Szétszórt figyelem

2020.05.23

Milyen előnyei vannak, ha nem kalandozik el a figyelmünk?

"A figyelem az elme egy szűk csatornáján át áramlik, mi pedig meglehetősen szűkmarkúan bánunk ezzel a keskeny sávszélességgel." (Daniel Goleman)

A figyelem megszerzése az egyik fő cél ma. Olyan sok impulzus ér minket, hogy pár másodpercnél több esélyt nem adunk szinte semminek. Vagy megragadja valami a figyelmünket vagy nem. Erre hajtanak a youtuberek, a reklámok, az üzletkötők, ki-ki a maga működő vagy nem működő módszereivel. Ha a figyelmünket tudatosan irányítani tudjuk, az számtalan jó dolgot eredményez az életünkben.

Önellenőrzés. Kezdetnek figyeljük meg magunkat, akár feljegyzéseket is készíthetünk. Mivel töltjük az időnket és közben hányszor veszítünk fókuszt? Minden alkalommal, amikor megzavarnak, vagy megzavarjuk magunkat, elterelődik a figyelmünk. Ez lehet egy telefonhívás, bejöhet egy pletykás kolléga, egy üzenet érkezhet a postafiókunkba, vagy a gyerek is becsörtethet, hogy tejet szeretett volna inni, de kiesett a kezéből a doboz és úszik a konyha. Mindegy az ok, a lényeg, hogy megszakítjuk a tevékenységünket, ez megtöri a folyamatos gondolkodásunk, munkánk, és amikor visszatérünk majd újra bele kell rázódnunk. Plusz idő, energia, erőfeszítés. Nem szüntethetünk meg minden zavaró tényezőt, de törekedhetünk a minél nyugodtabb közeg kialakítására.

Figyelem függés. Nem csupán a világ igyekszik a figyelmünk rabul ejteni, hanem mi is a világét. Az elmúlt években annyira megszokottá vált a közösségi oldalak folyamatos böngészése, hogy ha nem szabályozzuk ezek használatát, akkor bizony feláldozzuk a nyugalmunkat és egy körforgásban rekedünk. Újra és újra megállunk, ezzel félbeszakítjuk azt a dolgot, amire éppen figyelünk, hogy rápillantsunk az oldalunkra, hányan figyeltek fel a bejegyzésünkre és mekkora tetszést aratott. A koncentrált figyelmünket áldozzuk fel mások figyelmének a megszerzéséért, követéséért. Ezzel körülményesebbé tesszük az elfoglaltságunkat, bármi legyen is az.

Minden hatékonyabb. Valóban bármit csinálhatunk, az olvasástól a sportig, a főzéstől a hobbinkig vagy a munkánktól a tanulásig, minden feladat jobban megy, ha nem torpanunk meg állandóan. Ez olyan, mintha kicsit rálépnénk a gázra, majd a fékre, és az utazásunk során végig így haladnánk. Lassabbak és elcsigázottabbak leszünk. Úgy érezzük, az állandó leállásokkal, hogy nem haladunk, vagy alig jutottunk előbbre. Reggel még azt terveztünk, hogy délre ezt a melót már rég letudjuk, és most még a felénél sem tartunk. Elszáll a maradék lelkesedésünk és már nem is iparkodunk tovább, egyre inkább kifutunk az időből. A nap végére félkész munkát végezve is kikészülünk. Jobb, ha előre eldöntjük minek engedjük, hogy megzavarjon, és minek nem. Jó példa erre a telefon. Le lehet csendesíteni és nem a jelzései határozzák meg, hogy azonnal megnézek-e egy üzenetet, fogadok-e egy hívást. A telefon egy eszköz, nekem kell használnom őt, nem neki engem.

A pillanat jobb megélése. Amikor átadjuk magunkat az éppen aktuális teendőnknek, akkor élményeket kapunk. Ehhez szükség van a belemerülésre. Valahogy az idő is másként múlik ilyen helyzetben és az érzékeink is kiélezettebbek lesznek. Idézzünk fel néhány régi emléket. Olyanokat, amelyek mély benyomást hagytak bennünk. Nem számít, hogy szép vagy keserű történésekről van szó, az már annál inkább, hogy érzelmileg erősen megérintettek, ezért tudjuk őket a mai napig felidézni. A flow-élmény valóban a legtriviálisabb munkát is élvezetessé teheti. Ha mi értéket tulajdonítunk neki és átadjuk magunkat, a figyelmünket maximálisan nekiajándékozzuk.

Megnövelt alkalmazkodóképesség. Időnként a nehézségek legyőzésében is nagy segítség a figyelmünk irányítása. A legtöbben megéltünk már válságos helyzeteket, válást, valaki elvesztését, karrier krízist, valamit, amelyen nem könnyű túljutni. Gyakran menekülünk ilyenkor az önsajnálatba és rágódunk a sérelmen, fájdalmon. Nap, mint nap felidézzük újra, emlékeztetve magunkat mennyire szerencsétlenek vagyunk, mennyire hiányzik, vagy mit kellett volna másként tenni. Ezek a gondolatok kevésbé támogatnak a túllépésben. Inkább fogva tartanak és nem eresznek a múlt markából. Szabadulásunkhoz jól jön, ha másra tudunk figyelni. Egy fontos munkára, egy barátra, egy alkotásra, valamire, ami kizökkent és a teljes koncentrációnkra igényt tart. Egyazon időben nem töltheti be két különböző gondolat az elménket. Ha figyelemeltereléssel kiütjük a gyötrelmes képzelgéseket, és a helyükbe tevőleges, pozitív dolgokat helyezünk, ez a kihívásokkal való megbirkózásban tetemes támaszt jelent. Így is idő lesz a feldolgozás, ezt nem hagyhatjuk ki, de rövidíthetünk rajta.

Szeretnénk optimálisan kihasználni az időnket, jobban beosztani az erőnket, eredményesebbek lenni. Rengeteg energiát pazarlunk el a figyelmünk folytonos elvesztésével. Amint tudatosabban kötjük le az érdeklődésünket és a fókuszunkat, máris hatalmas lépést teszünk önmagunk sikeresebb menedzselése felé. Anna Black figyelemreméltó megfogalmazásában: "A figyelem hiánya oda vezet, hogy sok mindent elmulasztunk, sok minden mellett elmegyünk, ez pedig kihat a kapcsolatainkra is. Egyszerre több dolgot csinálunk, és meg sem állunk, hogy számba vegyük, hányadán állunk. Olykor elakadunk, lebénít bennünket a "mi lenne" és a "bárcsak" képzete; nem engedi, hogy haladjunk, hogy azzal törődjünk, ami akkor és ott történik körülöttünk."




Köszönöm a figyelmed! Ha tetszett ez a poszt, akkor biztos találsz még pár cikket, amire érdemes figyelmet fordítanod.

Fotó: Matheus Bertelli, Pexels