Létkérdések

2020.03.29

6 kérdés, hogy kiderítsük, a megfelelő munkát végezzük-e?

"Ahelyett, hogy megterveznéd, hova mész vakációzni, olyan életet kellene tervezned, ahonnan nem akarsz elszökni vakációzni." (Seth Godin)

Eléggé aránytalanul osztotta le a sors a lapokat. Vannak köztünk olyanok, akiknek most levegőt venni sincs idejük, és vannak, akiknek takarékra álltak a dolgaik. A legtöbbünk küzd a váratlan helyzet hozta alkalmazkodással. Az új szokások, a változások távol állnak tőlünk, mégis kényszerű vendégei lettek a hétköznapjainknak. Biztosan nagyon friss és fura ötletünk támad a jövőnkre vonatkozólag ezekben az időkben. Talán arra is van lehetőségünk, hogy jobban elmélyedjünk önmagunkban és feltegyünk olyan kérdéseket, amelyek azt firtatják, vajon alapvetően a megfelelő helyen vagyunk, jó irányba haladunk? Íme néhány kérdés, amely segít a gondolkodásban.

Kinek értékes a munkám? A szolgálat nagy érték. Ha relatív számunkra fontos a melónk, az is főként azért, mert biztosítja a megélhetésünket, akkor erre elég egyoldalú a válaszunk. Jót tesz a lelkünknek, ha tehetünk valamit másokért, másoknak és visszajelzést is kapunk róla. Nem csupán kipipáljuk a napi tennivalókat, hanem mások fontossági érzésében egyben a mi fontosságunkat, érdemeinket is megtaláljuk.

Felkelnék, ha nem fizetnének érte? Ez egy klasszikusan bicskanyitogató kérdés. Általában erre az első reakciónk, hogy semmiért nem kelek fel, ha nem fizetnek érte. Azonban két szempontot hagy ajánljak megfontolásra. Az egyik, hogy a fizetséget nem kizárólag anyagi javakban mérhetjük. A másik, hogy nézzünk körül és meglátjuk milyen sok ember, mennyire sok területen ajánlja fel a segítségét, munkáját, mindenféle viszonzás nélkül. A pénzen kívül léteznek más motivációs források is.

Belefeledkezem a munkámba? Ha leköt a feladatunk az jó, de ha képesek vagyunk átadni magunkat neki, az nagyszerű. Szinte beszippant és észre sem vesszük az idő múlását. Ez a sokat emlegetett flow-élmény. Aki már megízlelte, tudja mennyire felemelő és produktív tapasztalás így dolgozni. A koncentrációnk mintegy magával ragad, nem zökkenünk ki belőle, és érdekes módon jóval több mindent tudunk elvégezni, nagyságrendekkel kisebb fáradékonyság érzettel.

Mennyire vagyok fáradt? Természetes a jól végzett munkát követően elfáradni. Ám nem természetes állandó jelleggel kimerülten ágyba zuhanni. Aki szereti, amit csinál, élvezi a napjait és látja is az értelmét az elfoglaltságainak, az nem válik elcsigázottá. Marad ereje a családjára, a hobbijára, a barátaira, sportolásra, aktív kikapcsolódásra és nem csak vegetál esténként. A nekünk rendelt hivatásban alámerülve kevésbé leszünk fáradékonyak.

Van jövőm? Bárhol legyünk is a kilátástalanság legyilkolja a lelkesedésünket. Ha a preferált szakterületnek nincs jövője, akkor ez a nyomasztó gondolat bénítólag hat nem csak a munkánk minőségére, de a kedélyállapotunkra is. Ha pedig előrelépés tekintetében vagyunk esélytelenek, akkor a hiábavaló erőlködés és reménykedés tesz elkeseredetté. Van, hogy látjuk, miért nem tudjuk átlépni ezt az akadály, mondjuk nem ápolunk elég jó viszonyt a főnökkel, és van, hogy az üvegplafon-szindrómával szembesülünk, amikor egészen egyszerűen csak van egy láthatatlan gát, egy szint, ami fölé nem tudunk eljutni.

Vannak álmatlan éjszakáim? Nem az aggodalomtól. A lehetőségektől és az új ötletektől. Előfordult már valakivel, hogy éjjel nem jött álom a szemére, mert alig várta, hogy holnap legyen és belevesse magát egy új elképzelésének a megvalósításába? Ez azt mutatja, van még kiaknázatlan potenciál abban, amit csinálunk. És azt, bennünk is van még lelkesedés, erő és tettvágy a folyamatos megújulásra. Nem baj, ha néha forgolódunk az ágyunkban a továbblépés izgalmától.

A felvetett kérdések mögött rejtőzik életünk egyik legnagyobb mozgatórugója, a szenvedély. Teljesen mindegy mivel foglalkozunk, ha benne van a szívünk, lelkünk, akkor örömmel telnek a napjaink a munka frontján is. Az ember alkotásra született, értékteremtésre. Ezt csak abban az esetben valósíthatjuk meg, ha a megfelelő helyre tesszük oda magunkat. És ha így teszünk, az saját értékességünk érzését is megadja. Ahogy Hirotada Ototake mondta: "Gondolkodni kezdtem azon, mi is az, ami a pályaválasztásnál számít, és rájöttem: pontos elképzelés arról, milyen feladatot szánsz magadnak a társadalomban. Valószínűleg nem ragaszkodsz valamihez, ha nem vonz elég erősen, s valószínűleg nem leszel büszke a foglakozásodra, hacsak nem adsz bele apait-anyait. Lehet a világ kíméletlenebb, mint én hiszem, de nem végezhetek jó munkát, ha nincs benne a szívem."




Ha tetszett a bejegyzés, akkor légy tagja egy olyan közösségnek, akik hisznek a fejlődés erejében. Csatlakozz te is az oldal követőihez!

Fotó: Andrea Piacquadio, Pexels