Vezetői tulajdonságok

2019.01.16

5 jellegzetesség, amiről felismerhetjük a vezető személyiségeket

"Ha a tetteid másokat arra inspirálnak, hogy többet álmodjanak, többet tanuljanak, többet tegyenek és többek legyenek, akkor vezető vagy."
(Dolly Parton)

A legtöbb ember a vérmérsékletétől függetlenül alkalmas a vezetésre. Más kérdés, hogy érez-e magában elég elhivatottságot, motivációt, hogy valódi irányítóvá váljon. A képességek jó része megszerezhető, finomítható, de akadnak olyan jellemzők, amelyek segítenek felismerni, hogy vezető vagy inkább követő személyiséggel van dolgunk.

A vezető önálló döntéshozó. Míg a követő mindenhez jóváhagyást kér. Nagy kincs felelősen dönteni és ne lepődjünk meg, hogy sokan nem vállalják ennek a felelősségét. Cégeknél az is előfordul, hogy névlegesen meg van ez a jogunk, de még sincs a kezünkben valódi felhatalmazás. Ha már vezetői rangot adtunk valakinek, adjunk mellé döntési jogkört is. Egy jó vezető képes döntést hozni, illetve vállalni érte a felelősséget. Ellenben a követő mindenért hozzánk fordul. Mindent jóváhagyat, láttamoztat, és addig nem tesz semmit, amíg rá nem bólintunk a kérésére.

A vezető kezdeményező. Nem csak dönt, de elébe is megy az eseményeknek. A vezető tettre kész, folyamatosan a vállalat pulzusán tartja a kezét, követi az eseményeket és ahol beavatkozásra van szükség, ott lép. Hagyja dolgozni az embereket, és tudja, nem az ők feladata elsődlegesen naprakésznek lenni. Irányítóként igyekszik előre gondolkodni, és bár nem jósolhatja meg a jövőt, de igény szerint felkészülhet és kínálhat alternatívákat nem várt helyzetekre. Egyben ő az elsődleges felelőse a lendületért és a lendületben maradásért. A követők kevésbé vagy egyáltalán nem kezdeményezők, sokkal inkább végrehajtók.

A vezető éhes a tudásra. Ahogy érdekli mit hozhat a holnap, úgy foglalkoztatja a saját tájékozottságának szinten tartása és fejlesztése is. Nem kötelességből, hanem mert szereti képezni magát, szeret személyiségében növekedni. Kíváncsi az újdonságokra és tisztában van vele, nem csupán szakmailag, hanem humán oldalról és képben kell lennie, hisz így érhet célt az emberinél, az embereivel. Olvas, tanul, rendezvényeken vesz részt. Nem lehet elég infót adni neki. A követő ellenben alig várja, hogy egy-egy hosszabb nap után, mondjuk egy tanfolyam után, újraélesszék és kipihenhesse magát. Kivesz vagy két hét szabadságot.

A vezető megoldásorientált. A követő kifogáskereső. Hozzáállásbeli különbség, hogy az egyikük "miért ne", a másikuk "miért nem" szemléletű. Bizonyára találkoztunk már olyanokkal, akiknek mindig van egy jó gondolatuk, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni. A munka elkerülése, az erőfeszítések csökkentése, mind azt mondatja velünk, hogy ne vállaljunk magunkra semmi többet, ha nem muszáj. A vezető azonban tisztában van vele, hogy a megoldott problémák pozitív hatásúak. Részben új ismereteket biztosítanak és bővítik a hasznos tapasztalatainkat, azaz legközelebb már kevesebb vesződséggel is sikerrel küzdhetünk meg ugyanezzel a kihívással. Részben pedig erősítik az emberek önbecsülését és a velük kiépített kapcsolatokat. Jót tesz az önértékelésünknek, ha eredményesen veszünk egy akadályt, és különösen jót tesz azzal a személlyel való kapcsolatunknak, akinek megoldjuk a gondját. Ed Catmull mondta; "Ha különösen nehéz problémákkal kell szembenéznünk, az rákényszeríthet arra, hogy másképp gondolkozzunk."

A vezető megbecsüli az időt. A követő kevésbé. Ismerős, amikor valaki beállít hozzánk és az istennek sem tudunk megszabadulni tőle? Csak mondja és mondja. Mennyivel könnyebb a dolgunk, ha mi megyünk hozzá. Otthagyni egyszerűbb, mint éreztetni vele, hogy ki van tessékelve. Akinek szorgos teendői vannak nem lopja sem a maga, sem mások idejét. Amikor valaki szeret a társaságunkban lenni, mindig tegyük fel magunknak a kérdést: most megelégszünk azzal, hogy valaki felnéz ránk és issza a szavainkat, vagy inkább hatékonyak lennénk? A kettő nem mindig esik egybe. A követők képesek tátott szájjal hallgatni minket, akár órákig, és ez legyeskedik az egónknak, csak épp nem jutunk előbbre vele. A vezető figyel az időre, beosztja, méltányolja és nem vesztegeti. Épp annyit vesz el belőle mindenkitől, amennyire szükség van, egy perccel sem többet.

A felsorolás a teljesség igénye nélkül készült. Szót ejthetnénk még a kommunikációs képességek fontosságáról, az etikus magatartásról, a jellem kérdéséről, az elkötelezettségről, az együttműködésről, az emberségről, de ennyi minden bővel túlnyúlna egy poszt keretein. A cél inkább a gondolatébresztés, hogy magunkra vagy esetleg másokra ismerve elkezdhetjük kiaknázni ez irányú tehetségünket. Természetesen amennyiben van affinitásunk hozzá. John C. Maxwell szerint; "Mindenki természetes tehetséggel jön a világra. A gondolkodásra szolgáló testrészünkön kívül azonban van egy másik is, amelyiken ülünk. Sikerünk az életben azon múlik, hogy melyiket használjuk többet. Majdnem olyan ez, mint a pénzfeldobás: ha fej, akkor én nyerek, ha... nem fej, akkor nem."


Ha tetszett ez a cikk, akkor nyomj egy like-ot és látogass el az oldalra legközelebb is.

Fotó: Jehyun Sung, Unsplash