Iskolakezdési őrület
A tanévkezdés egyaránt feladja a leckét gyereknek és szülőnek
"Micsoda képmutatás azt várni a gyerekektől, hogy fehér ingben ünnepeljék a nyaralás végét és az iskola kezdetét?" (Horn György)
Idén is elstartolt a suli szeptember elsején. Ez nem kellene, hogy váratlanul érjen minket, mégis furcsa volt látni a reggeli őrületet. Nem is a gyerekeket éreztem gyenge láncszemnek, hanem a szülőket. Elnéztem az autókban ülő, türelmetlen, tolakodó, szabálytalankodó sofőröket, meg a zebrán át nem engedett káromkodó anyukát és arra gondoltam, hogy ennyi mindenkinek elgurult a gyógyszere? Az iskolai szezon kezdetétől hirtelen begőzöltek az emberek?
Váltsunk fokozatot! Más tempóhoz, más időbeosztáshoz szoktunk a nyári hónapok alatt. Újra visszakerültünk a kerékvágásba, ahol magunkon kívül a kölykökről is gondoskodni kell reggelente. Nos, ez nem megy némi változtatás nélkül. Az egyik ilyen apró lépés, ha kicsit korábban kelünk. Nem kell sokkal, egy picikét. Hogy legyen elég időnk a gyerek elindítására is. Mert neki sem könnyű beleszokni. Ha zökkenőmentes reggeli cihelődést szeretnénk, kezeljük partnerként a fiatalságot. Tudom, ez nehéz, mert mi, az okos szülő vagyunk urai a helyzeteknek, így nekünk kell odafigyelni a gyerek dolgaira is. Ám ha ezt csináljuk, mikor fog ő felelni a cuccaiért? Nem kell mindent egyszerre rázúdítani, de feladatokat rábízni azt lehet. Tegye ki az uzsonnás dobozát és kulacsát, ha hazaér, pakolja be a táskáját már előző este, készítse ki a ruháit lefekvés előtt, gondoskodjon a telefonja feltöltéséről. Előre tervezzünk és cselekedjünk, ne az utolsó pillanatban kapkodva. Kicsit hozzuk képbe, ez nekünk is könnyebbséget jelent. Legyen velünk egyenrangú társ, akkor fogja tudni, hogy neki is megvannak a felelős teendői. És ha néha hibádzik valami, abból tanulhat és legközelebb jobban odafigyel. Ha időben elkészülünk és elindulunk, akkor az utakon is türelmesebbek leszünk. Azon szülőtársainkkal ellentétben, akiknek nem sikerül megugrani a reggeli nyugodt szedelőzdödést.
Eltolt idősík. Nonszensz, arra számítani, hogy a gyerekeken van egy kapcsoló, aminek az egyik állasa a szünet, a másik pedig az iskolaidő. Nem lehet gombnyomásra iskolás módba kapcsolni őket. Erről tartalmasan értekezik ez az online cikk. Eddig 10-11 között feküdtek le aludni (jó esetben), és 10-ig fel sem keltek, most meg keljenek 7-kor és aludjanak el időben. Ez nem megy varázsütésre. Pár nap alatt majd visszaszoknak, ha beüt a korán kelésből fakadó fáradtság. Talán az első napokban az iskolák egy részében sem csapnak bele egyből a lecsóba, mert érzékelik, hogy a gyerekek még valami szünidő és tanév közötti módosult tudatállapotban leledzenek. Ezt a szokások visszaállításával szépen irányba lehet állítani.
Diák stressz. Hajlamosak vagyunk elintézni sok mindent "csak"-kal. Csak iskolába megy. Csak egy osztállyal feljebb lép. Csak ez, csak az. Ismét a magunk fontosságát és nagyságát tesszük előre és nem éljük bele magunkat a gyerek helyzetébe. Amit mi csinálunk az jelentőségteljes. Dolgozunk, ellátjuk pénzzel a családot, gondoskodunk a tiszta környezetről, ruházatról és ehhez hasonló csupa lényeges dologgal foglalkozunk. Ők meg hát "csak" iskolások, "csak" iskolába járnak. Először is, nekik ez a munkájuk. Es bizony vannak gyerekek, akik többet "dolgoznak" egyes felnőttnél. Másrészt ezek a dolgok nekik ugyanúgy kihívásokat okozhatnak, mint amikor mi felnőttek új melóhelyre megyünk, új munkatársat kapunk vagy épp előléptetnek. A gyereknek is vannak izgalmi faktorai, amikor új osztálytárs, tanár vagy tantárgy érkezik. Nekik is meg kell szokniuk ezeket. Ráadásul maguk is sokat változnak. Az ő korukban a testük, a beszédjük, a viselkedésük nagyon végtelenül képlékeny. Serdülőkorba érve pedig megbolondulnak a hormonjaik és a változások csúcsra járódnak bennük. Önmagukkal sincsenek tisztába, nem értik mi zajlik bennük és még a külvilág is kekeckedik. Naná, hogy szétszórtak, ingerültek, idegesek! A viselkedésüktől pedig mi is egyre inkább azok leszünk. Próbáljunk a bőrükbe helyezkedni. Ne hunyjunk szemet minden mulasztásuk felett! De az antennánk legyen nyitott feléjük. Vegyük az érzékenység és sebezhetőség jeleit. Akkor is, ha ezeket igyekeznek elrejteni.
A gyerekeknek is megvan a korosztályukhoz tartozó nehézségeik. Ugyanúgy félnek, feszengenek, küzdenek velük. Ha kizárólag a saját szempontunkból tekintünk rájuk, nem leszünk megértők és csak nehezítjük a helyzetüket. Reakcióként ők dacosan, utálatosan, hanyagul viselkednek velünk. Vagyis megnehezítik az életünket. Elvileg mindenki jót akar, végül mindenki rosszat cselekszik. Ez a történet az együttműködésről szól. Ebben az összetett szóban, főként az emberi kapcsolatokról tükrében, mindkét tag egyformán hangsúlyos. Ketten együtt, közösen, csakis így működhetünk sikerrel. A gyerek és a szülő viszonya egy törékeny állapot, ahol, egészséges kapcsolat esetén, a felnőttnek jut az érettebb szerepkör. Tehát sokat tehetünk hozzá, hogy az iskolakezdés és az iskolába járás kisebb feszültségforrást jelentsen. A szülő gyerek kapcsolatra való emlékeztetőként álljon itt egy graffiti: "A serdülőkor akkor kezdődik, amikor a szülők kezdenek nehezen kezelhetők lenni."
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor ötletelj azon, mikét lehetnének gördülékenyebb a családod reggelei! Írd le az ötleteid!
Fotó: magnific
Még néhány témába vágó cikk, amely szintén érdekelhet.
Becsöngettek - Iskolakezdési lelki támogatás
Túlságosan felnőtt, túlságosan szülő - A gyerek és a szülő két külön világa
Veszélyes vidék - Féltett gyermekeink egy fenyegető világban