Nyitottan az újdonságokra

2018.03.02

Készen állunk az új dolgok befogadására?

"Minden, ami új, arra kényszerít minket, hogy máshogy lássuk a dolgokat, máshogy gondolkozzunk." (Stephen Baxter)

Oly mértékben száguld el mellettünk a világ, hogy alig tudunk vele lépést tartani. Ha mégis megpróbáljuk, erőteljes fókuszáltságra van szükségünk. És leginkább arra, hogy befogadók legyünk az új dolgokkal kapcsolatban. A csökönyösségünk és a maradiságunk útjában áll annak, hogy rendületlenül haladjunk előre. Mely tulajdonságaink és vélekedéseink gátolnak az újdonságok alkalmazása kapcsán? És mivel olajozhatjuk meg a fejlődőképességünket? Ezekből szemezgettem alább egy kis csokorral.

A meggyőződéseink. Nevezhetjük ezt nehézfejűségnek vagy keményfejűségnek is. Azt hisszük igaznak, amiről az addigi tapasztalatunk alapján meg vagyunk győződve, hogy az. Otthonról hozzuk az alapokat, a családi szokásainkból merítünk elsődlegesen, majd erre rakódik rá az iskola és minden további benyomásunk. Nagyszerű példa erre az a klasszikus történet, amikor az ifjú feleség mindig levág egy jó nagy darabot a húsból mielőtt bedobja a fazékba. A férje kérdésére, miért teszi ezt, azt feleli még az anyukájától tanulta, aki meg ezt az ő anyukájától. Egy családlátogatás során megkérdik az idős nagymamát, hogy mire is jó ez. Azt válaszolja, azért kellett levágni a húsból, mert különben nem fért volna bele a kicsi lábasba. A meggyőződéseink megalapozottak és vajon még ma is van létjogosultságuk? Vagy csupán a tradíció és a szokásjog részét képezik? Amíg béklyóba fog a múltbéli hitünk, addig nem ismerjük fel az új dolgok értékét.

A nyitottságunk. Szokás mondani, hogy csak nyitott tenyérbe lehet adni. Ez az elménkre is igaz. Csak nyitott gondolkodással lehet tovább lépni, fejlődni. Hiába ostromol az élet a legkülönfélébb impulzusokkal, ha nem engedjük magunkhoz közel őket. Elzárkózunk, becsukjuk a szemünket és tudomást sem veszünk róluk. A félelem az újtól és az ismeretlentől nagyobb úr, mint az, hogy megoldást találhatunk egy problémára, gyorsabban elkészülhetünk egy munkával, javíthatunk az életstílusunkon vagy kiegyensúlyozottabbá tehetjük a párkapcsolatunkat. Indokolt Pál Lénárd megállapítása; "Minden új ismeret, az anyagi világra vonatkozó minden új megállapítás, egy új törvényszerűség feltárása, egy új jelenség leírása végső soron társadalmi szükségletet elégít ki." A mi életünk válik egyszerűbbé, ha elfogadjuk az újdonságokat és nem ellenséget látunk bennük.

A tanulékonyságunk. A tanulás szót magukban sokan, sokszor összekötik a kényszer szóval. Mert az iskolában tanulni kell, kellett, ha jó érdemeket és jegyeket akartunk szerezni. Így lesz ennek a szép és jelentős szónak némileg negatív a kicsengése. Pedig a tanulás nem iskolapad függő. Tanulni teljesen hétköznapi tevékenység. Megismerkedünk egy új applikációval, elsajátítunk egy új készséget, kipróbálunk egy új receptet, ez mind a tudásunk bővítéséről szól. Az új felfedezéséről. A tanulás ugyan végig kíséri az életünket, valahogy a tanintézmények elhagyása után mégis folyamatosan csökken a kedvünk hozzá. Ne legyünk ilyen formálisak. Bármilyen korúak vagyunk az új dolgok mindig képesek energiával feltölteni minket. Amennyiben pedig olyasmivel foglalkozhatunk, ami érdekel minket, nem kötelességnek, hanem élvezetnek érzékeljük az okosodásunkat. John C. Maxwell mondása; "Ha holnap bajnok akarsz lenni, ma légy tanulékony."

A jövőképünk. Nem kell jósnak lennünk, de az nem árt, ha tájékozottak vagyunk a trendek és az irányvonalak tekintetében. Haladni a korral, néha azt is jelenti, hogy meg is előzzük azt. Ebben természetesen van kockázat. Ha mégis inkább biztonsági játékosok vagyunk, legalább arra figyeljünk, hogy ne maradjunk hátra. Legyünk az élbolyban. Kövessük közvetlen közelről az eseményeket, és rendelkezzünk kezdeményezőkészséggel. Az ismereteink bővítésével egyenes arányban képes nőni a magabiztosságunk a szakterületünk tendenciáival kapcsolatban. A bizakodó, elvárásokkal teli jövőkép nyitottá tesz. Keressük, kutatjuk az előrevivő lehetőségeket, fejlesztéseket, várakozásokkal telve ismerkedünk meg újdonságokkal. Szükségünk van előre látásra.

A rugalmasságunk. A flexibilitás túlmutat a merev meggyőződéseken. Itt már a rögtönzésről van szó. Képesek vagyunk gyorsan és a helyzethez igazodva változtatni a stratégiánkon, a viselkedésünkön, a bevált gyakorlatunkon? Amikor hirtelen kell változtatásokat eszközölnünk, a legtöbbször nincs idő megfontolt döntést hozni. A tudásunk velejét nyújtva improvizálunk és az is előfordulhat, hogy tévedünk. De amilyen gyorsan döntöttünk, olyan gyorsan vagyunk képesek újra reagálni, és amennyiben kell, módosítani az irányon. A hangsúly nem a csalhatatlanságunkon van, hanem a reakciónk gyorsaságán. A sebes reakció megköveteli a még nem ismert dolgok alkalmazását, vagyis az újdonságokra való nyitást.

Jusson eszünkbe, hogy mindaz, ami ma megszokott a számunkra, az valamikor újnak számított. Az idő érlelte meg és tette közkinccsé, legyen az egy tudásanyag, használati tárgy, eszme vagy bármi más. A mai újdonság a jövőben avíttá válik. Ahogy Katona Ferenc megfogalmazta; "Az új elméletek már eleve magukban hordják saját túlhaladásuk, cáfolatuk csíráit, és egy idő múlva újabb ismeretek, friss elméletek keletkezéséhez vezetnek." Szeressük a körülöttünk felbukkanó új dolgokat, mert ez a fejlődő életünk elengedhetetlen folyamatának része, a természet része. Újuljunk meg rendszeresen velük együtt.


Ha tetszett ez az újdonsült poszt, akkor csatlakozz az oldal követőihez.