Már a gyerekek sem a régiek

Ha gondunk van a mai fiatalsággal, akkor nézzünk szét a saját házunk táján

"Utálom a sirámot, hogy a mai gyerekek ilyenek meg olyanok! Mi, felnőttek idéztük elő mindezt!" (V. Kulcsár Ildikó)

Sokat panaszkodunk a mai fiatalokra, gyerekekre. Ilyenek, meg olyanok és ez nem tetszik nekünk. Abba viszont kevesen gondolnak bele, hogy nem maguktól lettek ilyenné. Nagy része volt benne nekünk is.

Első kézből. Az elmúlt napokban lehetőségem volt részt venni Steigervald Krisztián egy estjén. Jó ideje tervben volt ez és most végre megvalósult. A feleségemmel együtt mentünk, ezer fokos hőség volt odakint, de a teremben a hangulat elfeledtette ezt. Gyorsan elrepült az a tartalmas 90 perc, amíg találó sztorik, hasonlatok, tények picit hozzásegítettek a megértéshez, hogy a másik generációhoz tartozók sem hülyék. Biztosan merítek az ott elhangzottakból, de igyekszem inkább a bennem generált gondolatokra fókuszálni. Leginkább, mert nem akarok spoilerezni, tessék meghallgatni élőben is a hazánk kedvenc generációkutatóját, felettébb érdemes!

Értelmetlen beskatulyázás. A generációba integrálás nagyon sztereotip. Besorolni az embereket a születési idejük alapján dőreség. Társadalmilag működőképes a dolog és szinte megmosolyogtatóan pontosan megmutatja az adott korszakra jellemzőket. De az abban élő embereket, mint egyéneket, már nem biztos, hogy ennyire precízen leírja. Például, sok ma 50-60 éves említi, hogy az ő gyermekéveikben nem volt szokás, hogy az apa kifejezze a gyermekei iránti szeretetét. De biztosan volt olyan apuka akkoriban is, aki megölelte a porontyát és mondta neki, hogy szeretlek. Saját magam is említhetem példaként. Én papíron még belecsúszok az X generációba (1965 – 1980 között születettek). De a felnövesem leginkább az Y időszakra tehető (1981 – 1996 között születettek). Ez utóbbi határozta meg jelentősen a világképem. És ha mostanság a kislányunkkal próbálok beszélgetni Minecraftos vagy Robloxos témában egyenesen boomernek tűnők. Nem korban, hanem tájékozottságban. Szóval ez a fajta címkézés, akár bármelyik másik, nagyon veszélyes és félrevezető.

Generációból generációba. Ma elterjedt nézet a gyerekek és a fiatalok lefitymálása. (Milyen jó szó ez, az Alfa generáció tuti nem használja!) Leszóljuk őket, pedig nem magukat növesztették fel távol a világ zajától egy barlangban. A mi nevelésünk. Mindenben mi állítottunk példát. Ők ebből táplálkoztak, majd felböfögték belőle a saját világlátásukat. Minden generációt meghatároz az előtte lévő generáció. Mert az adott generációt jó eséllyel az előtte való generációból származók nevelik fel. A változások pedig követik egymást, olykor egyre gyorsabban és nagyobb léptékben. Az én generációm jó részének valószínűleg a telefonnal kapcsolatban az a megélése, hogy nem volt mindenkinek, sokat kellett rá várni és otthon kellett lenni, ha el akartak érni. Ezzel szemben ma pár perc alatt hozzájuthatunk egy készülékhez és ügyes kifogásokat kell kitalálni, hogy miért nem ér el a főnökünk rajta. A mai ifjak számára ismeretlen a telefon nélküliség. Ráadásul nekik sokkal többet jelent annál, minthogy valakivel megbeszéljék rajta, mikor és hol találkozzanak.

Magunknak kerestük a bajt. Kár ekézni a fiatalokat, ha nagy szerepünk van benne, hogy olyanok lettek, amilyenek. Mi nyomkodtuk előttük a telefonunkat. A velük közös otthonunkban ment a háttérben egész nap a tv, benne a sok minőségi műsorral vagy épp vállalhatatlan moslékkal. Mi voltunk azok, akik előttük szidtuk a szomszédot, az unokatesónkat, a munkatársunk, az éppen aktuális miniszterelnököt, a kormányt, a politikusokat. Ha kényelmesnek véltük letenni őket a tv elé kiskorukban, vagy a kezükbe adni a telefont, hogy egy kis nyugtunk legyen, akkor jelentősen hozzájárultunk a digitális eszközökre való rászoktatásukhoz. Ha netalán helikopterszülőként folyton a gyerekek körül repdestünk, figyelve minden mozdulatukat, óvva őket a széltől, az élet és más rosszul nevelt kölykök pofonjaitól, akkor mit csodálkozunk, hogy idősebb korban kihívást jelent egy szendvics összedobása, vagy új igazolvány igénylése a kormány ablakban. Mindent megcsináltunk helyettük, és ezt nem ők kérték. A gyerek, az gyerek, akinek a főbb támpontjait a szülő adja meg. Meg a felnőttek. Akikre felnéz, amíg meg nem világosodik és rá nem jön, hogy nem biztos, hogy az idősebbek okosabbak nála. Csak el akarják hitetni vele.

InstanTgram. Maradinak tűnünk mellettük. Máson szocializálódtunk, egy lassabb, komótosabb, kevésbé változatos életben. Mi még ismerjük a türelem szó kivetülését. Annak idején az is csoda volt, ha a betárcsázós neten végre letöltődött egy kép. Ha ma nem indul el egy videó pár másodpercen belül vagy akadozik a lejátszás akkor gatya a Wi-Fi, tré az 5G. És ha megnézzük ez mindennel így van. Azért nincs meg bennük a türelem, mert ebbe nőttek bele. Mi iránt legyen türelmes az, akinek az a megélése, hogy mindent azonnal megkap? Az azonnaliság hatalmas iparágát a mi korosztályunk teremtette meg, terjesztette ki. Mi is élvezzük az előnyeit, de az utánunk következő generációk még inkább. Mindenkire igaz, hogy abból főz, amije van. Ha ezeket az alapokat kapja valaki az élete indulásánál, akkor ebből indul ki. De még egyszer, ezt nem választotta, ezt készen kapta. Tőlünk.

Nem tudunk radikálisan változtatni a mai gyerekek életén. De korlátokat és szabályokat felállíthatunk. Ám ezeknek ránk is vonatkoznia kell. Ha mi ész nélkül használunk minden vívmányt, habzsoljuk az elérhető anyagi javakat és nincs erkölcsi tartásunk, akkor ez később többszörösen visszaköszön a gyerekeinken. El kell fogadnunk, hogy a világ változásának része, hogy a gyerekek mások, mint a mi gyerekkorunkban voltak. Más fontos nekik, más érdekli őket és más értékeket hordoznak. Ezt fogalmazta meg Erica Reischer is: "Egészen addig könnyűnek tűnik tiszteletben tartani a gyerekeink valóságát, amíg rá nem döbbenünk, hogy az mennyire különbözik a miénktől."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor állíts össze egy listát a gyermeked legidegesítőbb tulajdonságairól. Aztán gyűrd össze ezt a papírt és dobd ki a szemetesbe! (Lehetőség szerint a papír szelektívbe.)

Fotó: fxquadro, freepik

Ha még olvasnál hasonló témákról, ajánlom az alábbi generációkról és fiatalokról szóló cikkeket: 

Generációkon keresztül - Eléggé ismerjük családtagjainkat, családunk gyökereit, múltját?

Nemzedékek egymás mellett - A generációs szakadék áthidalható 

Ezek a mai fiatalok! - Valóban problémásabb a mai fiatalság?

Fiatalság bolondság? - Korunk fiataljainak bírálatában önmagunk elmarasztalása is benne van