Valóban pozitív gondolkodás?
5 felvetés, amikor nem elég a sikerhez a pozitív hozzáállás
"Azok beszélnek pozitív gondolkodásról, akik ebben találták meg az egyetlen pozitív gondolatot az életben." (Gerlóczy Márton)
Legyünk mindig pozitívak, hangoztatják sokan sokfelé ezt a motiválónak szánt, ámde üres frázist. Először is miért kéne mindig pozitívnak lennünk, mikor megvan az ideje és a helye a nyomottságunknak is. Másodszor valójában a magunkra erőltetett kényszerű pozitivizmus is tartogat negatívumokat. Nehéz boldognak és elégedettnek lenni, csak azért mert mások és a világ ezt várj el tőlünk. Nem is leszünk azok parancsszóra.
Ne szépítsük. Nincs happy end. Az életnek sosincs jó vége. Mindannyian meghalunk egyszer és kész. Erre varrjunk gombot, ezt fogjuk fel pozitívan. Nincs naplementében való ellovagolás. Ahogy a valódi párkapcsolat is ott kezdődik, ahol a romantikus filmek végződnek. Nem elég megszerezni, meg is kell tudni tartani. Sőt, vele is kell élni, az meg különösen necces tud lenni. Ezért ez az életre szóló boldogság keresés és állandó optimizmus kissé visszás. Nem lehetséges, hogy mindig maradéktalanul jól érezzük magunkat. Ezzel csak feszélyezzük magunkat.
Kötődések. A buddhista vélekedés szerint nagy problémánk a kötődés. Vonzódunk a jóhoz, olyannyira, hogy el sem akarjuk engedni. És kerülnénk a rosszat, ezért minden idegszálunkkal igyekszünk távol tartani. Mindkettővel küzdünk. Az egyik ellen, a másik mellett. Ez örökös menekülés. Jaj, csak ne veszítsem el a jól jövedelmező vezető beosztásom, ó, csak nehogy lebetegedjek. Állandó frusztráltság. Ha nem kötődnénk sem az egyik, sem a másik oldalhoz oly erősen, akkor nyugodtabban tekinthetnénk az életünkre. A körülmények adottak, de a reagálásunk, így a szenvedésünk és stresszelésünk is opcionális.
Nincs hatalmunk. A nagy pozitív motivátorok szerint a körülményeinken változtathatunk. Ez bizonyos helyzetekre igaz, bizonyosakra meg nem. Ennek a felismerése igazi kincs. Fogjuk fel, minden felett nincs hatalmunk. Amikor keményen küzdünk egy melóval és beesik egy váratlan probléma, akkor azt biztos nem mi kívántuk magunknak. Persze, lássuk meg ebben is a pozitívat, az újabb legyőzendő akadályt. De úgysem fogunk mindennel sikerrel megbirkózni. Ebben segít, ha elfogadjuk, hogy nem irányíthatjuk 100%-ig az életünket. A mi döntésünk, hogy ezt tudomásul vesszük vagy ágálunk ellene, és a végén belefáradunk a szélmalomharcba. Sarah Ivens szerint; "A természet végtelen nagysága megnyugtat: van, ami elillan, akár az évszakok; van, ami fölött nincs hatalmunk, ahogy a fáknak sincs hatalmuk a múló évszakok fölött. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, megszabadulunk a pillanatnyi félelmektől és aggodalmaktól."
Pozitív és mégsem. Sokan belepistulnak a "te is meg tudod csinálni", "te is sikeres lehetsz" biankó szlogen puffogtatásába. Hisznek ebben az eszmében és még sem jutnak ötről a hatra. Jön a görcsösség, hogy hát én mindent megteszek, pozitív a hozzáállásom is még sem haladok. Vajon a helyünkön vagyunk? Ott abban a közegben, ahol tényleg a legjobbat tudjuk nyújtani? Ez a hely az, ahol kihasználásra kerülnek a képességeink, fejlődünk, tanulunk és az emberi kapcsolatok is kedvünkre valók. Ha ezekből valami hiányzik, akkor belül lesz egy nyomás, mert valami nem stimmel. Csak a pénz nem feltétlen hajtóerő a kiválósághoz. Például, ha nem osztozik lelkivilágunk az általunk képviselt cég filozófiájában elengedhetetlenül kiégünk.
Elég a gondolat. Egy híresen elterjedt gyakorlat a pozitív vizualizáció. Az illető elképzeli a lehető legnagyobb részletességgel, amit el szeretne érni, és ezzel mintegy elülteti az agyában a siker magvait. Használják sportolók is, akik a napi edzésen túl mentálisan is megpróbálják formába hozni magukat. Az elv fontos része, hogy az elménk nem tesz különbséget a valóságban megtörtént és a csupán gondolati síkon lejátszódott élményeink között. Természetesen, ha az utóbbi elég részletgazdag és élethű. Ezzel mintegy átverjük az agyunkat, és trenírozzuk, sőt pozitívan befolyásoljuk. A probléma ott kezdődik, amely kutatásokban kimutatható volt, hogy sokan, akik elképzelik a sikert, ezt a képzelgést már elégnek is tartják az eredmények eléréséhez. Egy fűszálat nem tesznek keresztbe a való életben. Lustábbak és ennek következtében sikertelenebbek, mint akik, dolgoznak is a céljaikért.
A pozitív gondolkodás nagyon hasznos
mentalitás. Könnyebben túljuthatunk a nehézségeken, megvalósíthatjuk az
elképzelésinket. Csak ne essünk abba a tévhitbe, hogy önmagában az
optimista szemlélet minden gondtól megszabadít. Nem fog. És akkor sem
működik, ha nem a számunkra ideális területen fejti ki a hatását. Velünk
és a belső indíttatásunkkal összhangba kell kerüljön ez a megközelítés,
akkor érezzük majd a jótékonyságát. Az egészséges pozitivizmusnak helye
van életünkben. Amint az Jirí Menzel is megfogalmazta; "A derűlátás
hit, hogy az elkövetkező évek boldogak lesznek. A kétely pedig megóvja
az optimizmust a vakságtól, és óvatosságra int."
Ha tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követőihez.
Fotó: Andre Furtado, Pexels