Ígérgetők

Akik nem tudják betartani az ígéreteiket (és akik nem is akarják)

Tegye a szívére a kezét, aki még sosem szegte meg az ígéretét. Ez a legjobb szándékunk ellenére is időnként megesik. De mi a helyzet azokkal, akik szinte sosem tartják be az ígéretüket? Az adott szó megszegése komolyan aláássa a kapcsolatokat, és szépen mérgezi az emberek lelkét. Később nyilvánvalóvá válik, mégis jellemzően sokáig tart, míg az emberek megszabadulnak ezektől a kapcsolatoktól.

Csak még egyszer utoljára. Ismerős csengésű mértékletes könyörgő mondat. A kimondója nem először éli át ezt a helyzetet. És valószínűleg nem is utoljára. Így többedjére az is gyanítható, hogy egy percig sem gondolja komolyan. Az ezerszer lejátszott hitegetés egy újabb fejezete. Aki érezte már milyen, ha a penge a nyakán van, az bizonyára találkozott ezzel. Egy párkapcsolati krízisben megígérünk mindent a párunknak, csak adjon még egy esélyt. Egy munkahelyen megígérünk mindent a munkatársaknak, csak most ezt a határidőt még húzzuk be. Abban a felfokozott pillanatban jó ötletnek tűnik az alkudozás. És hatásos is, az illető marad, kapunk még egy sanszot, és ezzel meg is oldódott az akut problémánk. De sokszor hibádzik a valós következmény.

Idő kérdése. Az ilyen típusú cégek és emberek a végtelenségig elmennek. A lelkiismeretünkre apellálnak, illetve a megszokottra való igényünkre. A legtöbben nehezen változtatunk, lépünk, és ezzel ők is tisztában vannak. Megnyílik a kapu, hogy kihasználhassanak minket. És meg is teszik. A kérdés az, meddig hiszünk nekik? Pontosabban, nem hiszünk nekik. Tehát a helyes kérdés az, mikor fogy el a béketűrésünk, mikor állunk fel? A durva, hogy sokáig fenntartható ez az állapot, de amikor kiborul a bili, akkor a legtöbb esetben már nincs visszaút. Helyrehozhatatlanul megromlik a kapcsolat. Addigra a becsapott fél már döntött, és nem kíván többé a másiktól semmit. A kulcs az idő mindkét oldalon. Az ígérgetők az adott pillanatban időt akarnak nyerni. A palira vettek pedig idővel faképnél hagyják őket.

Ideiglenes változás. Amikor az illetőt megérinti a lehetséges veszteség szele, akkor átmenetileg beállhat némi változás. Elkezd odafigyelni a viselkedésére, igyekszik figyelmesebb lenni, mintegy kiengesztelve a másikat. De ez nem tartható fenn hosszútávon, hiszen nagyon nehéz levetkőzni a személyiségjegyeinket. Ha egy párkapcsolatot nézünk, akkor ideig óráig működik ez az új felállás. Amint azonban csökken a nyomás, távolodik a válság, úgy csökken a lelkesedés is és áll vissza minden a régi kerékvágásba. Továbbra sincs hosszútávú terv, csak a most van. Most tartsam meg, most legyek jó vele. Ha egy kapcsolatban nem számolunk a holnappal, akkor ez a hozzáállásunk komolyságán is kiütközik. Céges szinten pedig, ha a kultúrában el van ültetve az embereket lebecsülő bánásmód, akkor esélytelen megtartani a szavunkat. Csak a napi túlélésre lehet játszani.

Kompenzáció. Az ígérgetők közt él az a tévhit, hogy tudnak kompenzálni. Egy kis ajándék a kedvesnek, túlóra pénzt a dolgozónak. Alkalomszerűen ez is működik. De van az a határ, amelyet átlépve már mit sem érnek. Amikor nem értékelik bennünk az embert, és nem érzünk egy fikarcnyi emberséget, megbecsültséget sem, akkor az ellentételezésnek szaga van. Messziről bűzlik, hogy ez csak manipuláció. Ahogy érzelmileg manipulálnak a kérlelő szavakkal, úgy próbálnak megvesztegetni egyéb dolgokkal. Túl átlátszó és nem őszinte megoldás, amelyen a legtöbben átlátnak. A befolyásolás valóban sikerrel jár. Csak épp ellenkező hatást vált ki. A lojalitást csökkenti, az eltávolodást, elhidegülést növeli.

Drámai fordulat. A tartós változáshoz igazi dráma kell. Egy faképnél hagyás, egy bevágott ajtó, a kiemelkedő munkatársak kilépése. A szokásos viták és az azt követő ígérgetések nem elegek. Kell az erőteljes arculcsapás. Akkor van tétje, ha valódi veszteséget könyvelhetünk el. Amikor a saját bőrünkön érezzük a tetteink következményeinek negatív súlyát. Így vagyunk összecsavarozva, feszítjük a húrt, amíg lehet. Csak a kiütés teszi lehetővé, hogy tisztán lássunk. Amikor magunkra maradunk, akkor értékelünk és akkor vagyunk képesek valódi változásra. De még ez sem garancia arra, hogy meg is tesszük. De képessé válunk rá, és ez jó kiindulópont.

Minden alaptalan ígéret szimpla hazugság. Ha az ígérgetők táborába tartozunk, tudjuk, hogy a felelőtlen kijelentéseink egyesével tesznek minket egyre megbízhatatlanabbá. Játszunk az emberekkel, de ezt nem tehetjük büntetlenül örökké. A fagyi vissza fog nyalni valamikor. Ha pedig benne csücsülünk egy olyan kapcsolatban, ahol minket hitegetnek folyton, akkor gondolkozzunk el rajta, hogy mikor akarunk kilépni belőle? Mennyi időt vesztegetünk el egy manipulátorra? A vége úgyis az, hogy elhagyjuk. Nekünk kell jobban megbecsülnünk magunkat, és nem a végletekig hagyni, hogy visszaéljenek a jóindulatunkkal. Ne feledjük John Irving szavait: "A biztonságérzetet a megtartott ígéretek számával mérik."

Ha tetszett ez a poszt, akkor csak úgy ígérgess, ha be is tudod tartani. 
Fotó: benzoix, ViDIstudio, freepik