Buligyilkosok
Az ember, aki túl sokat tudott (és társai)
"Nagyon nehéz hosszan kedvelni egy olyan férfit, aki mindent egy kicsit jobban tud csinálni, mint magunk." (Agatha Christie)
A mindent tudó. A minden jobban tudó. A mindent is jobban tudó. Ismerős figura? Bosszantó alak, igaz? És nem ő az egyetlen.
Amikor megöltem a partit. Pár hete a feleségem jóvoltából beneveztünk egy filmes tematikájú kvízestre. Jó mókának és kellemes időtöltésnek ígérkezett. Csakhogy nem mindenki számára lett az. Évtizedek óta nagy szenvedélyen a mozi és a filmek. Annak idején, amíg csak nyomtatott sajtó létezett, egy rakás újságot olvastam a témában. Tanultam is róla és manapság is követem a filmvilág eseményeit. És filmeket is nézek persze. Ahhoz a generációhoz tartozom, aki képes a kedvenc, meghatározó filmjeiből idézgetni. Munka közben, ha írok, mint most is, a leggyakrabban eredeti filmzenéket hallgatok. Az ilyesmi nem múlik el nyomtalanul. Igazából a kvízesten versengő csapatoknak nem volt sok esélyük. Az elején az élre törtünk és az előnyünket azt est végéig folyamatosan növeltük. Nagy fölénnyel zártuk a megmérettetést. Így már nem olyan jó móka az egész. Magam is kicsit cikinek éreztem. Azért meg különösen, hogy a nagy részét one man showként vittem végig. Tudtam, hogy tudom a választ vagy esetleg kizárásos alapon meg tudom válaszolni, s mivel számított a gyorsaság is a pontszerzésnél, hát gyorsan és egyedül döntöttem. Mit nekem csapatmunka! Mindezzel ki is nyírtam a bulit. Megállapodtunk a családdal, hogy többet ilyen témakörű kvízen nem veszünk részt.
A mindentudók. Azért az élet számtalan területén nem vagyok ennyire magabiztos és egoista. Felőlem egész nyugodtan érvényesülhetnek a többiek. De biztos találkoztunk már olyan emberrel, aki igyekezett magát minél inkább előtérbe tolni. Ő a mindenhez értő, mindent tudó, mindenről karizmatikus véleménnyel rendelkező fickó. A brit A hivatal sorozat David Brentje vagy az amerikai változat Michael Scottja karikatúraszerűen cinkes példái ennek az alaknak. Ők ugyan a megállíthatatlan szereplési mániájuk következtében akarnak mindenhol ott lenni, mindenben benne lenni. És nem riadnak vissza a hazugságoktól sem, tekintet nélkül a következményekre, amely rendszerint valami rém kellemetlen és kínos végkifejletet jelent. Az élet nem ennyire túlzó. Az emberek próbálják elviselni a hangadókat. Vagy mert nagy tudást tulajdonítanak nekik vagy a határozottságuk és lehengerlő stílusuk miatt. Utóbbi inkább úthenger stílus, mert a környezetüket a földbe döngölik. A tudásuk és világlátásuk lehet nagy, de valószínűleg ők sem tévedhetetlenek és nem minden megnyilvánulásuk egyenlő egy felsőbbrendű kinyilatkoztatással. Hitük szerintünk, nekik mindig mindenben igazuk van. Mert az álláspontjuk az, hogy az élet egy folyamatos licit. A tétet tovább kell emelni a nyerésig. Ezért az övék az utolsó szó, a legjobb sztori, a tökéletes tanács. Ennél kevesebbel nem érik be.
A hangadók nem feltétlen vezetők. Biztos mindenkinek vannak gyermekkorból származó emléktöredékei. Egy momentum, egy érzés, egy pillanat, ami valamiért megragadt a múltból. Talán a kontextus is hiányzik, csak egy erős emlék él bennünk. Így vagyok a nagymamám kapcsán, aki egyszer azt mondta nekem: "ha mindig az van, amit te akarsz, akkor sosem fog senki barátkozni veled". Fogalmam sincs miért mondta, nem emlékszem, hogy akaratos lettem volna, de még az is lehet, ám az intelme ma is a fülembe cseng. Már fiatal korban megmutatkoznak a vezetői adottságok. Aki köré odagyűlnek a többiek a suliban, annak adnak a szavára. De ez nem ugyanaz, mint leuralni a környezetünket, éltetni a saját nagyságunkat. Ha azok a típusok vagyunk, akik okoskodnak, előbb-utóbb csak azok maradnak meg körülöttünk, akiknek ez kell. A gyengébb jelleműek, az irányításra vágyók, akik hallgatnak, tűrnek, elviselnek. A többiek inkább elkerülnek, mert irritálónak tartanak. Elegük lesz az állandó kijavításokból, a rálicitálásokból, a sok szövegelésből.
Figyelem, figyelem! A valóban okos és nagy tudással rendelkezőknek nincs szükségük okoskodásra. Ők nem fitogtatják a tudásukat, nekik az megvan és ha valóban kell, akkor előhúzzák. A bizonytalanok, a szeretetre vágyók, a figyelemre éhesek azok, akiknek le kell tarolniuk másokat. Az érdeklődés középpontjába kell kerülniük. Ez jelenti a fontosságukat. A mások feletti győzelem. A figyelem egy kulcs ezen személyiségeknél. Valószínű az őszinte érdeklődés hiányában érzik a késztetést, hogy felhívják magukra a figyelmet, hogy kiprovokálják ezt. Ha ide nárcisztikus vonások is társulnak, akkor még inkább beleszerelmesednek önmagukba. A magánszám soha nem ér véget, hiszen velük soha nem lehet betelni. Nem jó ilyen emberek mellett lenni, mert az értéktelenség érzetét keltik. Nem tudunk semmit, nem tudunk semmit jól. Ezt rendszeresen meg is kapjuk lekezelés formájában. Mellettük nem jutunk szóhoz, mert azt minek is, hiszen mi jót nem tudunk mondani, rosszat meg felesleges. Az csak újabb kijavítást és leszólást szül.
A buligyilkosok természetesen más tulajdonságokkal is meg lehetnek áldva. Vannak köztük olyanok, akik minden találkozáskor lehúzzák a kedélyállapotunkat a folytonos panaszkodásukkal. Vannak, akik mindenen képesek besértődni, a legapróbb hülyeségen is és náluk minden bolha hamarosan elefánttá változik. Vannak, akik szándékosan, mintegy poénból rontják el a többiek hangulatát, szórakozását, oda nem illő témákkal, cselekedetekkel. Vannak, akik lazuláskor sem tudnak ellazulni, mert másutt jár az agyuk, aggódnak a holnap miatt és minket is arra ösztökélnek, hogy aggódnunk kellene bulizás helyett. Mi vajon hova tartozunk? Ha elmegyünk valahova, akkor a többiek menekülnek előlünk? Meg se hívnak, nehogy esélyünk legyen kinyírni a mulatozást? A legtöbben középutasok vagyunk, nem szélsőségesek. Nincs feltűnési viszketegségünk, magamutogató szenvedélyünk, állandó közlési vágyunk. Addig jó nekünk, addig örömmel látnak minket. Nem úgy a Kalocsa Róza által emlegetett típust: Nagy csomó ember van, kik minden dolognál rögtön kéznél vannak tanácsadásukkal, akár kell, akár nem. Ők másoknál mindent jobban tudnak, azt hiszik, hogy mindenbe belebeszélhetnek, még olyan dolgoknál is, mihez semmit sem értenek. Ilyen, a saját véleményük szerint csalhatatlan, okos emberek a legkiállhatatlanabb tagjai a társaságnak."
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor nézz magadba mélyen! Van valamilyen buligyilkos tulajdonságod? De őszintén!
Fotó: benziox, magnific
Ajánlok még néhány cikket a figyelmedbe figyelem és kommunikáció témakörben.
Harc a figyelmünkért - Minden nekünk és értünk van… főleg, ha anyagilag megéri
Ne szólj szám - A csend szerepe a beszélgetésekben
Viszlát udvariasság! - Valóban felesleges időpazarlás manapság illedelmesnek lenni?