Első a hozzáállás

A szakértelem előnyt élvez, míg a hozzáállásról megfeledkezünk

Mindenki szakértőket keres. Megnézünk egy álláshirdetést, és olyan elvárásokat olvashatunk benne, mint tapasztalat, végzettség, nyelvtudás, jó kommunikációs és problémamegoldó képesség. Az egyre specifikusabb munkák világában ezek érthető feltételek, de egy lényegi elem kimarad belőle, a hozzáállás.

A jól elvégzett munka a megfelelő hozzáállással kezdődik. Semmit sem ér egy jó szakember, aki nem elég lelkiismeretes és a kezéből kiadott végtermék csapnivaló. Lehetünk papíron vagy elvi alapon magasan képzettek, ha ezt nem tudjuk kihasználni. És nem azért, mert képtelenek lennénk rá, hanem azért, mert lusták, nemtörődömök, hanyagok vagyunk. Felelőtlen pocsékolás, amikor a bennünk lévő értékek nem tudnak kiszabadulni és mások szolgálatába állni, a slendriánságunk miatt. Önmagában az élethez is kell egy egészséges hozzáállás. Különben elhagyjuk magunkat, nem gondozzuk a kapcsolatainkat, nem foglalkozunk a családunkkal. A jó attitűd aranyat ér, mint a májusi eső.

A láthatatlan kincs. Egy diplománál sokkal kevésbé látványos dologról beszélünk. Egy felvételi elbeszélgetés során talán nem is derül ennek megléte vagy hiánya. Ha rákérdezünk az illető hozzáállására, biztosan bizonygatást kapunk válaszul. "Persze, naná, hogy lelkiismeretes és alapos vagyok." Naná, hogy mindenki ezt állítaná. Az már csak később derül ki, hogy ez fedi-e a valóságot. Igazából, mivel ez nehezen mérhető tulajdonság, nem is kérnek papírt róla, nem alapkövetelmény, nem fordítunk túl sok gondot rá. Minek, ha nem kell. Aki ennek ellenére rendelkezik vele, vagy a közösségét ennek szellemére építi, az nem csupán egy jó tulajdonságot nyer vele.

Többet tenni, mint az átlag. Induljunk ki abból, hogy gyakorta elég behúzni a kötelezőt és jók vagyunk. Megválaszolni, legyártani, megcsinálni, leszállítani, ellenőrizni, rendezni, megbeszélni, kiosztani, legyen bármi is a feladatunk. Szigorúan ügyelünk, hogy ne lépjük át a munkaköri határainkat, mert a végén még elvárják tőlünk. Mikor tettünk túl legutóbb magunkon? Nem kell feltétlenül a melóra gondolni, történthez ez a magánszféránkban is. Amikor önzetlenül segítünk, amikor felvállalunk valamit, vagy képviselünk egy jó ügyet, akkor épp azt a többet tesszük, amit alapból nem várnak el tőlünk, mégis, akiket érint, azoknak nagyon jól fog esni. Mert törődnek velük. Lehet ez egy olyan apróság, mint amikor nem pattintunk le valakit azzal, hogy ez nem az én hatásköröm, hanem utána nézünk kié és útba igazítjuk. Nem kapunk érte jutalmat, nem léptetnek elő, de ha ezek hiányában nem is csinálunk semmit, akkor az régen rossz.

Jót, jobbat, legjobbat. Egyszerű szituáció, mindenki behelyettesítheti azzal a területtel, szolgáltatással, amivel szeretné. Adott egy eladó, szolgáltató, akinek elmondjuk neki mit szeretnénk, ő tisztáz még pár kérdést, majd felvázolja, hogy a paraméterek alapján mit tud nyújtani, milyen határidővel és ez ennyibe fog kerülni. És adott egy másik eladó, szolgáltató, akinek szintén elmondjuk, hogy mit szeretnénk és ő is tesz fel kérdéseket. Aztán megosztja velünk, hol lenne érdemes változtatni a tervünkön, mi nem fog működni, mi működhetne jobban, és ezek megbeszélése után készíti el az ajánlatát. Mindketten tökéletesen végzik a munkájukat. Azonban az egyik esetben csak az számít az értékesítő kollégának, hogy a vevő akaratát összepárosítsa a cégénél lévő opciókkal. Se több, se kevesebb. Hogy a vevő elégedett lesz-e, az már nem az ő dolga. A másik esetben a fő szempont, hogy a vevő ne csak megvegye a terméket, szolgáltatást, hanem az a lehető legmegfelelőbben is szolgálja az igényeit. Végeredmény tekintetében nem mindegy, hogy szolgáltatunk vagy szolgálunk.

Középpontban az ember. Kimagasló hozzáállással a jellemesség alapvetően erősödik. Olyan értékekre gondoljunk, mint becsület, tisztesség, tisztelet, lojalitás, bizalom. Ha megnézzük, ezek mindegyike embertársainkhoz köthető jellemző. Magunkhoz is kapcsolhatjuk, mert lényeges, miként bánunk saját személyünkkel, de másokhoz is ezek a szálak fűznek. Vagy éppen nem fűznek, ha nem vagyunk velük tisztességesek, átverjük és bántjuk őket. Amikor egy közösségben, lehet az munkahely, család, baráti kör, kellő gondossággal állunk az emberekhez, akkor fokozódik a bizalom és az elkötelezettség. A helyes hozzáállás aztán képes magával hozni a jobb kommunikációt, a bővülő szaktudást, az eredményesség növekedését, az elégedettség, a jó közérzet erősödését. Ki ne szeretne olyan közeg része lenni, ahol elfogadják, megbecsülik és kiállnak mellette. Minden emberileg magasan rendezett környezet, pozitív hatással van a teljes közösség életére.

Mindenképp megéri jobban odafigyelni a hozzáállásra. Aki akar jobb szülő lenni, vagy jobb férj, vagy jobb feleség, vagy jobb munkatárs, az előnyösebb helyzetben van a boldogsága és boldogulása tekintetében, mint aki csak szülő akar lenni, vagy férj, vagy feleség, vagy munkatárs. Az akarat, hogy a legjobbat nyújtsam, amit tudok, túlmutat a jelenlegi képességeimen és tudásomon. Utóbbiak fejleszthetők, ha megvan a szándék. De a szándék nem hagyható ki a képletből. A változás, a jobbítás és a minőség szekerének igáslova a lelkiismeretes hozzáállás. Ahogy azt Winston Churchill megfogalmazta: "A hozzáállás egy egyszerű dolog, de amit tesz, az megváltoztatja a helyzetet." Meg a cégünket. Meg a környezetünket. Meg közérzetünket. Meg az életünket. És így tovább...

Ha tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is a benne foglalt gondolatokat. És kövesd figyelemmel az új bejegyzéseket.
Fotó: Fox, Pexels