A kudarc üzenete

Hogyan jöhetünk ki jól abból, ha nem sikerül valami?

A kudarc a mentális tyúkszemünk. Elsőre talán kevésbé feltűnő, de annál kellemetlenebb. Igyekszünk kerülni, nem szembesülni vele, vagy épp nem felvállalni, mert kínos. Pedig olykor csak figyelmeztetni szeretne valamire az élet. Ha észrevesszük ezt, azon is nyerhetünk, ha veszítünk.

Nem lehetünk mindig sikeresek. Ezt fogadjuk el. Olyan nincs, hogy csak felfele haladunk. Minden hegyről le kell jönni egyszer. Bár Schwarzenegger anno erre a felvetésre azt mondta, hogy ott is lehet maradni a csúcson. A baklövések segítenek a realitás talaján maradni. Mert, ha a végletekig belelovaljuk magunkat a pozitivizmusba, akkor bármilyen apróságot személyes tragédiaként élünk meg. Jól jön az egónak, hogy ne bízzuk el magunkat. Hibázhatunk, nem vagyunk tévedhetetlenek és nekünk sem sikerülhet minden. Ennek a tudatában könnyebb túltenni magunkat az aktuális botlásokon.

Szellemi korlátok. A bajaink legfőbb oka a saját agyunk által felállított korlátokban keresendő. Addig látunk és nem tovább. Olyan ez, mint a lovaknak a szemellenző. Csak nálunk ez az évek alatt ösztönösen alakul ki. A környezet, a tapasztalat, a rutin, a beidegződések, mind meghatároznak. A megszokott elveink rendszere nyújtja a biztonságot, hogy a világban önbizalommal telve járunk-kelünk. Ebbe nem fér bele, hogy felsülünk. Miért nem? Mert rögvest veszítünk a magabiztosságunkból, és az általunk felépített világkép törékenyebbé válik. Minél gyakrabban történik ez meg, annál gyengébbé válik az magunkról alkotott képünk, csökken az önbecsülésünk.

Tudásbővítés. Egy másik indok a hiányos tudás. Nem vagyunk birtokában fontos információknak, amelyek az adott szakterületen való sikerhez nélkülözhetetlenek. Jó alkalom ez arra, hogy bővítsük az ismereteinket. Amikor egy bizonyos problémát nem tudunk megoldani, főként, ha többszöri próbálkozásra sem, akkor nincs elegendő tudásunk. Akárhányszor nekifuthatunk a dolognak, csak addig fogunk eljutni, amíg a képzettségünk ezt lehetővé teszi. Valószínűleg ugyanott fogunk elakadni, mint a lemezjátszó tűje.

Nézőpont módosítás. Olykor új megközelítés szükséges. Annyira a saját belső gondolati struktúránk határozza meg azt, ahogyan tevékenykedünk, hogy meglepődünk azon, hogy másként is lehet. Pedig ez működőképes eszköz, időnként radikális formában is. Nehezen képzeli el egy matematikus, hogy az irodalom nyelvén közelítsen meg egy problémát, mert az teljesen más műfaj. Valóban, de friss szemmel tekinthet egy begörcsölt területre. És előfordulhat, hogy már az elvonatkoztatás új és stimuláló ötleteket szül. Egy merőben más látószög váratlan fordulatokat hozhat.

Nagyobb alázat. Sokan úgy szocializálódtunk, hogy a kérdezés gyengeséget, hozzá nem értést jelent, ezért nem szeretünk segítséget kérni. Pedig a kérdések milyen hasznosak. Gondoljunk csak arra, hogy a jó orvos kérdez és nem csak ránézésre állítja fel a diagnózist. Kérdezni vagy kérni valamit nem szégyen. Fejlődőképességet és együttműködési hajlamot mutat. Egyben igényli a minőségi kommunikációt is. Csakis a hiányosságaink beismerése után tanulhatunk a kudarcból. Az alázat alkalmazásával pedig tanulhatunk másoktól.

Vissza a startmezőre. A tisztánlátás érdekében jól jöhet a nulláról indulás. Vegyünk egy nagy levegőt és kezdjük elölről. Nehéz levetkőzni az addigiakat, mert munka, energia volt benne, és addig hittük, hogy helyes az irány. Ám mégsem hozta az eredmény az elvártakat. Induljunk újra az alapokról, de valamin változtassunk. Úgy várhatunk eltérő végkifejletet, ha módosítunk az útvonalunkon. Egy kibővített térképet vagy akár egy teljesen újat rajzolunk majd a haladásunk során. Felhasználhatjuk a tapasztalatunkat, de jóval szabadabban kezelve. Nem köthetnek a múlt élményei gúzsba.

Nem kell kudarc halmozónak lennünk. Az sem jó, ha azzal magyarázzuk a tétlenségünket, milyen jó is a pofára esés. Idővel legyilkoljuk a tartásunkat, hiszen nem teszünk semmit, hogy valóban okuljunk belőlük, csupán kidumáljuk magunkat a többiek szemében. De, amikor találkozunk a kudarccal, a sebeink nyalogatását követően vizsgáljuk meg, mivel járult, járul hozzá az életünk értékesebbé tételéhez. És használjuk fel a saját érdekünkben. Erre emlékeztessenek Antoine de Saint-Exupéry szavai: "Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!"

Ha tetszett ez a poszt, akkor látogass el a blogra legközelebb is vagy csatlakozz az oldal követőihez.
Fotó: Pietro Tebaldi, Unsplash