnöktől emberséges bánásmódot, az orvostól gyógyulást, a párunktól gyengédséget, figyelmet. A világ ilyen szerteágazó palettaként működteti az emberi interakciókat. De vannak emberek, akiknél mégis kilóg a lóláb. Érezhetően akkor vagyunk fontosak nekik, ha szeretnének elérni nálunk valamit.

Hanyag haverság. Feltűnik egy rég nem látott barátunk. Felhív, kedélyesen érdeklődik rólunk, de érezzük, hogy valami nincs rendben. Van egy feszültség, egy távolságtartás a beszélgetésben. Ez valahol természetes, hiszen jó ideje nem találkoztunk, nem beszéltünk és az motoszkál a fejünkben, hogy miért most hívott? Mi az oka? Elképzelhető, hogy kezébe került egy valamikori közös fénykép, eszébe jutottunk és a nosztalgia okán felkeresett. Ennyi és nem több. De az is lehet, hogy egyéb indoka is van. Utóbbi gyorsan kiderül, mert gyakran a formális "hogy vagy" témán gyorsan túljutunk. Már eközben is érezhetjük, hogy nem igazán érdekli a válaszunk, mert nagyon nem reagál az általunk mondottakra. Nem kérdez vissza, nem kíváncsi a mélységekre, csak hümmög és nyugtáz. Mint, aki alig várja, hogy túljusson ezen a kötelezően illendő szakaszon és rátérhessen a lényegre. Aztán rá is tér. Talán eladni akar nekünk valamit vagy a szaktudásunkra tart igényt vagy bármi más.

Barátság akkor és most. A szép az egészben, hogy ott húzódik a háttérben a barátság árnyéka. Nem feltétlenül szimpatizálunk a helyzettel, de anno valóban barátok voltunk. Nem akarunk udvariatlanok lenni ezért meghallgatjuk és igyekszünk együttműködni. Közben azon agyalunk, miként zárhatnánk rövidre a dolgot. Az is megesik, hogy az illető nyíltan a barátság kötelékére hivatkozik. Ez érzelmileg nyomós érv. Ám ne felejtsük el, hogy ma van-e valóságalapja. Lehet, hogy egy régi nagyon jó barátunkról van szó, akivel sülve-főve együtt voltunk a múltban. Egy barátság megőrzése azonban kettőn áll. Ha mindkét fél hagyja leépülni, akkor valószínűleg nem véletlenül mentek el egymás mellett. Így egy kicsit esetlen a nagy barátság szentélyére hivatkozni. Ha volt köztünk egy folyamatos kapcsolat, még ha az felületes is, évenként párszor beszéltünk telefonon, váltottunk pár üzenetet, akkor elmondható, hogy legalább egy minimális érdeklődés fennmaradt, akkor jogos barátságról beszélni. Ellenben, ha az illető erre céloz és közben semmit sem tud rólunk, és mi sem róla, akkor az porhintés csupán.

A frissítés hiánya. Még jobb, ha netalán meg is akarja mondani, hogy nekünk mi a jó. Akar tőlünk valamit és abba az irányba terelgeti a társalgást. Neked szükséged van erre, együtt megcsinálhatnánk, te ebben nagyon jó vagy és hasonlók. Akár igaza is lehet, de akár manipulálhat is. Ha nincs tisztában a jelen életünkkel, a múltból táplálkoznak az érvei. Lehet, már nem relevánsak, mert közben annyira megváltoztunk. Tényleg nagyon érdekelt a sportolás, de manapság már nem olyan fontos a számunkra. Szerettük az állatokat, de elköltöztünk és az új helyen nem tudunk kutyát tartani. Korábban dolgoztunk burkolóként de már váltottunk és túladtunk a szerszámainkon. Csupa aktuális információ rólunk, aminek ő nincs a tudatában. Egyszerűen azért, mert elvesztünk egymás szemében és most sem fordít kellő időt arra, hogy előzetesen tájékozódjon. Csak a saját nézőpontjából közelít és biztos benne, ez nekünk is tökéletesen megfelel.

Megfelelő megoldás. Hogy kezeljük a helyzetet, rendezzük a gondolatainkat. Legyünk magunkkal és az adott kapcsolattal tisztába. Mennyit ér számunkra ez az ember? Jelent még valamit a barátságunk? Ma is fontos ez a kapcsolat? Ezek ismeretében húzzuk meg a határt, eddig és ne tovább! Nem kell bántónak lennünk, de legyünk határozottak. Ha nem értünk vele egyet, utasítsuk el és kérjük meg, hogy ezt tartsa tiszteletben. Olykor kitartóan igyekszik az érzelmeinkre hatni és elbizonytalanítani. Ne engedjünk a bűntudatkeltésnek. Maradjunk csak meg az általunk kijelölt határvonalnál. Bizonyára ismerősünk csalódott lesz, esetleg meg is bántódik. Ezt már neki kell magában lerendeznie. Érdekes módon az ilyen típusú emberek idővel elfelejtik a történteket. Vagy legalábbis nem foglalkoznak vele, mert ha jön egy újabb nagyszerű alkalom, ami miatt lesz indíttatása felhívni minket, akkor meg fogja tenni, mintha mi se történt volna. Némileg keményebb a dolgunk, ha a vér szerinti rokonaink közt van olyan, aki sosem néz felénk, sosem érdeklődök irántunk, sosem törődik velünk, bezzeg, ha valamit kölcsön akar kérni, akkor rögvest megjelenik. Őket a rokoni kötelék miatt nehezebb elutasítani, talán azt is mondhatjuk nem is akarjuk, mert bízunk benne, talán majd most megváltozik a hozzáállása irántunk. Lehetünk elnézők vele, de azt azért tudjuk, hogy egy szívesség valószínűleg nem zökkenti ki a személyiségjegyeiből.

Mindannyian akarunk valamit a másiktól. Ilyen a természetünk. De akkor lesz jó egy kapcsolat, amikor nem érezzük benne ezt egyoldalúan. Hogy mi kihasználunk valakit vagy minket kihasználnak. Egyes közeli ismerősök, barátok vissza akarnak élni a jóhiszeműségünkkel és a jóindulatunkkal. Mi döntjük el, meddig engedjük nekik, hogy befolyással bírjanak ránk. Ha ez a hatás negatív, akkor jobb minél hamarabb és minél szilárdabb határt szabni és kitartani mellette. Segítsen ebben Agatha Christie állásfoglalása: "Egy csomó embert a barátai mérgeznek meg. Van egy bizonyos kérdés, amit néha fel kell tennünk magunknak: - Mikor nem barát egy barát?"

Ha tetszett ez a bejegyzés, mérlegeld, hogy vannak-e olyan barátnak látszó barátaid, akik inkább manipulálnak, mint támogatnak!

Fotó: katemangostar, freepik