Elvenni és elválni

Lejárt a házasság szavatossága?

"A legtöbb házasság válással végződik. Kezdetben mindenki rózsaszínű felhőn lebeg. Amikor azonban már nem olyan hevesek az érzelmeik, rá kell ébredniük, hogy a hétköznapok valóságával nem tudnak mit kezdeni." (Cathy Williams)

Mintha a házasság fénye megkopott volna egy kissé. Ódivatú intézménnyé vált, amelyet talán azok sem vesznek mindig elég komolyan, akik belevágnak. Kell ez még nekünk egyáltalán, vagy csak átmeneti állapot képez a válásig tartó úton?

Lakodalom van a mi utcánkban. A múlt hétvégén részese voltam egy aranylakodalomnak a családunkban. 50 elképesztő év egy házasságban! Szép hosszú időszak. Vélhetően nem csak szép, de hosszú az biztos. Ennyi évet leélni egymás mellett jóban rosszban hatalmas teljesítmény. Lehet a nyomába lépni bár az a helyzet, ma ennek inkább az ellenkezőjét látom. Gyakran 5 évet sem bírnak ki a házastársak, nemhogy 50-et. Válás, válás, válás, zsákszámra. Mintha a házasság természetes velejárója lenne a válás. Végül is, ami felszáll, az egyszer le is, nem igaz? Nem akarok ítélkezni senki felett, aki elvált. Csupán elmélkedni arról, hogy van még létjogosultsága a házasságnak?

Közös teherviselés. Az élet viharaiban jobb, ha nem egyedül vagyunk, ha van egy társunk. Csakhogy a nagy szerelem sosem tart örökké. (Szélsőséges esetekben a sziporkázóan rongyrázó lakodalmat követő elmúlik.) De a nagy érzelmek átalakulhatnak szeretetté, amely erős kötődést képes kialakítani. Ha ez az transzformáció nincs meg, akkor a felek eltávolodnak és képbe kerülhet a válás. Nem feltétlenül kívül kell keresni a bomlasztó erőket. Eléggé próbára teszi a házasságot, ha eltolódik a mérleg nyelve és nem egyenlő teher hárul a felekre. Ez jellemző családi vonás. Főként gyerekek mellett. A lurkók csodálatosak, de jó pár évre szükségeltetik, amíg megállnak a lábukon. És ez a házasfelekre felelősséget hárít. Szállítgatni őket, ellátni, mosni rájuk, foglalkozni, tanulni velük, ápolni őket, ha betegek. Ez szinte egy teljes állású munka. Ha nem osztoznak a feladatokon igazságosan, mert mondjuk egyikük munkája ezt nem teszi lehetővé, akkor a másiknak valószínűleg fel kell adnia valamit az életében. Például a karrierjét. Stohl András a harmadik válását követően beszélt róla, hogy az ő házasságai 10-12 évet bírnak ki. Az életmódja miatt nem maradnak életben a kapcsolatai. Hiába hatalmas a szerelem, ha az ember az év nagy részében esténként nincs otthon és egy sor elköteleződése van. Az egyikük extrém karrierje miatt, a másiknak fel kell adnia a klasszikus házasélettel kapcsolatos elvárását. De létezik egyáltalán a klasszikus házasélet?

Született feleségek és férjek. Megint a régi módi, ahol a nő helye otthon van. Vásároljon be, takarítson, mosson, azaz feleljen a háztartásért, nevelje a gyerekeket és várja meleg vacsorával a családfenntartó férjét. Ez már a múlt. Lényegesen kiegyensúlyozottabb családon belül a nemek közti feladatmegosztás. Ez az érdekes cikk, azt fejtegeti, miként csökkent a különbség a férfiak és nők által elvégzett házimunkák időtartama között. Persze nem kizárólag azért, mert a pasik többet vállalnak. Külön kitér a szerző arra is, hogy valós az a stresszor, ami a háztartás összetartására irányul. Képben lenni minden kisebb és nagyobb dologgal. Tudni, hogy mit, mikor kell befizetni, elintézni, mit kell bevásárolni, mikor, hova kell vinni a gyereket és bármi, ami a családi élet gördülékeny működését segíti. Ez rengeteg szervezést, energiát, időt igényel. Kissé elkanyarodtunk, bár a házasság egyik megkeserítője lehet, ha az egyik fél úgy véli túl sokat vállal. Túl sokat áldoz fel és számára az otthoni teendők maradnak, míg társa vígan éli karrierista életét. Érdemes ezeket megbeszélni, ahogy minden mást is, mielőtt még rágörcsölünk és az a kapcsolat rovására megy.

Ha nem patent, szétpatentolunk. Manapság könnyebben döntünk a válás mellett. Az erre szakosodott jogászok segítenek eligazodni, szétosztani, kiforgatni, kinek mire van igénye. (A Házassági történet című film kellően alaposan bemutatja, milyen, amikor az ügyvédi látásmód uralkodóvá válik a válás során.) De alapból olyan mobilizált világban élünk, ahol folyton azt éreztetik velünk, minek várni, felesleges próbálkozni, hagyjuk az egészet, lépjünk tovább. Még ha a továbblépés nem annyira egyszerű, de maga a kilepés a kapcsolatból az. Van, hogy tényleg ez a legjobb megoldás. Ám amikor megérezzük az eltávolodást, akkor már egyből fel is adjuk a dolgot? Legbelül elengedjük? Még ugyan elmegyünk a párterápiára, mert megígértük, de már nem tesszük oda magunkat. Legszívesebben mennénk már elfele. Sokan eleve össze sem hazásodnak. Mert minek is? Ha válunk, akkor csak bonyolódik az ügy. Szépen vagyunk, ha már az elején így állunk hozzá. Igaz, van egy társadalmilag ratifikált minta is. A tessék elválni, hiszen mindenki elválik etalonja. Ezt látjuk, halljuk, olvassuk, ezért a mag elültetődik a fejünkben. Aztán amikor jön egy magánéleti krízis, az egyik fő válaszunk a rengeteg példaként látott válás. Ó, hát ők is elváltak, meg ők is. Olyanok is, akikre valamiért felnézünk. És ha ők is vállnak, akkor mi miért ne tehetnénk? Ez a sok válás mentálisan könnyebbé teszi meghozni a döntést. Sokan csinálják, biztos nem tévednek.

Fogalmam sincs, hogy ebben a kérdésben, ki téved és ki nem. De azt tudom, hogy akármibe is fogunk, a tartós sikerhez időre és erőfeszítésre van szükség. Ebben lesznek könnyebb és nehezebb időszakok, kihívások. Miért épp a házassággal lenne ez másképp? Az évekig vagy évtizedekig tartó házasságnak az egyik leglényegesebb eleme, ha nem válunk el. Az már egy másik kérdés, hogy ezen felül beletesszük-e a "munkát", hogy ez egy igazán jó házasság legyen. A mi kapcsolatunk, a mi házasságunk, tehát a mi döntésünk, mit teszünk. Amint azt Lynn Barber megfogalmazta: "Úgy vélem, ha valaki mások elvárásai szerint akarja élni a házasságát, az bolond. E nélkül is épp elég nehéz együtt maradni egy életen át - mert végül is ez lenne a cél, nem igaz? Egy házasság akkor jó, ha mindkét fél jól érzi magát benne."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor mérlegeld, hogy tehetnél-e valamit, hogy jobb legyen a házasságod (párkapcsolatod)? Mi az?

Fotók: prostooleh, magnific

Találsz még egyéb párkapcsolattal és házassággal foglalkozó cikkeket. Olvasd el ezeket is!

Egy életen át együtt - Mit ad számunkra, ha kitartunk egymás mellett?

Párkapcsolati leckék - A szakítás utáni jobb élet lehetősége

Elfelejtett randevúk - Mikor randiztunk utoljára egy jót?

Együtt vagy külön? - Olykor a legnagyobb jóakarat ellenére sem menthető meg a párkapcsolat