A mágikus harmadik személy

A nagy problémamegoldó, aki elintézi helyettünk

"Tévedni épp oly emberi dolog, mint a hajlam, hogy tévedéseinkért elhárítsuk magunktól a felelősséget." (Norman Doidge)

Sosem mindegy ki, mit, mikor, hol, kivel csinált vagy mondott. De az biztos, hogy van egy személy, akinek a legtöbb emberre nagy hatása van. Akár úgy is, ha ott sincs.

A túlzott ismertség hátránya. Bizonyára feltűnt már, hogy olykor mennyire nehéz elfogadtatnunk dolgokat, főleg a hozzánk közelállókkal. Senki sem lehet próféta a saját hazájában, tartja a bölcs mondás. Egy barátom említette a minap, hogy beszélhet a feleségének, csak ő épp nem hallgat rá. Aztán valaki mástól a környezetében ugyanazt hallja, mint a férjétől, és tőle meg elfogadja. Az illető valamiben vagy valamiért hiteles a szemében, ezért az üzenete könnyedén célt ér. Ez amennyire igaz a párunkra, úgy igaz lehet a szüleinkre, a gyerekeinkre, a barátainkra, a kollégáinkra. Kitehetjük a lelkünket, lehetünk a legjobb szándékúak, mégis a szavaink süket fülekre találnak náluk. Mert túl közel állunk hozzájuk, túlságosan ismernek és az adott témában nem tartanak kompetensnek. Rosszabb esetben a természetünkből fakadó hiányosságaink is hozzájárulhatnak ehhez. Könnyebb a legközelebb állókban kételkedni. Üzleti berkekben is tisztában vannak ezzel, ezért bizonyos üzletkötői területeken a tárgyalásokat is többen bonyolítják. Az újonc és a tapasztaltabb munkatárs, akit nehezebb zavarba ejteni. Esetleg a kezdőbb kolléga már előre, mondjuk egy telefonos egyeztetés vagy futólagos találkozó alkalmával, felépíti a magasabban kvalifikált vezetőt, ezzel is építgetve annak hitelességét, és segítve az eljövendő találkozó eredményességét.

A felelősség átruházása. A harmadik személy jól jön a felelősség vállalásnál is. Van a probléma felmerülésekor az azonnali nem én voltam, hanem ő reakció. Ha ez olyasvalakire irányul, aki nincs ott nyert ügyünk van. Nem tudjuk őt megkérdezni, számonkérni. Pár cikkel ezelőtt írtam egy négycsillagos hotelben megélt izgalmakról, amikor a névre szóló ajánlat tartalmazott olyan elemet, amely a szálloda honlapján nem volt része a hivatalos ajánlatnak. Mikor ezt kifogásoltuk, először elutasítottak, majd később örömmel közölte a recepciós, hogy beszélt a főnökével és úgy tűnik, hogy a központban, ahol az ajánlatokat kiadják, balfékek dolgoznak, akik néha nincsenek a helyzet magaslatán, ezért megkapjuk a hiányolt szolgáltatást. Az érdekesség az volt, hogy a fickó úgy vélte, mivel nem az ő felelőssége, bocsánatot senki nevében nem kell kérni, elég lesz másokra tukmálni a felelősséget és a ránk nézve kedvező hírt közölni. Valójában csak azt felejtette el, hogy ő is, mint a központban dolgozó balfékek, egy csónakban eveznek, ugyanazt a céget képviselik. És bár a hibában valóban nem volt szerepe, a bocsánatkérés ilyen esetben a cég általi gesztust is jelképezi. Ha mással vitetjük el a balhét, de nem vállalunk közösséget a történtekért, és nem engedünk meg magunknak legalább egy kollektív elnézés kérést, az erős jellembeli hibát mutat.

Kibúvó a feladatok alól. Hasonló szituáció, amikor a jelen nem lévő személy segít, hogy kibújhassunk egy teljesítés, feladat alól. Nem tudunk, csúnyább esetben nem akarunk segíteni egy ügyfélnek, ismerősnek, bárkinek és megpróbáljuk leszerelni azzal, hogy a magasabb beosztású vezetőnkre hivatkozunk. Sajnos a napokban azt a döntést hozta a főnökünk, hogy ezekkel az ügyekkel a továbbiakban ne foglalkozzunk. Vezetői utasításra nem tehetjük. Ha mégis kiderül, hogy ennek ellenére megtettük, akkor az az állasunkba kerülhet. Az illető természetesen ez utóbbit általában nem szeretné, így megértő a helyzettel. De ha mégis ragaszkodna a kéréséhez, akkor arra biztatjuk, hogy jelezze a panaszát az ügyben és azt az illetékesek elbírálják majd. A legtöbb embert ez leszereli, nem akar ezzel tovább kínlódni. Elfogadja a szituációt, hiszen egy feljebbvalóra, döntéshozóra, vezetőre hivatkozunk. Nincs szükség egyéb magyarázkodásra. Ebben a nagyszerű kifogásban persze benne van a tisztességünk is. Nem etikus állandóan ezt felhozni ürügyként, hogy aztán megmeneküljünk minden nem kívánatos munkától, feladattól. Magam is szülő vagyok, ezért óvatosan hozom szóba, hogy egyes szülők rendszeresen a gyereküket használják kifogásként, hogy miért nem tudják ezt vagy azt vállalni, megcsinálni. A gyerek kiváló ütőkártya a kibúvásban.

A harmadik személynek ereje van. Igazi multifunkciós figura, negatív és pozitív értelemben is. Személyesen nagyobb hitele van, nagyobb hatást tud elérni. Ha pedig nincs jelen, akár a felelősséget is rátehetjük, de élhetünk a státuszából fakadó tekintélyével is. Érdemes kihasználni a belőle eredő előnyöket, mert ha jogosan élünk vele, az jelentősen megkönnyíti az életünket és a munkánkat. Ugyanakkor maradjunk becsületesek! Ne éljünk vissza vele és ne használjuk túl! Ne feledjük Nassim Nicholas Taleb gondolatát: "A társadalom számos problémája abból az érvből fakad, hogy "mások csinálják"." 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor készíts egy listát, hogy vehetnéd a segítségét ennek a bizonyos harmadik személynek a mindennapjaidban!

Fotó: Drazen Zigic, freepik 

Íme még néhány hasonló témát érintő cikk:

Én voltam! - Mi a hibánk elismerése és mi nem az?

Hibáink ajándékai - 7 pozitívum, amelyre szert tehetünk a hibázásaink során

Felelős életszemlélet - A felelősség terhe mindannyiunk vállát nyomja

Mondjunk több igent! - 7 pontban arról, miért érdemes bevállalósabbnak lennünk